csox

Még a szexről is több szó esik ma Magyarországon, mint azokról az egyéb szükségletekről, amik az aszexuálisokat, pártalanokat és gyerekeket is (és kutyákat is, nagyon) érintenek. Bezzeg a brüsszeliek még szökőkút tetején is megörökítették a pisilést. Csokiba is öntötték.

Ancsi el is hozta, egyenesen Brüsszelből, mégpedig nem is egyet, hanem sokat: volt egy nagy zacskó, tele piros, kék, bugyirózsaszín, citromsárga, narancssárga, fekete... pisilő kisfiúkkal. Kicsit későn jutott eszembe, hogy lemérjem őket, maradjunk annyiban, hogy legalább 7 centisek voltak, bár mint tudjuk, ilyen esetben nem a méret a lényeg. A vízsugár helyén a csokikészítő minden figurán hagyott egy kis lyukat.

(A képen, amit Mirkó lőtt a srácokról, azt próbáltuk modellálni, hogyan pisilnének sorban a hóra, de eldőltek a röhögéstől. A hó egyébként egy papír, a pisifoltokat energiaitalból gyártottuk.)

Miután a feketét elfogyasztottam, azt hittem, minden pisilő kisfiú-csokinak ugyanolyan íze van: a citromsárgának például olyan, mint a cukorral és egy evőkanál tejjel elkevert vaníliás pudingpornak. Nem mondanám, hogy életem legjobb csokija – kicsit furcsa volt az illata – de nem volt rossz.

Mikor rákerestem a gyártóra, ami elviekben egy belga pici csokikészítő műhely, nem találtam konkrét honlapot a neten, viszont egymásnak ellentmondó posztokat igen. A Filip Marton Chocolaterie kapcsán találtam olyan feljegyzést, ami két testvér kis boltjára utal, aminek termékeit a reptereken is lehet vásárolni. Mások szerint viszont ez egy bolgár testvérpár, akik kínai eladókkal és alapanyagokkal dolgoznak, a turistákat célozzák meg, akik messze a kis bolttól nyitják ki a csokikat, sőt, botrányosnak nevezik e termékeket, mert szégyent hoznak az amúgy jó hírű belga csokikra.

Na, azért ennyire nem volt rossz!

Engem meg éppen a téma bűvölt el: mondjuk képzeljük el, milyen csokifigurával lehetne szimbolizálni például... Magyarországot? És mikor lehetne egy pisilő kisfiúnak itthon szobra? Mikor a legtöbb (igazán) távolsági buszon sincs vécé?!

Pisilő kisfiús csokifigurák

Filip Martin Chocolaterie

November 7-e van. Már egy teljes hónap sem választ el minket attól az ünneptől, amikor íratlan szabály kissé túlsúlyos ősz nagyapákat formáló csokifigurákat ajándékozni. Fogytán az időnk, jujj.

De persze a bevásárlóközpontokban kb 2 hete már megjelentek a Télapó-figurák, és egyre több helyet foglalnak el a nemes egyszerűséggel csak „Kellemes ünnepeket!” sorban. Tettem egy sétát, most éppen a Tescoban (az árak az ottani, mai állapotokat mutatják), de majd megyek máshová is, csak gondoltam, bemutatom, mire számítson, aki elindul csokimikulásra vadászni. Merthogy fel kell kötnie a gatyáját, az biztos!

Szóval előszöris: jobb, ha elolvassuk, mi van a Mikulásra írva. Rajta kell ugyanis lennie, mégpedig magyarul annak, hogy pontosan miből van és hány gramm. Nekem pl csalódás volt az After Eight-es Mikulás kapcsán az,hogy nem úgy mentás, mint a „rendes” After Eight, hanem egyszerűen mentás étcsokiból van az üreges figura. Apropó: a legtöbb csokifigurán feltüntetik, ha az üreges. Ha nem, de gyanakodunk rá, ellenőrizzük! A legjobb módszer erre szerintem (merthogy elég rossz vagyok a súly-saccolásban (is)), az, ha a kezünkbe veszünk egy olyan, üregesnek titulált hasonló nagyságú csokifigurát, mint amilyen a talán-üreges – ha közel azonosnak érezzük, akkor bizony nincs tele csokival. A „kongatós” módszert nem ajánlom – hátha egy szemfüles eladó kifizetteti azokat az üreges csokikat, amiket összetörtünk.

És lássuk: vannak „sima” tej és ét Mikulások (a 100 grammos Boci ét ma a Tescoban 395 Ft, a 60 grammos Boci tejcsokis Mikulás 225 Ft, a Tibi ét és tej 60 grammosan 215 Ft).

De van sztracsatellás Mikulás is (100 gramm 415 Ft), belülről tejkrémmel bevont KinderMikulás (110 gramm, 575 Ft). A Kitkatos Mikulásról leolvasható, hogy a csokijába búzapelyhet kevertek (55 gramm, 235 Ft). Van egy Friedel nevű gyárból érkező figura is – a Karamelladarabos megjelölés egészen pontosan vajkaramelladarabkákkal vegyített csokit rejt (72 gramm, 379 Ft). Van Smarties-zal töltött (ezeket azért meg szoktam rázogatni, jó móka) (100 gramm 409 Ft-ért), és ehhez hasonló a szintén Friedel Mikulás drazséval töltve (70 gramm 459 Ft). Van narancsos Boci is (60 gramm 195 Ft).

Amit ki is kellett próbálnom, az a robbanócukorkás volt (55 gramm, 235 Ft) – ez Nestlés. Ha kibontjuk, igazi Télapó-figurát találunk, rendesen látszik az arca és még a ruhájának a részletei is (ugye tudjuk, vannak olyan Mikulás-figurák, amik Szent Miklós hosszú és hegyes püspöki süvegének formáját kihasználva ugyanolyanok, mint a húsvéti nyuszik – persze csak belülről). Na, ez a robbanócukorkás igazi Télapó-figura, két részből összerakva, kicsit vastagabban, mint egy átlagos csokimikulás, merthogy a 10%-os robbanócukorkás csokit feltételezéseink szerint úgy folyatják bele a már kész 50 grammos tejcsokifigurába. Kirobbanóan jó Mikulás.

A legolcsóbb „Miki” 18 grammos volt, 39 Ft-ot kértek ma érte a Tescoban, őt rögtön a 26 grammos, 41 Forintos követte – igaz, ha a hagyományokra gondolok, nekem az effélék „ruhája” volt a legmeggyőzőbb. Egyébként a legtöbb figura ugyanúgy néz ki: a Mikulás-divatban örök sláger a vörös palást – és reményeim szerint az is marad.

És végül, de nem utolsó sorban, amikről még nem beszéltem: a nem Mikulás-formájú Mikulásra szánt csokifigurákról. Van Micimackó-arcú Mikulás, van rénszarvas (az egyik ilyenre rá volt írva, hogy „Rudi”, én meg már-már azt hittem, hogy túrós), és van olyan, mint ami a képen látható: Tux ennél kicsit elegánsabb ugyan, de ennek a pingvin-formának külön örülök.

Van egy reklám valamelyik horvát tévécsatornán, amiben egy pasi levegőt pumpál a csokiba. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogyan csinálnak ilyesmit. Egy biztos: megéri a "buborékos" csokikat kipróbálni, mert (legalábbis az ismerőseimből kiindulva) van aki utálja, és van, aki rajong érte - átmenet nincs, talán csak én. Ettem már ilyesmit, de annyira nem hatott meg, hogy írjak is róla. Mostanáig.
A Bocinak van egy étcsokoládés narancsízű aeros csokija, ami illatra teljesen ugyanolyan, mint a békebeli narancszselés szaloncukorcukor (a narancszselészínű áramlat más, az kandírozott - már akinek ez mond valamit). A külseje finom, vékony étcsoki, a belseje brutálisan narancsszínű (jegyzem meg: a paprika kivonattól), narancsillatú - és a zselés állagot kivéve tényleg teljesen olyan, mintha a szaloncukrot majszolnánk - épen csak jóval kevesebb cukor jut a szervezetünkbe - ha Norbi, Alexandra vagy egy feltörekvő táplálkozási guru valaha csokit akar csinálni, ajánlom a buborékosakat a figyelmébe.
El is nevezhetnénk narancsosszaloncukor lightnak.
Egyedül az olvadó buborékok szlogen az, ami sztm átverés: egy buborék maximum szétpattan, vagy eloszlik (s marad mi volt a tiszta lé, igyál), vagy elszáll, extrém esetben kipukkad. Ha sajtban van, akkor részemről megszűnik, ha lerágom róla azt, amitől lyuk vagy buborék. Egyébként ha már buborék: a legegyszerűbben - igaz, zselés állagút - de lehet úgy otthon ilyesmit gyártani, ha a pudingport nem tejjel, hanem valami szénsavas szörppel főzzük össze, mert ilyenkor a krémben maradnak pici buborékok is. Ezt a csokis változatot nem így képzelem, mégcsak pumpával sem, hanem egy hatalmas gyártóüsort képzelek el, benne csokival és egy kb a tűzoltókhoz illő tömlőt, amiből habzik ki a narancsszínű bizé. Aztán hagyják kicsit (ilyenkor a csokigyári dolgozók képzeletemben mind a szürrealizmus fellegvárában érzik magukat a nagy narancsillatban), aztán öntenek rá még egy adag csokit és már kész is.
Ó, és ha már fogyókúrás csoki, hadd idézzem a csomagolás vérforraló megjegyzését: "Gondolta volna? Hogy a csokoládé a kiegyensúlyozott étrend  részeként az élet apró örömeinek egyike lehet?"
Pukk.

