Nem, mintha nagyon eltűntem volna, mert a csokievést és a csokikkal való foglalkozást nem hagytam ám abba, "csak" azt, hogy itt is írjak róluk, hosszabban.

És azt is csak eddig. Mert a csokoládé örök.

Az ilyetén késztetéseimet a Pécsi Borozó gasztromagazin hasábjain éltem és élem ki, ott rendszeresen jelennek meg csokoládéval kapcsolatos anyagaim. (Sőt, már volt csokis receptem is!) Azt a betegségem, perverzióm, mániámat, hogy másokat csokoládéevésre vegyek rá, a Pécsi Csokoládékarneválon gyakorlom: idén február elején is megtettem.

A kép a kóstoló előtti csendéletet mutatja be.

Akkor még minden kocka megvolt.

Aztán már csak nyomokban... Az igazi csoki onnan ismerszik meg, hogy az aprócska csokiforgácsok, amik eleinte, vagyis míg a nagy tábla tart, eltörpülnek a kockákhoz képest, az eltett csomagolásokból előkandikálva arra késztetnek, hogy ujjbeggyel maszatolva megszerezzem azt a pici kis csokit is magamnak. Ezek a cafatkák olyan picik, hogy az ujjam hegyén is olvadni kezdenek - pont mint amikor a kesztyűnkre esik egy duci hópehely. Pillantásnyi időnk van elmélyedni a kristályai szépségében, és már el is olvadt. Ha ügyesek voltunk, akkor a csoki a szánkban.

Fogok ide írni újra, ígérem. Amit pedig megeszek, de nem írok róla, azt lefotózom.

Itt az Instám: @csox_csoki

Kisregénnyi kötethez tudnám hasonlítani a dobozt, és már csak ebből is látszik, hogy Mexikóban egészen másként viszonyulnak a csokoládéhoz, mint Európában. Egyszer már volt szerencsém Maria Tepoztlán márkájú csokit enni, ami rendkívül sokkoló volt: egy agyagtáblára emlékeztetett, teljesen naturális volt a kinézete – s mint utóbb, jelesül a nyár folyamán a Harrerben tett látogatásom alkalmával rájöttem, azért mert ezeket a csokikat máshogy készítik, mint az európaiakat. A meglepő és izgalmas érdesség mintha belekódolná a csokoládéba azt, hogy érezni is lehessen benne a kakaót.

Na, ez a két tábla más volt.

Naturalisztikus volt mindkettő, és masszívan nagy adag, ami nehezen törhető – mi végül késsel vagdostunk belőle forgácsokat. Az étcsokin még az azt becsomagoló ujjlenyomata is látszott. A csomagolás egy erősebb alufólia, és még az is azt az érzetet keltette, mintha az ember csak úgy, otthon, a konyhában leszakított volna egy nagy részt az alufóliás tekercsből.

Nade lássuk.

A milk feliratú csoki kapcsán – mert az ember a felirat alapján tejcsokira számít - az első döbbenet: ez a tábla teljesen fehér. Nehezen törik, és fura, kicsit vaníliás illata van. Alapjában véve nem szeretem a fehércsokit, bár ettem már nagyon finomat (Askinosiet az egyik csokoládéfesztiválon, Sarah Jane Evans-szel), de ilyet, mint ez, még pipáltam. Tartalmaz tejport és cukrot (mondjuk nádcukrot, de azt is csak minimálisan), lecitint és kakaóvajat.

Ennyi. Csak semmi hókuszpókusz.

Kevésbé olvad a szájban, mint egy európai csoki, sokáig lehet egy kis kockácskát is szopogatni. Nem tudom, miért emlékeztet a krumplicukorra, talán az állaga miatt, de egy enyhe vaníliás ízen kívül az égvilágon semmilyen markáns íze nincs.
Egy nagy szelet izé… tej. A kakaóvaj teljesen semleges. Az illata olyan, mint egy darab hideg vajnak (mínusz animális jegyek).

