Tehát a folytatás: Pálinka, értem? Hát eljutottunk idáig (56). Hogy egy kézműves, pálinkás szaloncukrot kóstolunk. Ami persze nem szaloncukor-formájú, hanem egy bonbon. De a csokija igazi csoki, a tölteléke pedig annyira barackpálinkás, hogy nem hiszem, hogy vezetni lehetne…

  Poirot előrehajolt és rám nézett.   Nézze, mademoiselle – mondta nagyon gyöngéden -, Poirot papa kéri ez kegyedtől. Az az öreg Poirot papa, aki sokat tud és sokat tapasztalt. Én nem akarom kegyedet csapdába csalni, mademoiselle. Bízzon bennem... és mondja meg: hol…

Szürreális ízek. És lépjünk most túl azon sok, ezen felüli jón, amit a Zotter csokigyárról tudni lehet (kicsit olyasmi, mint a kozmetikumok területén Anita Roddick BodyShopja, csak nem vásárolta fel egy multi sem). Najó, dióhéjban: Bio. Fairtrade. Bean to bar. Igazi csoki. Igazi…

A nosztalgia unalmas. Áporodott és porlepte. Talán csak akkor ér valamit, ha az ember a küzdelmei igazolásául sokkal rosszabb (és nem túlontúl eltúlzott) akkori helyzettel tudja összevetni a mostani sorsát. De oké, csábuljunk el egy kockányira, és próbáljunk valami szebbre…

Feketébe öltözik, az agresszivitás és háború istene, a csokoládé patrónusa – ez alapján akár egy képregényrajzoló is lehetne, de persze Ek-Chuahról, a kakaó védőszelleméről beszélek. Ugyan hol volt ő, amikor 1520. augusztus 27-én (természetesen hétfőn) Hernán…