Boci aero étcsokoládés narancs ízű
74 g

4:0-ra kaptak ki egy sokadosztályú, kis költségvetésű csapattól. Sportgéza ugyan megjegyzi, de az el paísban nyomát sem találtam annak, hogy megemlítették volna, kik nélkül állt ki a királyi gárda. Igen, természetesen a hiányzók közt volt Iker Casillas is, a kedvenc kapusom, el mejor portero en el mundo. És hadd ragadjam meg ezt az alkalmat arra, hogy ideordítsam:

attól, hogy valaki szerény (például hű egy csapathoz)

meg jól csinálja a dolgait (pl. szuperkapus),

dolgozik akár mások helyett is zokszó nélkül (egy hagyományosan védelem nélkül játszó reálnál mi mást is tehetne),

és ráadásul még kedves is (ezt persze Ikerről a netes megszólalásai alapján gondolom)

még nem kéne figyelmen kívül hagyni!

Mert mit ért el Iker ezzel az egésszel? Hogy a kommentátorok öreg bútordarabként figyelembe sem veszik. Hogy nem kap aaakkora sztárgázsit, mint amekkorát a többiek (na, azért itt nem kell félteni), és mindenki csak a hibáira figyel.

És most forduljunk el Ikertől.

Mert ugyanez a helyzet a kedves buszsofőrrel, az éjszakai rendkívüli ügyeletet bevállaló informatikussal, az ágytálazó kedvesnővérrel és a segítőkész titkárnővel, meg mi magunkkal akár, ha nem kapunk észbe.

És igen, így van ez a X-Plode nevű lengyel csokival is, amit a sok csillivilli között a legalsó polcokra pakolva, lengyel névvel észre sem vesz egy átlagos vevő. A tesómat kivéve, természetesen. És ki gondolná, hogy a csomagoláson látható superman és egy gigászi hangyaasszony nászából született kék repülő szörnyi mellett nem véletlen, hogy csillog az a csoki? És ha kibontjuk, mit látunk? Snassz kis tejcsokit, a tetején valami hülye kis jelekkel, az alján meg kivált szürkés réteggel (ami nem befolyásolja a csoki minőségét). Azt gondolnánk, nem lehet túl jó. Ha gyorsan beleharapunk és lenyeljük, rá is jövünk, hogy nem is az: valami gyanús kakaós krém van benne, az is összeszáradva, nem valami krémes, hanem egyszerűen kakaópor íze van és passz – ráadásul valami izék ropognak is a fogunk alatt, mintha a cukor kikristályosodott volna a krémből. Sőt, ha odafigyelünk a törési felületre, még az is lehet, hogy felfedezzük, hogy ohó! valami apró, kristályszerű törmelék van benne, ami (talán a kép miatt) a legjobban a hangyatojáshoz hasonlítható. Fúj – és dobnánk is itt ki a fenébe az egészet.

Ha azonban odafigyelünk és megadjuk az esélyt, és hagyjuk olvadni a szánkban ezt a csokit, akkor amint a nyelvünk hátsó részéhez ér, rájövünk, hogy igazi, békebeli robbanócukorkával van tele. Nem a krém volt a lényeg, hanem ez: sok-sok robbanócukorka, ami vidáman pattog és zizeg és nagyon mulatságos. És nem jelzésszerű, mint a dinnyés Milkás volt, és nem agresszív, mint a citromos Milkás, hanem sokkal intenzívebb, a nyelv hátsó részére és nem előrébb és nem hátrébb koncentrálódó vidámság-halom.

Úgyhogy érdemes figyelni. Erre a csokira, meg minden csokira, ami – mint a Harry Potterből tudjuk – megvéd a dementoroktól. És tessék figyelni a kedves titkárnőkre, a mosolygó ügyfélszolgálatisra, az ügybuzgó újságíróra is. De leginkább magunkra. És tessék értékelni, ha jól vagyunk, és hagyjuk magunkat szárnyalni.

Csak a real madridot ne értékeljük – inkább figyeljük csak a kapust.

X-Plode strzelajacy

149 Ft a Tescoban

Előszöris: a képen látható csokikockák sokat láttak, többször megolvadtak, rázkódtak, voltak a zsebemben, szinte valamennyi táskámban, a hűtőben, a szerkiben, a polcon, az asztalon, kaptak hideget-meleget. Azt hiszem, magam miatt sem ártana a csokik eltarthatóságáról és az ideális körülményekről írni egy posztot – de majd utánaolvasok/kérdezek és megosztom.

De kérek mindenkit, hogy tekintsen el a képtől, és koncentráljon arra, amit írok. Az eltett és őrzött csokikockák egyike ugyanis Dolfin csoki, zöld teával és marokkói jázminnal.

A dolfin cég belga, s hasonlóan a NewTree-hez, filozófiájuk az, hogy jó minőségű csokijukat mindenféle jósággal ízesítik. S ahogy a NewTree elsősorban a csoki élettani hatásai szerint teszi ezt, a Dolfin csokoládékészítői utazgatnak, és egy-egy világrészt, országot, kultúrát azzal próbálnak bemutatni, hogy az annak megfelelő fűszereket és növényeket keverik a csokimasszájukhoz. Ez elsőre nem tűnik túl bonyolultnak, sőt, elég klassz dolog lehet egy-egy messzi országból ízkombinációkkal hazatérve csokival szimbolizálni azt a lelkiállapotot, ami ott töltötte el az embert az út során. A legújabb csokijukban például garam masala van, állítólag jó csípősen, s persze Indiából.

A jázmin szerintem ennél jóval nagyobb kihívás. Itt ez a (ha marokkói, akkor fehér) pöttöm kis virág, az illata rendkívül intenzív: legalábbis a magam részéről mindig az orrom után mentem mikor anno a granadai utcácskákban tévelyegtünk, ha a szállásunk (előtt álló jázminbokor)hoz akartam találni. Nagyon finom, nagyon nőies – és igaz,hogy a parfümkészítők egyik fő alapanyaga, mégis nehezen találni az illatszereken túl olyan terméket – legyen az iható vagy ehető – ami tényleg, igazán, maradandóan jázminos.

Mivel markáns jázminízt nem, de a csapdába ejteni vágyott illatot ismerjük, tényleg nehéz ügy ez: még a jázminos teák is olyanok, hogy van egy alaptea, amihez mondjuk jázminkivonatot, -aromát, vagy egyszerűen a szárított virágocskákat kevernek. Ez a „vivőanyag” ebben a csokiban a zöldtea. Van egy sencha-teás dolfin-csoki is, ami sokkal, de sokkal teásabb ennél, de azért ez is elég teás: konkrétan olyan, mintha teafű darabkák rejlenének a tejcsokiban. És akkor, miközben a csoki majszoljuk és sercegnek a fogunk alatt pici teafűszálak, egyszer csak érezni lehet a jázmint, ami valahogy egyszerre íz és egyszerre illat. Valami zseniális. És most tévedsz, ha azt hiszed, hogy a május óta sanyargatott kis csokikockákon már nem érezni. Nem is tudom hogy találhatták el ennyire jól az arányokat, de sikerült: nem olyan, mintha jázminos parfümöt fújtunk volna a szánkba, olyan sem, mintha virágocskákat ennénk, és mégis igazán, teljesen jázminos.

Maga a növény egyébként Kínában a női szelídség jelképe, a hinduk egy netes forrás szerint „erdei holdvilágnak” nevezik. Gyógyhatása alapján is nőies: mindenféle menstruációs panasz ellen javallt, ugyanakkor serkenti a vágyat, és nagyon jó a depresszió ellen.

Ami számomra elképesztő benne az az ellentét, ami az aprócska, törékeny virág és a mindentbelengő, hatalmas illata között van, ráadásul még nehéz „csapdába ejteni” is. Indira Gandhi juthat egy ilyen illatról az ember eszébe, vagy Teréz anya, vagy mindazok a nők a történelemben, akik helyzetükhöz képest erősek és meghatározóak voltak. Akár egy befolyásos marokkói hercegnő. És mindemellett, ha már jázmin, hát akkor: az élet szép. Főleg, ha hiszünk is ebben.

Dolfin csoki zöldteával és marokkói jázminnal

Nóra egy makói boltból hozta nemtom, mennyiért, de találtam a neten: 340 Ft 30 gramm itt

Persze, hogy mondhatom.

De attól, hogy valami részben fedi az igazságot, még nem igazság. Beckkel szólva: Egy fecske nem csinál telet.

Szóval lehet, hogy imádom a Zotter-féle csokikat, és fair trade, meg innovatív, meg szép, meg finom, de a léc, ami nálam valójában már a sajtkrémesnél is rezgett (de a dióízű sajt miatt elnéző voltam), az most leesett.

Van ez a zelleres-szarvasgombás-portói boros csokijuk.

A csomagoláson egy pufók zöld zeller táncol. De ha két hétig vernek szöges ostorral, akkor sem jutott volna magamtól eszembe pusztán az ízéről, hogy zelleres. Ahogy azt legújabb ügyes hirdetésszervezőnk megfogalmazta, akkor zelleres, ha minden falatot úgy rágunk össze, hogy közben összekocogtatjuk a fogunkat – így néha ráakadhatunk egy-egy zelleres szálacskára. És tényleg, milyen íze is van pontosan a zellernek? - tette fel közben a kérdést valaki.