Ütős fahéj íze van a másiknak, olyannyira ütős, mint a jelly belly fahéjas cukorkájának, „csak” az étcsokival együtt. Szilánkokra törik, és tele van apró kakaóbabszemcsékkel – nem túl nagyok, nem túl picik, nem túl keserűek. Baromira nem édes az egész. És ez annyira, de annyira jó, mert tényleg tud érvényesülni a kakaó (és a fahéj). 70% étcsokitartalma van, és ezt az ét-séget érezni is lehet rendesen, mégpedig anélkül, hogy keserű lenne. Az illata olyan, mint mikor a fahéjasdobozba szaglászik bele valaki. A nugátos mellékíz elég fura nekem. Nem érzem, hogy összeragadna a szám, mégis eltelít. De nem nevezném édesnek. Fahéjrajongóknak kifejezetten ajánlom. Annak a durva érdességnek, amit az eddig kóstolt Maria Tepoztlán csokinál éreztem, sajnos alig van nyoma.

A beszerzésről annyit tudok, hogy már Mexikóban sem egyszerű kézműves csokikat kapni: csak úgy, a kiskereskedelemben például nem lehet, ez a két tábla is a reptérről származik, benne az ajándékba vitt élelmiszerek minden riasztó rizikójával. Találtam is egy csomó amerikai kommentet, amik arról szólnak, hogy „ezek nem is igazi csokik”, „nem elég édesek”, „nem is finomak”, meg „borzasztó élmény volt, hogy képzelik ezt”. A gyártó a mexikói tradíciókkal magyarázkodik, például azzal, hogy egyáltalán nem használnak tejet, és a cukron kívül más édesítőt sem. Hát nem is érzelmi kitörések utáni helyrerakáshoz találták ki őket, ez biztos. Ahogy nem is elsősorban a gyerekeket célozzák meg.

Egy-egy tábla nagyjából 3-4000 Ft-ba került Forintra átszámítva.

 

Gyártó: Villa Vainilla

Vagyis superfood. Mégpedig Zotter.

Ahogy azt már korábban párszor kifejtettem, ez a Joseph Zotter tudhat valamit – a csokijaiba úgy csempész különleges ízeket, hogy azok még ehetők is maradnak (kérdéses, mennyire érezni is ezeket az ízeket). És íme, van super food-os csokija is.

Hosszas elmélkedés helyett maradjunk annyiban, hogy super food az, ami tápláló, egészséges és jótékony hatással bír. Általában ilyesmikre szokás gondolni e fogalom kapcsán, mint a spenót, az áfonya, a dió vagy a brokkoli. Ha ennél ismeretlenebb a név és az élelmiszer, akkor nagy valószínűséggel csupa olyan dolgot találunk, amit a gyógynövényboltokban az első polcokon találni.

Az osztrák csokigyárban a következőket igyekeztek szuperkajaként belesűríteni ebbe a táblába:

Berkenye; Gyömbér; Acai bogyó; Kardamom; Maca por; Zöldtea; Chlorella alga; Bird’s eye chilli; Pecsétviaszgomba-por; Moringa

(A net szerint) mind tele van antioxidánsokkal, immunerősítők, anyagcsere-pörgetők, vérnyomáscsökkentők, jó közérzetet váltanak ki, meg ilyesmik.
A legjobban ezek közül engem a pecsétviszagomba lepett meg, mert bevallom, még sosem hallottam róla. Most viszont utánaolvastam: ha adunk az etnofarmakológusok szavára, akkor ez az élősködő növény tényleg érdekes lehet, a kínaiak a „halhatatlanság gombájának” is nevezik. Szerencsére csak 0,01% van ebben a csokiban – láttam a Hegylakót és nem szeretnék örökké élni.

Szerintem egy szuperkaja viszont ennél több kell, hogy legyen: finom.

Erre pedig 100%-os biztonsággal ott az étcsoki. Merthogy abba foglalták ezt a gyógyító-kombót. A csoki csomagolásának a belső felén van is egy leírás erről: A perui kakaót nyersen dolgozták fel, majd 70°C-on szárították, nem pörkölték meg. Az algaport, a gyökérport meg a gombaport viszont ebbe keverték bele.

És hogy milyen íze van elsőre?

Élesztő.

Most komolyan. De kinek nem mondta soha az anyukája, hogy ez jót tesz?!

Aztán jön az édes íz, benne egy pici fanyarral (asszem, az lehet a berkenye?), aztán jön a kardamom, a legvégén egy kicsit érezni lehet a csilit is. A csoki borítása valami mesés: kesernyés magas kakaótartalmú jóság. Sosem voltam képes egy csipetnyinél több élesztőt befalni, ezt a csokit viszont elnyammogtam, és közben arra gondoltam, jó ez.

Egyedül a design-t nem értem: Andreas H. Gratze munkája egy vízfelületből mindenfelé kilógó alakokat ábrázol – azt akarná sugallni, hogy a superfooddal kint vagyunk a vízből?!

Zotter
H2O Superfood
70 g

Ajándék volt, köszönöm!

Tehát a folytatás:

Pálinka, értem?

Hát eljutottunk idáig (56). Hogy egy kézműves, pálinkás szaloncukrot kóstolunk. Ami persze nem szaloncukor-formájú, hanem egy bonbon. De a csokija igazi csoki, a tölteléke pedig annyira barackpálinkás, hogy nem hiszem, hogy vezetni lehetne utána. Mennyei a krémje, azt kell mondanom. Kap hetest, nyolcast.

Rózsás, zöld banán

Neonzöld alapon sötét rózsácskák – a zöld kapcsán valami extra ízt várunk (57). És bizony! Banános! Belül nem zöld a töltelék, ez jó jel, de nagyon édesnek találtuk, és túlontúl aromásítottnak. Kóstoltunk sokkal jobbat a tesztben. Ketteseket kapott.

Lila, szilvatöltelékkel

Bár a kóstolás után nem gondoltam volna, hogy még fogok szaloncukrot venni, mégiscsak kipróbáltam a Tesco Finest szaloncukrokat, illetve azokból egy válogatást. A Tesco idejekorán beharangozta, hogy saját szaloncukrokat fog gyártatni, és az ízek kíváncsivá tettek. Rossz pont, hogy a csomagoláson ott vannak az ízek, de az nem szerepel, hogy melyik színű melyik ízűt rejti. Mondjuk az talán tényleg evidens, hogy a lila a szilvás (58). Merthogy az. A sokk az volt, hogy egy szilvakrémmel töltött szaloncukorra számítottam -egyébként rendes szaloncukorforma – és közben egy marcipánosat kaptam, amiben van egy csíknyi szilvakrém. Finom, de nekem a marcipán agyonnyomja a szilvát, csak utóízben tud igazán érvényesülni. Pedig, ha a késsel kiszedem a szilvakrémet, hát el tudnék képzelni vele egy teljes tölteléket. Egyébként az elrendezés és az ízvilág a leginkább a 26-osra, egy Stühmeres szaloncukorra emlékeztet.

Narancssárgás narancsos

A narancsos tejcsokis krémet a legnarancssárgásabb csomagolásban találtam meg – még mindig Tesco Finest (59). És ez nagyon jó, abszolút értékelem az ötletet is, és azt is, hogy mintha egy kicsivel több lenne a marcipánban a krém, mint a szilvásban volt. Azt kell, mondjam, nekem ez majdnem teljesen tökéletes. Az étcsoki „foglalat” leheletnyi, szépen törik, a marcipán és a narancsos krém aránya jó: mindkettőt érezni lehet, és együtt nagyon finomak. Le a kalappal!

Világos mandulás

A marcipán mandulából készül, ugye. Namost, ha ehhez nagy darab manduladarabkákat kevernek, hát az engem képes elolvasztani. Ez a szaloncukor - a legvilágosabb Tesco Finest (60) – az étcsoki bevonat miatt egy picit édes. Egy egészen picit. Mert különben ott van a mandula kesernyéssége benne. És azok a pici, rágicsálnivaló darabkák, hát ez valami mesés. Én nem szoktam pontozni (egyedül főleg nem), de le a kalappal, megint!