A másik csalódás a szarvasgomba. Oké, ez egy furcsa szerzet, mivel gomba, azt sem tudni, növény-e vagy állat, ráadásul a föld alól kell kitúrni meg minden. De a „fekete arany” ízét még az utóízben sem sikerült prezentálni. Miért, milyen íze van valójában a szarvasgombának? - tette fel a kérdést az, aki már a zellerről sem tudott.

És, jöjjön az utolsó előtti tétel: a portói bor.

No, igen, ez már igen! Sötétbordó zseléként van jelen, és ha rejtőzködik is bármilyen más íz a töltelékben, hát olyan elsöprően adja elő magát, hogy tényleg mindenkit levesz a lábáról. Ha sikerülne elvonatkoztatni a csoki megnevezésétől, most a portóis étcsokihoz írt ódám lenne itt.

Az étcsoki (szokás szerint) mesés.

Maga a csoki kívülről sötétbarna étcsokival van bevonva (most tűnt fel hogy a csoki aljába bele van nyomatva zotter felirat), belül felül a portói vörös zseléje, alul a barnás krém. A portói 11%-ban, a zeller 3%-ban, a szarvasgombaolaj pedig 0,1 %-ban van a csokiban.

Tehát: a portói boros étcsokoládé remek, s nyomokban még zellert, és a nyomok nyomaiban pedig szarvasgombát is tartalmazhat. És mindenkit arra biztatok, aki eddig a zelleres, meg hasonló feliratok miatt nem merte bevállalni, hogy megkóstolja ezt a csokit, hogy tegye meg nyugodtan – Zotterék is a széles nagyközönség szája íze szerint gyártják a csokijaikat, nem lesznek olyan marhák, hogy ne ezt tegyék.

Mondjuk, marhasült utáni desszertnek ajánlom.

„Zelleres-szarcvasgombás-portói boros étcsokoládé”

Zotter

990 Ft a Csoki Korzóban

Ha a Berg nem megy Mohamedhez, a Berger csoki jön hozzám – hála Ritusnak és Ferinek, akiknek hála már van egy olyan esküvői csoki a tarsolyomban, ami még megírásra vár. Ez viszont egy másik csoda, egyenesen Grazból: egy almás-bodzás tejcsokitábla.

ein tüchtiger stück Berger – ezt is mondhatnám, merthogy tényleg sehr tüchtig. Már a csomagolása is. A csokiba mártott alma mellett bodzavirág van, de ebben a sorozatban - ahogy a honlapjukról kiderült – van epres-borsos csokijuk is, meg ananászos-kókuszos, sőt, van egy olyan is, ami rózsaszín, a pralinéik pedig neten keresztül is meggyőzőek... maga a csoki 12X12 centis négyzet, a teteje kilóg a hátul szépen szétkapcsolható papírcsomagolásból. A pauszba burkolt tábla alatt egy vastag, aranyszínű karton van, s a csoki közepén van egy nagyobb négyzet, a kockákon körötte és belül a Berger felirat.

Egyébként Bergerék (Hubert és Christine) büszkék lehetnek: a weboldaluk szerint egy garázsban kezdték a csokigyártást 1994-ben, s azóta több városban van tüchtig kis üzletük.

Azt gondoltam volna, ilyen vékony és elegáns csoki láttán, hogy nincs megtöltve. Pedig a kis kockák almazöld krémet rejtenek. Olyan kétkockánkét egy-egy aprócska bodzavirágocskát képzeltem a krémbe, de lehet, hogy csak a bodzaíz miatt. Megjegyzem, a Pálcák Ura is bodzából készült (Herr Potter tuttira díjazná a csokit).

Az alma klassz, az alma bodzával még klasszabb („az ízek tüzijátéka” -a hogy a weblapon írták ) – de ami a látványos túl igazán levett a lábamról, az a tejcsoki volt: egyszerűen szétomlik az ember szájában. Ha pedig késsel vagy törve próbálunk a kisebb kockákhoz jutni, klassz szilánkok törnek le, olyan szépek és olyan markáns ízűek, ami tapasztalataim szerint ritkaság, főleg, ha ilyen vékony tejcsokiról van szó.

A főíz vitathatatlanul a tejcsokié, viszont ha próbáljuk fékezni annak iramát, ahogy a csokit betermeljük, a zöldalma és a bodza is kibontakozik. Úgyhogy késsel piciket szelve, lassan, olvadni hagyva kell élvezni, mintha a híres grazi óratorony megszűnt volna ketyegni, és a Schlossberg(er) fölött egy pillanatra megálltak volna a bárányfelhők.

Apfel-Holunder Gefüllt

Berger

ajándék :)

100 g

Ahogy a gonosz nézésű szörny és a gumiszörny, ami kitépi a felhőkarcolókat a földből, hogy lerakja a helyükre a petéit, a Ritter Sport mini is egy szörnyfajta.

A csokiszörny jellemzői:

a lehető legeldugottabb helyeken húzza meg magát: az irodában a fiókban, éjjeli szekrényen, konyhaasztal sarkán, női táskákban, nagyszótárak árnyékában (képükön éppen egy nyomtatóból támad).

a lehető legváratlanabb pillanatokban, de főleg, ha már leszállt az est, a benne rejlő spóra-félék, melyek kisebb csokoládé-darabok, megszimatolják és beszippantják a biztonság, a szeretet, és a „jólvagyok”-érzés agyhullámait.

Ilyenkor a nagyobb tok felnyílik, és a pici szörnyek kikandikálnak belőle.

Van köztük capuccinokrémmel és manduladarabkákkal töltött tejcsokoládé (az aranybarna), a kókuszos tejkrémmel töltött tejcsokoládé (ez ezüst színű), a puffasztott rizzsel töltött tejcsokoládé, a mogyoró- és manduladarabkákkal töltött (zöld), a a ropogós gabonapehellyel töltött (a barnás-pirosas) és tiramisukrémmel töltött (a narancssárga), a nugátkrémmel töltött (a sötétkék).

A legjobb védekezés, hogy életterünkből kiszorítsuk ezeket a pöttöm szörnyeket, hogy egyenként bekebelezzük őket. Ahogy a szétolvadnak a szánkban, egyből visszaszivárog minden biztonság és szeretetérzet az agyunkba – a lényeg, hogy ne hagyjuk elhatalmasodni őket, sem megszökni: ott van például a kis ezüst színű csokikocka, ami kókuszos létére már csak ilyen formában létező szörnyi, és kifejezetten tejcsokis, intenzíven kókuszos és nagyon mozgékony: hamar zsebekbe fészkeli magát, hogy onnan fejtse ki káros hatását. Vagy ott van a „caramel crisp” névre keresztelt apró szörny, ami narancssárga, és ezzel hívja fel magára figyelmet egy telepakolt táskában is.

Vigyázat, ha a közelünkbe engedünk egy ilyen dobozra hasonlító tokot, a kis csokikockák bárhol feltűnhettek!

És ezek a Ritter sport mini csokiszörny jellemzői.

UI: A Legnagyobb japán című filmben sem lehet véletlen, hogy az áramtól hatalmasra dagadó szuperhősünk hátára éppen egy csokoládé reklámját tetoválták...

Ritter sport válogatás 30X8 g

1800 Ft a Csoki Korzóban

„A csokoládét minden gyerek szereti, az édesanyák azonban jobban örülnek, ha csemetéjük gyümölcsöt eszik édesség helyett. Hogy mindkét fél elégedett legyen, mi ötvöztük kívánságaikat a Tejcsokoládé Almasziromban.” – ez áll a csomagoláson.

Na de kérem!

Egyrészt attól, hogy valami egészségtelen(nek tartott) mellé odateszek egy egészséges(nek tartott) dolgot, attól még az egyik nem váltja ki a másikat. Különben minden mekdöncis kajához járna egy csipetnyi biospenót, oszt kész.

Tessék már leszokni arról végre, hogy a csokoládé, mint olyan kifejezetten gyermekeledel. Mondom én, jóval többen vagyunk olyanok ezen a sártekén, akik tagoltan tudunk beszélni és már nem takargat be minket éjjel az anyukánk (vagy nem az anyukánk takargat be). Ugyanakkor az étcsokival bevont almaszirom csomagolásán: „A könnyű, ropogós almaszirom és az étcsokoládé igazi különlegesség az új ízekre vadászó ínyencek számára. Izgalmas párosítás, mely harmóniát teremt a keserű és édes ízelemek finom egyensúlyával.” Vagyis a két célcsoport: a kigyúrt ínyencek és a csokigyűlölő anyák kölykei. De hagyjuk a marketinges szöveget.

Hát persze, hogy a tejcsokis a finomabb. Nem rossz az étcsokis sem, de picit olybá tűnik, mintha a nagyon vékony almaszeleteket agyonnyomná a csoki. A tejes változatban karakteresebben jelentkezik maga az almaíz, amiről vétek lenne lemondani. A karikák felszíne cikkcakkos, az egész egyszerre elegáns és egyszerre olyan, amit az ember egy elképzelt téli/őszi estén magának és a haverjainak fabrikál. Jonatán almából készül, és aki házilag készítené el, annak itt is egy hitelesnek tűnő egyszerű recept. Aztán tessék utána tejcsokiba tunkolni nyugodtan!

Igazság szerint azt hiszem, én az összecsokizás előtt vagy után vagy közben tuttira befahéjaznám az almachipset – s bár másik fajta csokis almasziromnak megtaláltam a nyomát a neten, továbbfűszerezettnek nem.