Sós ábránd

Merthogy nagyon trendi a sós mandula, főleg, ha mondjuk a só karamellel lenne társítva, de ne szaladjunk előre. Az utolsó Tesco Finest szaloncukor (61), ami sorra kerül. Első meglepetés: ahogy szétvágom, látszik, hogy megint egy rakat marcipán van benne, a közepén valami krémmel. Csokikrémnek tűnik. Bekapom. Hát, mit mondjak?! Második meglepetés: egy sókristály nem sok,de bevallom, annyit sem érzek. Olyan, mint egy sima marcipános tejcsokis szaloncukor. Maradnék az előzőnél (60).

Zselés cirkadalom

Piros csomagolás, rajta karácsonyfadísszel, fenyővel, kinagyított hópihével, négyágú csillagokkal, és valami ornamentikus dísszel (62). Benne egy rendes szaloncukor, az étcsokibevonat picit összetört, de a zselé benne szép, áttetsző és fényes, és citrusos. Kis klasszikus. Talán a Szerencsi csokija jobb volt, de egyébként ez a szaloncukor teljesen rendben van.

A nagy kékség

Szóval ugyanaz designban, mint a 62, csak ez kék (63). Talált, süllyedt. Kókuszos. És akkor most lepődjünk meg: ez a krém a kókusszal teljesen olyan, mintha egy Raffaellót ennénk meg. Annyi, hogy nincs benne egy egész mandula, és nem roppan, de az ízhatás kottára ugyanaz. A „bolti” Raffaellóra célzok, nem a házilag készítettekre, amikben tejpor van. Tényleg jó!

Hát, ennyi szaloncukor

elég is volt 2014-re.

A támadások megelőzésének érdekében azt azért elmondom, hogy bár tagja vagyok a Stühmer Kóstolói Klubnak (és változatlanul remek kezdeményezésnek tartom), szerencsésebb klubtagjainkkal ellentétben viszont én nem vettem részt a szaloncukor-kóstoláson. Ugyanis hétköznapra szervezték (már megint, vagyis mindig), nekem pedig van egy munkahelyem (amit mellesleg imádok), és nem tudtam elmenni. Postán sem kaptam tőlük szaloncukrot, sőt, semmilyen gyártól. A legnagyobb szponzorom a testvérem volt (köszönöm,köszönöm,köszönöm!!!), aki mindenféle extra ízeket hajtott fel nekem, illetve Zsófi hozott még a kóstolásra, Andi küldött két meg nem nevezett márkájú szemet, Csosza hozott Haribos miniszaloncukrosat (az megettem a teszt előtt, bocsi), rajtuk kívül pedig én magam álltam a szaloncukrok árát. Bizony. Kinek a kocsi, kinek a csoki. És persze köszi a kifliket, Viktor és Csabi, és nem győzök hálálkodni a képekért, Csosza!

Élmény volt.

 

Ó, és a hiányzó képek jönnek még, ha a blog.hu is úgy akarja.

 

Ennyi. De most komolyan, ennyi szaloncukrot kóstoltunk végig az idén. Ez összesen 63 félét. Azt kell, mondjam:

 

nehéz a szaloncukorkóstolók élete ám!

 

Hihi. A klasszikus értelemben véve ugyanis nem célszerű csípős ételeket enni kóstolás előtt, közben szüneteket kell tartani, és lehetőleg vízzel és valami kenyérfélével életben tartani az ízlelőbimbók ízlelő képességét. Olyasmi ez, mint mikor az ember kávét szagolgat az illatszerboltban, hogy többféle illatot meg tudjon különböztetni.

 

Fura lesz az összegzés, ugyanis voltak olyan szaloncukrok, amiket időközben diszkvalifikáltunk. Hogy miért? Mert egy felül megcsavart csomagolású bonbon volt jónéhány. Meglepő módon ezekből volt a Szerencsi tízes válogatásában is, sőt, volt köztük olyan, aminek a pink csomagolásán szamovár, tea és egy nyuszi szerepel! Szóval, ezeket kihagytuk.

 

 

 

 

Agyaltam azon, hogy miért bánt ez a bonbon-ügy, és az elméletem a következő: oké, ha ugyanazt az ízt kapom, ami csokiban, csoki szeletben, bonbonban vagy süteményben megvan és ismerem, de ha már egyszer van egy évben karácsony, akkor legyen már külön erre az alakalomra készített az édesség, és ez látsszon is rajta – pl. legyen klasszikus „szaloncukor” formája. Nem bánom, ha ott van rajta a márkajelzés, de lehessen érezni, hogy ez kifejezetten karácsonyra szánt termék. Hasonló érzés ez, mint mikor a csoki Mikulást kicsomagolva egy Nyuszit találunk – vagy fordítva. Ha már karácsony, és karácsonyra csomagolt termék, akkor ennyit igazán meg lehetne tenni. Szerintem persze.

A végére a legjobban mindenkinek a sima, tejes kifli ízlett, amit a cukrok között ettünk, hogy végig tudjuk érezni az ízeket. Rengeteg vizet is ittunk közben.

Tapasztalatból tudom, mennyire nehéz eltalálni azt, hogy a kész bonbonban lévő töltelék éppen olyan legyen, mint amit szeretnénk. Olybá tűnik, hogy el kell túlozni egy kicsit az ízeket ahhoz, hogy kihűlve, csokiba foglalva, betalpazva is ugyanolyan íze legyen mondjuk egy bonbonnak, mint amit elképzeltünk. Ez egy otthoni szaloncukor-készítésnél még lehet mentség, ám egy ipari mennyiségben a piacra szánt szaloncukornál a fogyasztó joggal várhatja el, hogy az teljesen, totálisan rendben legyen, s azt az ízt kapja, amire a csomagolás vagy az utcai felirat alapján számít. Szóval szerintem nem lehet senki elnéző!

Citromos-túrós, Bonbonetti

 

 

A legelső szaloncukor szerepe kissé hálátlan, hiszen a sok-sok elkövetkezendő fényében senki nem mer sok pontot adni, és ráadásul ilyenkor az ember kritikusabb is. A Bonbonetti citromos túrósának javára írhatjuk viszont, hogy alapból 5-6 pontot kapott a tízből, ami vállalható, sőt, a többi után nosztalgikusan csak tovább emelkedett! A csomagolása a karácsonyfa díszeit és karácsonyi szimbólumokat idézi, fehér az alapszíne, rajta arany mintákkal. Kifejezetten a fára szánt szerintünk. Az illata nagyonis citromos, és az íze is citromosabb inkább, mint túrós.

Konyakmeggy rózsákkal

 

A második számú szaloncukor csomagolása piros, rajta sárga rózsákkal. Nem tudjuk eldönteni, hogy ez most magyarosnak számít-e vagy sem. Egy biztos: egy barázdált tetejű bonbon rejlik a csomagolás alatt, ami voltaképpen egy étcsokis konyakos meggy. A meggy szerintünk nagyon pici, és az alkoholtartalmat is kevésnek érezzük. Ha már konyakmeggy kerül a fára, akkor az szerintünk legyen ütős! A csokija viszont jó.

Piros rózsa, fehér csoki

 

 

A sárga papíron pici piros rózsás csomagolás (3) nagy meglepetése: ez egy fehércsokis bonbon! Nagyon ritka a fehércsokis szaloncukor, azt kell mondanom, ami főleg azért furcsa, mert ha valami, akkor a fehércsoki kevésbé nyomja el a töltelék ízeit, mint bármi más. Ennek a bonbonnak a talpa nagyon-nagyon vastag, és persze.. szerintünk nem is igazi fehércsoki. Eperkrém van benne, ami viszont abszolút rendben van. Picit vitatkozunk arról, hogy az eper mennyire karácsonyi gyümölcs – de ugyanmár, miért ne lehetne ilyen íz a fán?! Van, aki rögtön be is vágna ebből hármat-négyet. Kap két 5-öst és két 2-est.