Hüpsz. A Nobilis-féle nagyon klassz zacskókban olyan szárított almaszeletkék vannak, amiken legalább 60% a csoki. No de mit fognak ehhez szólni az anyukák?!

Tejcsokoládés almaszirom vagy étcsokoládés almaszirom

Nobilis

299 Ft a Sparban

50 g

Az elgyújtott gyufa illatára emlékeztet az illata, amiben a rózsaszirmot, a bogyós gyümölcsöket és a csokoládét orronthatjuk. – írja egy borszakértő a megszokott borszlengben a Shirazról. Utóbbi egészen biztosan felkeltette volna az érdeklődésemet, ha lett volna időm rá – és Nóri csinált! Mármint időt, vagyis odébbpöckölte az időm szálainak összezsugorításán ténykedő mufurc, zöld manókat és elhúzott a táskájából egy… egy festős vakarókanalat. Aztán egy csokit.

Mivel a csomagolásán egy csomó szőlőszem van, borítékolhattam volna, hogy boros csoki lesz, de sajnos vagy sem, előbb kaptam be a csokikockát, mintsem átgondoltam volna, mit teszek. Elállt a szavam.

Jó cucc ez nagyon. A leírás szerint 0,26% az alkoholtartalma, de nem is azt érezni, hanem valami nagyon klassz bor- és szőlőízt, amitől az ember egy eldugott kis iroda hátsó sarkában is hirtelen úgy érzi: vénasszonyosan melegben áll a tőkék között és a haját borzolja a szél. Nagyon intenzíven borillata van és telis-tele rakták csodás fekete aszalt szőlőszemekkel (magyarán fekete mazsolával, 15 (!) %-ban). Szőlőmag- és szőlőhéjkivonatot is tettek bele, mert azért biztos, ami biztos.

Azt mondják, az ausztrál borok joggal kezdenek tért hódítani a világon, egyebek közt azért, mert fiatalok, lelkesek és optimisták a termelők, nem szabályozzák túl a borral kapcsolatos dolgokat, és sokat süt ott a nap, ami kifejezetten jót tesz a szőlőnek.

És –igen, igen! – a kakaóbabnak is. A csokoládé gyártója, a Cacao Farm nevű cég azért kakaófarm, mert igazi, Ausztráliában termelt kakaóbabokból készítik ezt a csokit. Gondoltad volna? Csak, mert ha erre az országra gondolok, leginkább a kenguruk jutnak eszembe. Pedig jók borban, és jók ám csokiban is. És ezt olyannyira hangsúlyozzák: ausztrál csokiban ausztrál mazsola, ausztrál borral ausztrál tulajdonú gyárból, hogy nem lehet rá nem felfigyelni.

És látszik is, mennyire lenyűgözte a termelőket is a kakaóbab: a csoki belső borítása fényes-aranyos fólia, kakaóbab mintával, és minden második csokikockán egy pici, stilizált kakaóbab látható. (Minden elsőn pedig a CacaoFarm felirat).

Ami muris egy picit benne, az a felirat a csokoládé csomagolásának az elején: „Készítsd fel magad a különleges élményre, fedezd fel a lédús szőlővel az ausztrál borral társított csoki utánozhatatlan élményét.” – és ilyesmik. A századfordulós csokikra képzelek ilyesmiket, amik fel is készítik a fogyasztót az élményre. Egyébként meg nekem csak ne mondják meg, mire készüljek. Akkor sem, ha igazuk van. Hopsz. Maradt még némi csokiszilánk a billentyűzetem numerikus részén. Ojvé.

Well done, Ozzies!

Csokoládé shiraz szőlővel

Shiraz

Wine Chocolate

Cocoa farm

100 g

999 Ft

Made in Australia

Megjegyzem: azért használok jelen időt, mert komolyan hiszem is, hogy így van. Najó, lesz. A blogot milliárdosként is folytatom, max. figyeljétek, hogy előbukkan-e pár tucatnyi Godiva bonbon a terítéken, mert akkor lebuktam, és tényleg megnyertem ezt a hatalmas összeget.

S mert a pénznek nincs szaga: hiába próbáltam kiszimatolni, miért éppen Lottónak keresztelték el a Lottó szeletet, nem jutottam semmire. Ez a szelet a hajdani Lottó - Autós - Bohóc - Szamba négyesfogat tagja, rumos-diós ízesítésben. Ahogy arról már írtam korábban, egy ilyen, számomra retronak minősíthető csoki esetében sosem lehet elvonatkoztatni annak emlékeitől, aki a csokit eszi. Ha jók a gyermekkori emlékeink erről a csokiról, isteníteni fogjuk akkor is, ha már jóval klasszabb termékeket is lehet venni a boltban ugyanennyiért. (És akkor is, ha a most forgalomban lévő már valóban nem ugyanaz, mint a régi volt.)

Ha azt mondom, kakaómassza rum ízesítéssel, akkor egy ötödik nagy retrocsoki juthat eszünkbe, a sportszelet. Igen, az a pici, tömzsi, nagyon intenzív ízű-típus az ókorból. Namost. Álláspontom szerint a Lottó szelet ugyanolyan, mint a sportszelet, csak kevesebb rumaroma van benne, és pluszban némi dió (a csomagolás szerint 3,7%-ban), ami szerintem leginkább az utóízben érezhető. Nem rossz, de sem így sem a rum, sem a dió nem tud igazán kiteljesedni – szerintem persze. Az Autósban ugye ott a kókusz, a Szambában a meggydarabkák vagy meggyíz, a Bohócban meg némi narancs. Én biztosan tuningolnám a Lottót egy kis dióval, ez tutti, és van is, aki ezt már ki is találta.

Egyébként van a neten egy domain-regisztrálás ügyben tett állásfoglalás, amiben a Kraft-ot, mint védjegy-tulajdonost előbb illetné meg egy bizonyos domainnév joga, mint azokat, akik szemfülesen le akartak volna csapni rá.

Lehet tippelni, vajon kié lett a www.lotto.hu ?

Igen, elsőre eltaláltad. Most akkor eltalálom én is, de ötször.

Lottó szelet

59 Ft a Tom Marketben

A fehércsoki nem tartalmaz kakaómasszát, hanem csak kakaóvajat. Az egyik könyv szerint, amit korábban már ajánlottam, ezért nem is számít igazi csokinak – mások szerint pedig éppen a kakaóvaj tartalom garantálja, hogy jóval több jut belőle a kakaó csodájából, mint a sötét színű csokinak. Az egyik kedvenc gasztrobloggerem, David Lebovitz szerint is így van, sőt, a Csokoládé lelke című kiállításon Denis Vernaillen is azt mondta, mikor rákérdeztem, hogy a fehércsoki csokibb, mint a csoki.

És eddig úgy tettem, mintha semmi közöm nem lenne a fehércsokikhoz – közben összeszedtem a bandát, persze a sötétet. De essen hát szó Núbia istene, Darth Vader helyett a meszes képű Skywalkerről.

 Jelesül a hirdetésszervezőnk bocsicsokijáról. Ez egy táblás fehércsoki, aminek különlegessége az, hogy apró, színes kis pszeudo M&M-eket szórtak bele. Azért pszeudo, mert nem úgy tűnik, hogy ezek a színes cukorral bevont csokis apróságok nem olvadnának el a kezemben. No, azt hiszem, már ennyiből is egyértelmű, hogy ez a csoki valami elképesztően ronda: a fehér tele van kék, zöld, sárga, piros pöttyökkel, amik mind pár milliméterrel a csoki felszíne alatt rejtőznek. Ezek kis pszeudo M&M-ek mind sötét csokival vannak töltve, s amit még tudni kell: olyan, mintha egyfajta törési folyamat után kerültek volna bele a fehércsokiba – kissé egyenetlen törési felszínnel: az egyikből olyan, mintha kis kört csíptek volna le,a másikat mintha elfelezték volna.

A csoki maga... hm... fehér, kis tej mellékízzel – és van olyan kocka, amibe nem is jutott más.

A csoki gyártója a Ryeland, ami úgy tűnik, kifejezetten a Tesco számára gyárt termékeket – van egy egész sorozat az eprestől a borsmentásig.

Funny Drops

White Chocolate

ajándék volt, de utánanéztem: 99 Ft a Tescoban

100 g

UI: Ha a fehér színű csoki az Osiris helyesírási szótár szerint külön írandó. Namost. Ha a fehér színű csoki a csoki, csak más a színe, akkor ez okés. Ha viszont alapjaiban különbözik a (hűűű, én kis rasszista, majdnem azt írtam, hogy „rendes”) csokitól, mégis ugyanaz a család, akkor egybe kéne írni, (mint a fenyők közül a feketefenyőt), nem?

Mint mikor a Gundel palacsintát eszed, de nincs benne tészta, csak az alkohollal és csokiöntettel és dióreszelékkel összeállt massza. Vagy nem is, nem is, mintha a zserbóból kivettük volna a tésztát és megmaradt volna a fényes, sötét csokimáz és a diós-cukros, már-már krémmé olvadt töltelék, némi savanykás, de nem túl erőteljes lekvárral. És igen, házizserbó, hiszen a reszelékek között nem csak, hogy nagyobb darabkákban található dió, hanem még egy-két félig-meddig aszalt, édes-savanykás szőlőszem is meglep. És nem, nem értek egyet Márkkal abban, hogy a legjobban a tömény mogyorókrémre hasonlít.

De azt gondolnád, hogy mindez a sajtkrémes Zotter csokiról jutott eszembe?

Mikre nem jó a sajtkrém?

Első hallásra azt hittem, valami jó kis trappista lesz, vagy – Zotterékről akár ezt is feltételezném simán – sós és zöldeskék sajt, vagy éppen Pálpusztai.

De nem, hiszen a sajtkrém nagyon klassz alapanyag, főleg, ha olyasmikre gondolunk, mint a mascarpone. Na, ebben a csokiban „bergkase” van, ami (legalábbis a wikipédia szerint) speciális osztrák sajtfajták összefoglaló neve, amiket az Alpokban készítenek, s jórészt diós mellékízük van. Ha igaz, ha nem (én nem tudom), azért a csoki krémjéhez csak-csak kevertek jó adagnyi diót, csokilikőrt, mazsolát és grappát is. A szőlőtörkölyből desztillált szeszes ital mellett öntöttek hozzá almaecetet – valószínűleg innen a kissé savanykás mellékíz, és ha mindez még nem lenne elég, a krémbe kevertek egy leheletnyi chillit is, amit nagyon, de nagyon halvány érezni csak.

Az utolsó falatkáig tökéletes tölteléket – Zotter-módra – 45%-os kakaótartalmú tejcsoki zárja táblába.

Szerintem szobahőmérsékleten a legjobb, ha hűvösebb, elvész az ízek sokfélesége, s hamar kiszárad, ezért ne tartsuk melegen. Ódákat zengtem már korábban is a Zotter-csokikról, hiszen szépek kívülről, nem sajnálják belőle a kakaót (sőt!), bio és fairtrade egyben, és valóban mind, amit eddig kóstoltam, meglepően finom volt. Mégis fura volt ez a sajtkrémes csoki: az ember valami vadabbra, egészen másra számítana a neve hallatán, s bár finomat és jót kap, mégis csalódott, ha pozitívan is. Mintha a horrorfilm felirataiban megjelenne a figyelmeztetés arról, hogy csak egy mesteri játék az egész.

Zotter sajtkrémes tejcsokoládé

70 g

990 ft a Culinarisban

A sor riasztóan hosszú volt, mégis azt hiszem, hogy a mögöttünk sorban álló két közgazdász pesti liba hangos beszélgetése tette hosszúvá és már-már elviselhetetlenné, ez a két cafka ugyanis minden, de minden sztereotípiát igazolt, amit csak az ember egy elkényeztetett közgázos diákról el tud képzelni rémálmaiban. (Kata, akit ugyan New York-ban orosznak néztek, de szerintünk inkább egy dawn-kóros békára hasonlított, innen üzenem: a lamentarse tényleg azt jelenti spanyolul, hogy sajnálni, de én inkább a jóval gyakrabban használt sentir-t ragozva sajnállak le)

A sor végén a pénztárnál kiderült, diákkedvezmény csak 18 év alatt létezik – de így is megérte 1000 Ft arra, ami ránk várt. Kaptunk szép piros karszalagot, és beléptünk.

Az első teremben egy aranyozott kakaóbab (az „ősbab”)hirdette üveg alá zárva, micsoda értéket képviselt ez a termés annak idején. Gondoltam, ez csak valami bevezető terem, mégsem lehet az első, amire azt írták a programfüzetben, hogy "utazás az időben".

Aztán átsétáltunk abba a terembe, ahol „a látogató egy vad dzsungelben találja magát” - a dzsungelt itt kb annyi növény volt hivatva érzékeltetni, mintha Buba és az én növényeimet egy falhoz állítanánk. Bár nem vagyok biztos abban, hogy lepipálnának minket. A levelek közé rejtett hangszóróból madárrikácsolás szólt, de a legjobban az egyik fához csavarozott műanyag kakaóbabok lomboztak le. Tudom, hogy újszülöttnek minden vicc új, de itt sem lettem több információval gazdagabb.

Aztán láthattunk kakaóbabot, meg is lehet fogni és szagolni, aztán pedig „egy kikötőben találtuk magunkat”, ahol nagyon helyes fiúk mérték le az arra vállalkozókat egy mérlegen, megállapítva, hogy mennyit érnének kakaóbabban. Itt jegyezném meg, hogy a kiállítás szinte összes hostesse fiú volt, akiket biztosan egy esztétikai érzékkel jócskán megáldott ember castingolt. Igaz, hogy mikor a babokról kérdeztem, nem igazán tudtak válaszolni – de kedvesek voltak mind.

A csokoládégyártás folyamatát bemutató rész kezdett izgalomba hozni minket: egy hosszú asztalnál látható volt, ahogyan a kakaóbabokat pörkölik, lehéjazzák, összetörik, sőt, meg is lehetett kóstolni a nem édes, de nagyon markáns kakaóbab-őrleményt.

És akkor...

a következő hosszú asztalnál (a programfüzettől eltérően) egy fiatal hölgy állt, aki a csokoládé készítését mutatta be egy márványasztalon. Elmondta és bemutatta, milyen fűszerekkel szokták általában ízesíteni, hogyan kell felmelegíteni, hogyan kell temperálni, azaz lehűteni a megfelelő hőmérsékletre, majd formába töltötte, és a formákban lehűlt kész, fényes, kagylószerű szerkezetű csokikockákat is kiöntötte a formákból a pultra. Elképedve figyeltük, és gyorsan ki is derítettük, hogy S. Nemzetes Krisztának hívják, és 10 éve foglalkozik csokoládékészítéssel. Mondjuk, ez látszott is minden mozdulatán!

A következő terem a Cote D'Or történelméről és plakátjairól szólt, majd minden látogató kapott egy pici Cote D'Or csokit, amit „az érzékek labirintusában” fogyaszthatott el. Utóbbi egy több kanyarból álló „labirintus” volt, aminek minden kanyarja előtt felirat volt látható, összefoglalva a csokoládé megízlelésének stádiumait. Szerintem erre minden csokoládéimádó magától is rájön, de talán nem árt összefoglalni:

Először a szemét kényeztesse!

A legjobb kakaóbabokból készült finomságok sötét fahéjszínűek, fényesek és vöröses árnyalatúak. Felületük tükrösen csillog, már a látványuk is mély és testes ízélményt ígér.

Hagyatkozzon a tapintásra!

Az igazi csokoládé sima, sohasem ragacsos, vagy darabos. Selymes felülete érintésre szinte azonnal olvadni kezd , de éppen csak annyira, hogy így felszabaduló illatok az orrát is bevonják a játékba.

Hallgatózzon!

Amikor letör egy kis kockát, a legjobb csokoládék tompa, puha roppanást hallatnak, nem kemény pattanást. A töréskor hallott roppanás a megfelelő kristályosság és temperáltság jele; az illatok pedig megállíthatatlanul áradnak és áradnak...

Szagolja meg a csokoládét, mielőtt megízleli!

Az elsődleges aroma maga a kakaó aromája. Másodlagosan jelenik meg az egyes változatok sajátos jegyei. A legnemesebb kakaóbaboknak olyan intenzív az illatuk, hogy úgy tűnhet, már bele is harapott az ízletes csokoládékockába.

Most pedig harapjon bele!

A csokoládét a szájba véve, fogaival törje össze minél több apró darabra, növelve ezzel az ízlelhető felületet. Hagyja lassan szétolvadni a nyelvén, és közben figyelje meg, milyen érzeteket kelt. Különösen figyeljen a hátsó szájpadláson megjelenő ízekre (retronazális szaglás). Ilyenkor felszabadul az a közel 600 -féle aroma, amelyeket egy valódi, egzotikus kakaóbabból készült csokoládé rejt.

És aztán... vége is lett az egésznek. Látni lehetett a kijáratot, mellette egy ideiglenes csokibolttal. Volt ott egy lépcsősor is, ami egy kávézóba vezetett. Ha nem megyünk fel oda körbenézni, sosem láthatjuk a Cote D'Or csokoládékészítőjét, Denis Vernaillent! Pedig ott volt, és – miközben dolgozott, a tolmácsnő segítségével a kérdésekre is válaszolt.

Kiderült, hogy ő az egyik, aki csokikat kreál a Cote D'Or-nak, sőt,a citromos-gyömbéres csokijukat ő találta ki. Elmondta, hogy a csokit 50 fokra kell felmelegíteni – neki sütője van, ami ennyi fokra van beállítva, de vízfürdőben is meg lehet tenni ugyanezt – aztán egy lehetőleg 24 fokos szobában dolgozva egy hűvös márvány- vagy gránitlapon temperálni: a felmelegített csokit addig kevergetni, míg el nem éri a megfelelő hőmérsékletet, ez pedig 29 fok a fehércsokinál, 30 fok az étcsokinál és 31 fok a tejcsokinál. A kevergetés után jönnek a formák – a feliratokat a formákra úgy csinálják, hogy kakaóvajjal egy fóliára írnak, és ezt a speciális műanyagból készített forma aljára tesznek, onnan olvad rá a csoki tetejére. Mivel gyorsan szerettek volna pralinét készíteni (sokan várták ott, hogy végre ehessenek egy kicsit belőle), Denis Vernaillen olyat tett, amit még soha: a hűtőbe tette a csokit. Egyébként azt is megjegyezte, hogy a csokit ne tegyük a mélyhűtőbe, különben sosem lesz fényes a felülete. Amikor megkérdeztem, mihez kell igazi tehetség, az ízek kitalálásához, a temperáláskor végzett mozdulatok elsajátításához, a hőmérséklet megállapításához, vagy a formákhoz, a belga csokikészítő végig a hőmérsékletről beszélt. A hőmérsékletet egyébként úgy „mérte”, hogy a bal keze gyűrűsujjának második percére kent egy kis csokit – ha túl melegnek érezte, letörölte, de ha közel állt ahhoz, amit el akart érni, az alsó ajkára kente, és várt néhány másodpercet. Aztán lenyalta. Ha tovább keverte egy picit, akkor még nem volt jó, ha abbahagyta, éppen jó volt a hőmérséklet. Egyébként azt mondta, hogy a hőmérsékletet hőmérővel is lehet mérni, csak így egyszerűbb.

Az ott, helyben készített pralinékből venni is lehetett (drága volt, de megérte). Volt cseresznyés zöldteás, ribizlis mandulás, sós pisztáciás, fügés mandulás, karamellizált szezámmagos és grillezett ananásszal és passiógyümölccsel készült. Mikor ott voltunk, éppen az utolsó kettőből készített, és meg kell hagyni, mesések voltak!

A csokikészítést egyébként Belgiumban oktatják is: vannak a mesterek által tartott hétvégék, de van egy egész évet felölelő képzés is. Persze a Cote D'Or csokikészítője szerint a kulcs a gyakorlás.

A belga csokikészítő mellett volt csokikóstoló is: lehetett fügéset enni, meg pisztáciásat, meg narancsosat, meg citromos-gyömbéreset is. Utóbbi annyira szuper volt, hogy lementünk, hogy vegyünk belőle néhány táblával – de nem lehetett a kiállításon kapni, nem is hoztak ki egyáltalán. Aztán az is kiderült, hogy ha kimegyünk ebédelni és vissza akarunk menni, hogy megkóstoljuk a belga csokikészítő többi pralinéját, - óránként kb kétfajtát tudott elkészíteni, akkor újra sorba kéne állnunk, újra kifizetni a belépőt, végigmenni a gagyi kiállításon, megcsodálni S. Nemzetes Kriszta bemutatóját (ott biztosan másodszor is megálltunk volna), és újra felmenni. Rezgett a léc, de végül nem tettük meg.

Készítettem egy-két minivideót is arról, ahogy Denis Vernaillen a csokit keveri, megpróbálom majd közkinccsé tenni.

Egyébként a csoki megszépíti az embereket: mindkét csokikészítő zseniális volt és nagyon kedves, s mintha ez átragadt volna mindenre: a gagyi bevezető miatt sem tudok megorrolni.

A csokoládé lelke kiállítás

utazás időben, térben és érzékeken át

Budapest,

Millenáris park, Fogadó épület,

2009. szeptember 11-13.

Kétszeri fogyasztásra ajánlott.

Na, ez van ráírva a kekszes sportszeletre, amit vettem.

Persze akkor olvastam el, amikor már felfaltam az egészet. Merthogy nem két darabból áll, mondván, hogy kétszerre kell megenni, hanem egyetlenből, a közepén egy törésvonallal. És elgondolkoztam: hogy a fenébe jön ahhoz valaki, hogy ilyesmit írjon rá a csokira, amit meg(v)ettem. Egy olyan országban, ahol a muszájból felvett hitelek apróbetűs részei miatt törvényeket és szabályokat kell hozni, meg lobbizni, hogy megvédjék a hitelt felvevőt a saját felelőtlenségétől, vagy éppen attól a szégyentől, amit az államnak kéne éreznie azért, mert csak a BKV-vezetők álomfájdalomdíjai és a csúcsvezetők fizujai érnek annyit, hogy gond nélkül kijönnek a hó végéig.

Butus pici fogyasztó, védjük meg, nehogy elhájasodjon itt nekünk, aztán a végén még az államnak rá kell költenie azt a tb-t, amit befizetett.

Oké, az ajánlott beviteli érték kifejezetten jó ötlet – de vajon sok az olyan fogyasztó, aki végigszámolta, hogy az ő korával, súlyával, foglalkozásával, fizikai aktivitásával pontosan mennyi kalóriát vihet be naponta, s ezt összehasonlította a csokipapír apróbetűs részével?

Aligha.

Egyébként maga a csoki sem túl nagy szám: a megszokott trükkel a csokoládét felturbózzák egy kis plusz szénhidráttal, momentán keksszel. A keksz finom, a csoki szintén, de kb. annyi, mintha egy totál szétolvadt sportszeletet rákentünk volna egy kis kekszdarabra, jó vastagon. Az egyetlen szépsége a keresztmetszete, ami egy inverz alagútra emlékeztet. A rumos krémet ráadásul egy vékony tejcsoki kéreg veszi körül. Igazán szép. És tápláló. Kár, hogy hülyének néznek a gyártói.

Sport tuning keksszel felpörgetve

40 g

95 Ft a kisboltban

Ez egy szlovák csokigyár, ami Szereden (nem Szerencsen) működik és prosperál – de én inkább nem játszom a nyelvvel, ezt meghagyom másnak. Persze a zárt belső piac még nem jelenti azt, hogy ne lehetne Magyarországon is kapni ezeket a csokikat. Itt van mindjárt a tömzsiségében másfél Balatont (a szeletet) is lepipáló Horalky.

Rögtön a borítóján egy akcióra lehet bukkanni, ami a „túrázás közben csillapítsuk éhségünket” szlogennek megfelelően kirándulásra buzdít. A lenyűgöző az, hogy ahhoz, hogy valaki nyerjen, nem kell csokit vennie egyáltalán – no persze nyerni, azt csokit fog. A játék lényege, hogy hetente cserélődő koordináták alapján el kell jutni valahová az országban, ott megkeresni a kódot, lefotózkodni vele, regisztrálni, feltölteni, aztán várni a postást, aki kódonként 5 Horalky csokit szállít házhoz nekünk.

De most tekintsünk el a tiszteletre méltó „Ismerd meg hazánkat!” mozgalom újraélesztési kísérletétől, meg attól, hogy a procedúra alapján megtanulhatjuk, milyen bonyolult az élet, és lássuk a csokit!

Oké, hogy rá van írva az akciós csomagolás oldalára is, hogy „szélein mártott”, számomra mégis sokkoló, hogy a „csoki” tetején egyszerűen a „meztelen” ostya van. Mintha a csokis krém végigfutott volna a szlovák szelet határain, de hiába: csak nem engedték be. Ha előnyt akarok látni ebben a szűzies elzárkózásban, az maximum az, hogy nem keni össze az ujjait az ember, ha helyesen fog rá. A krém tartalmaz egy kis pörkölt földimogyorót, de csoki már az ostyaszeletek közé sem juthatott be.

Tudom, hogy – főleg kelet-európai viszonylatban – minket, magyarokat igényes kajálóknak ismernek, de hadd valljam be, kifinomultabb krémekhez és klassz kis csokiborításokhoz szoktam. Amivel lenyomja a nekem kis adagnyi földimogyoró és csoki- érzetet, az a vehemenciája. Durván lerohanja az ember gyomrát, és annyira, de annyira eltelíti, hogy komolyan mondom, úgy éreztem, mintha egy egész tábla csokoládét ettem volna meg. Olyan, mint a hadikaja: a lehető legegyszerűbb, és a lehető letáplálóbb, az ember csak gyorsan bekapja, és már masírozik is tovább.

A tévéhíradó éjszaki kiadása elé például szerintem kifejezetten ideális.

Horalky

50 g

És persze nyuszik. Nem szabad csokit adni egyiknek sem!

Zorro például nagyon okos, de mindent megeszik, amit én, mert feltehetőleg valami elképesztő vonzó módon tudok enni. No de tényleg: megeszi a dinnyét, a paradicsomot, a fügét (azért különösen rajong), a narancsot, a sajtot, a kenyeret, a jégkrémet, a kekszet (ó, igen, igen!) és bármit főzhetek neki, nem panaszkodik és nem pontoz le. Egyedül a banánnal nem tud mit kezdeni – elkunyermálja, aztán általában elássa, de nem eszi meg. A csokit imádja, vagyis imádná, ha hagynám, hogy egyen: a csokiban van egy teobromin nevű anyag, amibe egy kutya akár bele is halhat.

A teobromint ugyanis, ami egyébként a teában és a kakaóban is megtalálható, nem tudja lebontani az ebek szervezete. Elviekben a kisebb testű kutyák jóval nagyobb veszélyben vannak, de bevallom, nincs kedvem kísérletezni azzal, vajon hány tábla csoki után kezd el hányni Zorrito.

Bölcs döntés minden négylábú elöl eldugni a csokit, s egyszer és mindenkorra tudomásul venni: a csokoládé embereledel.

Ui: És hadd küldjek virtuálisan is nagy ölelést azoknak, akik ezt a kutyusok számára életmentő tényt kommunikálni is szokták: Kingának és annak az ismeretlennek, aki blogján a hatásmechanizmust is leírja. Jó tudni.

Köszi! :-*

Gondoltam, alálapátolok a mára (tegnapra) tervezett nyár végi ötletelésnek, és – mielőtt még kivonnák a forgalomból – a Milka nyári különkiadásai közül beszereztem ehhez azt, amit ugyan már ettünk, de még nem írtam róla: ez a Milka Alpine Mountain, azaz a feketeáfonyás-vajkaramellás csoki.

Meggyőződésem, hogy a csoki megalkotói mindenképpen valami olyasmi ízt szerettek volna létrehozni, ami illik az alpesi tájon legelésző lila tehenekhez: s úgy érzem, mindent megtettek azért, hogy a csoki belül hasonlítson is a liláskékes, hófödte hegycsúcsokra. Élőben utoljára, s talán a legközelebbről a grazi Schlossbergről láttam egy részletét e hegyláncnak a távolban – s meglepetésemre tényleg olyan mesésnek tűnt, mint a képeslapokon. (Azért van, ahonnan még szebb.)

A kékeslilás-ragyogást (bár a lila valszeg a tehén miatt van) a fekete áfonyával, a hegység keménységét pedig gondolom a karamellával akarták érzékeltetni. Sikerrel, mert tényleg olyanok a kockák, mint a képen: pici arany színű karamelladarabkák az éterien liláskék krémben, mindez a megszokott tejcsokiba foglalva. Ha hőségben a kezünkben szállítjuk, egész kis térképeket tudunk kiolvasztani a csokiból: mintha a barna kontinensek alól mesebeli tengerpartok látszanának. De nem minden csendélet jó attól, ha hasonlít a modellre – gondoljunk pl. Picassora. Szóval a mérsékelt áfonyaillatban harapjuk le az egyik partszakaszt.

Tényleg nagyon áfonyás az íze, de ha valaki evett már ilyen gyümölcsöt igaziból, az tudja: a legjobb az benne, hogy olyan fanyar (és hogy kékes lila lesz tőle az ember nyelve). Na, éppen ennek nincs nyoma sem ebben a csokiban: úgy éreztem, mintha még a tejcsokibevonat édességét is túllicitálta volna a töltelék, s ilyenkor (nekem) már valóban majdnem mindegy, hogy milyen kis mellékízt ad a gyümölcs a megaadag cukornak. (Igen, ettem már egy szem eperhez egy evőkanál porcukrot, tudom, miről beszélek, viszonylag hamar le is szoktam róla.) S ha ez nem lenne elég (vagyis nekem sok) a karamelladarabkák még édesebbé teszik az egészet. Azt hiszem,az már kiderült, hogy imádom, ha recseg-ropog némi kis csócsálni vagy harapnivaló egy csokiban, de ehhez a krémhez nem biztos, hogy kevertem volna a karamellából. Pedig önmagában az áfonya-ötlet nagyon nyerő: ezek a bogyócskák nem csak hogy ízletesek, de a gyógynövények titkos, egyben univerzális fegyvere is.

A wikipédián azt olvastam, hogy anno „a brit pilóták az éjszakai bevetések előtt marokszám ették a fekete áfonyát, ugyanis a benne rejlő anyagok segítik a retinasejtek gyors regenerálódását.” És ha tényleg láttunk tőle a sötét jelenben előre, a jövőbe, akkor így vagy úgy, de nem is vihettem volna az áfonyásnál megfelelőbb összetételűbb csokit egy ötletbörzére.

Milka Alpine Mountain

100 g
325 Ft a az uránvárosi olasz látványpékségben

Gondoltam, keresek egy olyan csokit, amiben van guarana is, hátha létezik. És persze, hogy van!

A NewTree-ről egyszer már írtam a levendulás csokijuk kapcsán – és naná, hogy a guaranás csokit is a jó belga Benoit de Bruyn biokémikus hozta össze. Érdekes, hogy ő is a „Sexy” nevet adta neki (minden egyes csokikeverékét a hatásáról nevezi el). A NewTree Sexy 73%-os, és a guarana mellett van benne a csokoládé-készítők szerint (is) szintén erotikus gyömbér.

Itt jegyzem meg, hogy a gyömbér nem csak gyógyhatása meg íze miatt finom, de valami gyönyörű növény is – Bubának hála, aki egy szupermarketben talált hajtásnak indult példányokat, mára már nekem is van egy pici, de már most szépséges gyömbérem! Persze szerettem volna guaranát is, ami elviekben egy dél-amerikai kúszónövény, piros terméssel, de mikor a termesztésére kerestem, egy felettébb furcsa oldalt találtam csak.

Maga a csoki nem túl édes, a 73%-nak köszönhetően pedig brutális. Szépen, de nem szilánkosan törik, és nagyon szépek a pici gyömbérdarabkák, amik láthatóak is a csokiban. Ugyanakkor nem találtam annyira gyömbéresnek ezt a csokit, amennyire hittem volna: ahhoz, hogy valóban intenzív legyen a gyömbér-íz, szerintem jobb picit megcsócsálni a gyömbérreszeléket, s míg így sem lesz annyira intenzív az íz, mint pl. a chili volt a Milkában. Pedig a reszeléken túl magában a csokiban is van gyömbérkivonat. A guaranának viszont nem érzem az ízét – talán nem is túl jellegzetes.

A csomagolás szerint egy ilyen tábla csoki elmajszolása annyit tesz, mintha 3 csésze feketekávét ittunk volna meg. S hogy érezni-e a hatást? Hát, őszintén szólva nem tudom, hogy azért érzem magam jól, mert ilyen csokit ettem, vagy azért, mert egyébként is jól vagyok. Egyébként a NewTree éppen megújuló honlapja szerint: Chocolate and spice and everything nice!

Ugyanakkor félreértés ne essék: a csokoládéevés és a szex nem ugyanaz a cselekvés.

Gingembre

Chocolat Noir Sexy Dark Chocolate

Newtree

80 g

1090 Ft a Csokikorzóban

Oké, már megint egy hülye alakú gumicukor-féléről van szó. Egyszerűen nem tudtam otthagyni, sőt, éreztem, hogy meg kell osztanom valakivel a szem-evés torz izgalmát.

És most

NE gondolj a világtalan emberevőre a Faun labirintusából, akinek a tenyerében vannak a szemei,

NE gondolj a Transylvaniára se, amiben a hősnő szerelmi bánata miatt fest szemet a tenyerére,

és nem, felesleges a tenyér közepén lévő csakrára is gondolni,

ahogy arra sem kéne, hogy a Warlock-ot a sátán szeme vezeti (idelinkelem az állítólag eredeti filmrészt).

Ez csak egy gumicukor, amire a vörös vérerek is csak a műanyag burkára vannak ráfestve. A két hátsó fület (merthogy csomagolás és nem „kocsány”) szétválasztva kell szétnyitni a gömböt, és a szem ott ül bent. Ó nem, nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani annak, hogy picit puha és olyan furcsán lágy ez a szem, csippentsd össze, bár ha rám hallgatsz, inkább lazán kiplaccsintod a tenyeredbe. Ha picit megrázod, rezeg, és ha beleharapsz, rájössz: különösen lágy pillecukorból készült. Voltaképpen csak a pupilla és a szaruhártya van igazi gumicukorból.

A megszokott műíz, a szokatlan formán és a kicsomagolás élményén kívül semmi különös. Talán vámpírpartikhoz ideális csak.

Vérben forgó szem alakú gumicukor

100 Ft az uránvárosi DVD-kölcsönzőben

Eddig nem tudtam, hogy a Ramazzotti egy olasz keserű likőr, amit egyebek köz szurokfűből, keserű narancsból, rebarbarából és mivel a recept titkos, ki tudja, még mikből főznek. Ausano Ramazzotti kotyvasztotta először 1815-ben, és semmi nyomát nem találtam annak, hogy Eros Ramazzottinak bármi köze lenne az amúgy csak „Ramazzotti ház”-ként emlegetett szeszgyárosokhoz.

Valószínűleg Ritterékhez sincs semmi köze egyiküknek sem, bár ők majdnem száz évvel később kezdtek csak csokit gyártani, pontosabban 1912-ben. A Ritter házaspár eredeti nagy ötlete a négyszögletes forma, amit főleg azért találtak ki, hogy a korabeli zsebekbe könnyen be tudják csúsztatni ezt a csokit. Ó, boldog idők, ó, békebeli nagy zsebek! Persze most már van kisebb kiszerelésben is csokijuk, ugyanúgy kockaformában.

Elvileg tudtam, de gyakorlatban csak most láttam, hogy ezt a csokoládét a legegyszerűbb úgy kinyitni, hogy az ember fogja, és egyszerűen még a csomagoláson belül kettétöri a csokit, ami aztán úgy reped szét, hogy ki is csomagolja magát. (Kábé, mint ahogy a tektonikus lemezek „megnyitnak” egy vulkánt, vagy inkább kettényitják a földet.) Ezt Csabi mutatta meg nekem, és sikerült is, egyrészt annak ellenére, hogy totál szét volt olvadva a csoki, másrészt annak ellenére, hogy néhány percre és véletlenül futottunk össze. Igaz, az idő mennyisége esetünkben arányos a csokikockák méretével: ami egészen pontosan 2 cm X 2 cm. Egy minikiadásban összesen 4 kocka van, tehát a csoki maga 4 cm X 4 cm-es lapos négyzet. Igazságosan elosztottuk (Csabinak egy, Viktornak egy, nekem kettő) és elmajszoltuk.

Ha már akkor tudtam volna, hogy mi az a Ramazotti, csalódtam volna, merthogy egy icipici kesernyés utóíz nem sok, de még annyi sincs benne. Picit érezni a narancsot, de az is inkább csak mellékíz, egy picit érzeni az alkoholt, ami kifejezetten jót tesz neki, de ami igazán jellegzetesen érezhető, az a trüffel, a tejszínes-csokis krém, amihez a likőrt keverték.

Nyilván nagyobb kiszerelésben több a likőr is, hiszen a miniRitter összetevői szerint a 4 kockára 4% likőr jutott, ami bajosan nevezhető akár egy gyűszűnyinek is. Az egy kis csokikockába kevert 1% gyomorkeserű nem csoda, hogy alig hagy nyomot.

S ha már fűszerekből készült likőr, akkor csak annyit: e csoki ára bizony borsos, de aki mindenképpen magáénak akarja tudni a Ritter-gyár 2009 tavaszi speciális kollekciójának legelegánsabb, világoskék-piros csomagolású darabját, hát az kérem, nyelje le.

Ritter sport mini

Ramazzotti

120 Ft a Csoki Corsóban

Jelentette ki Turai nyugodtan, mire Annie, a primadonna eltakarja az arcát, a nézők pedig röhögésben törnek ki. Nahát, drága Annie. Látom, maga okos asszony. - fűzi hozzá Turai. - Beszéljünk úgy, mint két férfihez illik. Itt sürgősen segíteni kell. És a Játék a kastélyban című darabban Molnár Ferenc vagy még kétszer eljátssza azt, hogy valamelyik szereplő kimondja: citrom, és a nézőtéren mindenki nevetni kezd. Zseniális.

A fogadás, ami miatt ezt a vígjátékot írta Molnár, arról szólt, hogy egy tetszőleges, önmagában nem nevetséges szóval képes lesz a nevettetésre – hogy miért éppen a citrom szóra esett a választás, azt nem tudom, azt azonban igen, hogy a citrom és a csokoládé együtt bizony a darabbeli Turai-Gál pároshoz hasonlóan ütőképes páros tud lenni. Nem csoda, hogy odavoltam, mikor a tibitől megláttam a valódi citromdarabos étcsokit. Zseniális lesz - gondoltam.

Liofilizált citromdarabkák vannak benne, 2%-ban, s ettől a sötét étcsoki törésvonalain apró sárgás kis csomókat láthatunk. A citromtól kissé kesernyés ez a csoki, főleg, mert nem csak a héja, hanem a citromhúsa is benne van.

A tábla legeslegutolsó kockájában ért a meglepetés, merthogy annyira valódi citromdarabokkal készült ez a csoki, hogy találtam benne egy citrommagot is. Ez elsőre talán brutálisan hangzik, de engem nem rázott meg. Viszont miközben ezt a csokit majszoltam, folyton az jutott eszembe, hogy vajon milyen lenne még több citrommal? Lehet, hogy csak szerintem kevés a 2%? Aztán az jutott eszembe, hogy milyen lenne mindez, ha ugyanennyi citrom mellé kevertek volna némi ....khmmm... robbanócukorkát? Finom, finom, de olyan, mintha az étcsokit csak megszórtuk volna a citrommal, nekem nem elég citromos valahogy... vagy még inkább olyan, mint egy papírvékony falon keresztül hallgatni a vonzó családapa és a csélcsap primadonna suttogását...És még bele is akart harapni - … mármint a primadonna sima, gömbölyű, gyönyörű vállába. Nem sikerült önmagukat túlszárnyalni – nekem még mindig a liofolizált málnás tibi a csúcs.

Tibi valódi citromdarabokkal
197 Ft a Tecsoban

Igen, ez is tünete lehet a földimogyoró-allergiának, legalábbis egy angol nyelvű weboldal programmal fordított magyar klónja szerint. Az oldal, ami mindent megpróbál összeszedni az allergiáról, ilyesmiket ír: „Előfordulása a gyermekek földimogyoró allergia is egyre nagyobb az elmúlt évtizedben, és továbbra is mászni, ami felemeli a riasztási erről a potenciálisan veszélyes allergiás gyermek élelmiszer tapasztalt mintegy hárommillió amerikaiak.”

És ha már klón: íme, egy Snickers-utánzat a sok közül. Védelmére szóljon, hogy már a barnás csomagoláson látszik, hogy mire hajaz (a melyik volt előbb kérdést most nem vesézném arra való tekintettel, hogy a Snickers jóval közismertebb, arrrgh). A belbecs ugyanolyan, mint a képen: krém, rajta karamell, benne földimogyesz. Szerény megérzésem szerint vagy a karamell kevesebb benne, mint a Snickersben, vagy a mogyoró több, de egy biztos: jóval földimogyorósabbnak tűnik nekem ez a csoki, mint az eredeti változat. Az a tipikus mogyeszes utóíz is tovább tart, és nem volt annyira ragacsos ahhoz, hogy attól kelljen tartanom, hogy beleragad a fogamba. (Egyébként lehet, hogy pervezió, de én azt néha szeretem.) Maga a földimogyoró egyébként remek B-vitamin forrás, amit – ha nem eszünk meg egy karton csokit – nem nagyon lehet túladagolni, és az amerikaiak mellett az elefántok is kifejezetten szeretik.

A krém... nos, nincs benne semmi... habos. Vagyishogy jóval koncentráltabb a klón az eredetinél. Sőt, ha lassan harapdáljuk (a képnél egy szuper szikét használtam, úgy lett ilyen szép sima a felület, különben lehetetlenség nem hmmm.. rücskösre harapni), szóval csócsáláskor arra lehetünk figyelmesek, hogy a krém és a karamelles földimogyoró szépen elválhat a tejcsoki bevonattól. Gondolom, ez is azért lehetett, mert kis friss volt ez a csokim! Ha lehűtjük, akkor szépen összeáll ám, és úgy még inkább hasonlít a Snickersre.

Mint egy jólfésült, tökéletes arcú Joe Black és egy kevésbé jólfésült simlis Rusty Rian - kb. ilyennek képzelem a Mister Choc Peanut Chocot a Snickershez viszonyítva. Ugyanaz a színész, ugyanaz az arc, ugyanúgy remek, mégis más.

Naja, klónnak lenni nem mindig jó – de vegyük Elvist vagy Michaet Jacksont, még mindig jobb a klónjukként, mint holtan. A Tyler Durdenhez hasonlítható csoki, akár karamelles-földimogyorós, még kerestetik!

Mister Choc Peanut Choco

Töltött tejcsokoládé földimogyoróval, karamellel és finom krémtöltelékkel

60g

75 Ft a Lidl-ben

Sok fajtája létezik ennek az „édességnek”, s nem kell hozzá különösebb logika, ha belátjuk: a bevonat, a csokoládé minősége és mennyisége az egyik kulcskérdés. Merthogy van olyan kávészem, amit nagyon vastagon ölel körbe a csoki és van olyan, amit épp hogy csak bevonnak valamivel. És van, hogy 20-30 szemet lehet egy zacskóban megvásárolni, van, hogy egy-két szemet külön is megvehetünk, vagy dekára mérik, sőt, van, hogy ingyen juthatunk hozzá.

A McCaféban például a nagyobb kiszerelésű, helyben fogyasztott kávé mellé adtak ajándékba egy ilyet, külön becsomagolva. Kérlek, fogadj el egy törzsvásárlói kártyát is – mondta a kiszolgálóm kedvesen, ami miatt egymásra is mosolyogtunk, merthogy nem túl sűrűn járok én McDonaldsba, most is csak egy kajacsata számomra csúfos végeredményét mentem oda megtudni. A kávé valóban jó volt és sok, és viccesek a hatalmas csészék belső mintái – a csokis kávészemet meg a pénztárcámba tettem. Mert ez az egyik legjobb dolog benne, hogy -nem úgy, mint a pocket coffeet, ami nem bírja a meleget és a könnyelmű szállítást – bárhova el lehet raktározni, s felhasználni, ha ránk tör a csokoládé- és koffeinéhség.

Nos, rám tört. A csomagolásban egyetlen kávészem van (ahogy sejtettem). A csokibevontatot ha képzeletben összegyúrom, kb. ugyanakkora lenne, mint maga a kávészem, így nem nyomja el a kesernyés ízt a csoki, inkább csak kiegészíti. A vastagabb bevonatúakat jó olvadni hagyni, a „kicsi, de erős” változatoknál viszont – amilyen ez is – szerintem egyből, csokistól szét kell harapni, mert így tud a két íz egyszerre érvényesülni. A McCafés csokibevonat nem rossz, szerintem jól eltalálták a kávé-csoki arányt, s bár a kávészem elrágcsálása persze nem ér fel egy csésze klassz kávéval, de útközben megteszi.

Ami érdekességet még az összetevőkben találtam, az a sellak, ami, mint kiderült fényessé teszi a csokoládébevonatot, s nem más, mint egy Laccifer lacca nevű tetű váladéka – ettől még finom volt!

De most lássuk a csokival bevont kávészem kapcsán logikusan felvethető másik kulcskérdést: ki tudja, milyen kávészem ez? A McCaféban biztosan ki volt írva, csak nem figyeltem.

És most képzeljük el. Miután szépen megköszöntünk az ébresztést, majd eltávolíttattuk a palotából a hatékony, de üvöltöző herceget, nyújtózunk egy nagyot, s hagyjuk, ahogy az ágyunk alól előkászálódó jóképű inasunk feltegye a szokásos kérdést: Milyen kávét parancsol a kisasszony, melyik vidékről származó kávéból főzve, milyen pörköléssel és milyen díszítéssel? Kávébabszemet óhajt hozzá? Milyen csokiból és milyen vastagon?

Oké, lebuktam.

Nemrég ébredtem.

Éljen a nyári szabadság!

Frissen pörköltkávészem csokoládéval bevonva

McCafé

grátisz