Zöld bonbonos

 

 

Fehér fülek, zöld alapon fehér hálóköntösös angyalka, „a karácsony kísértete angyalkának öltözött az idén” - jegyzi meg egyikünk (4). A szaloncukor voltaképpen egy bonbon, klasszikus forma, tejcsokis illattal. Az íz picit rumos-diós, picit sportszeletes, a textúra jó, a csokit finomnak ítéljük. Sok hat pontot kap.

Négyszínű harangos

 

 

A csomagolás szerintünk elég eklektikusra sikerült, s egy kockás tetejű bonbont takart (5). Benne olyan, mintha a krémben – az állaga egyikünk szerint az ektoplazmára emlékeztet, inkább nem gondolok bele, pontosan honnan szedi a párhuzamot – mintha Nescafe Braveros lenne feloldva, sok cukorral keverve. Ötös alát kap legtöbbünktől.

Lefejezett gesztenyés

 

A fehér fülek mellett a zöld test angyalkafejes: gyermekláncfűből font virágkoszorút viselő hosszú, barna hajú kislányfej, kék (!) szárnyacskákkal, és furcsa tollas mellkassal (6). Ennyit a csomagolásról. Rendes szaloncukorformája van belül, az étcsokinak máris gesztenyeillata van. Nagyon édes. A leginkább ahhoz tudtuk hasonlítani, mint amikor az ember felhasználja a gesztenyemasszát, és a papíron ott marad egy kis töredék, ami aztán jól odaszárad, de az ember még megeszi, mielőtt kidobná a csomagolást. Kap egyest (a pontozó szerint túl sok és érezhető az E), és 4-est is.

Rózsaszín meglepetés

A forma „rendes” szaloncukor, bár a csomagolását kissé túl rózsaszínnek találjuk, és angyalka is van rajta (7). Az ízétől nosztalgikus érzések öntenek el mindenkit: gömbrágó íze van vagy az eperjó szelet ízére hajaz? Végül az Eperjónál maradunk. Aki azt szereti, annak ideális választás. Tőlünk alacsonyabb pontokat kap.

ÉÉÉS van ugyanebben a csomagolásban olyan is, aminek meglepően zöld és nem rózsaszínű a belseje. Almás-fahéjas illata van, szerintünk nyomokban almaaromát tartalmaz, de szerintünk nem túl fahéjas. Az illata viszont fahéjas, bár valamiféle karácsonyi illatmécsesre emlékeztet bennünket. Az epres szerintük jobb.

Kókuszos, rózsás

 

 

 

A rózsás sorozat kék alapon fehér rózsás szaloncukra jön a sorban, ez a nyolcadik. Találgatunk a csomagolása alapján: vajon ez lesz a kókuszos? És miért ez lesz a kókuszos? Miért kék színű a kókusz Magyarországon? Talán mert az első Bounty, amit behoztak, a tejcsokis volt, s így kék? Fene tudja. Már az illata is kókuszos, tejcsokival van borítva a szaloncukor. Az íze nagyon kókuszos, de kókuszszálacskákat nemigen találtunk benne, az állaga pedig szerintünk nagyon tömör. Maradnánk az illatánál.

Piros/zöld szilva

 

 

Piros alapon arany rózsácskák – még mindig nem tudjuk ezt a mintát hova tenni, de a színek legalább jók (9). Rendes szaloncukor forma, a belseje zöldes. Az íze szilvás és fahéjas, de szerintünk inkább szilvás, a fahéj ízének megint nincs nyoma szerintem, és leginkább az utóíze szilvás. Lepontozzuk, Viktor szerint ez lóg a Pokolban.

Valami narancssárga

 

 

Narancssárga test, arany fülek. Rajta angyalkafej, vagyis egy kislány – nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ez egy igazi kislány, akit photoshopoltak – a könyökére támaszkodik, fehér szárnyait kiterjeszti (10). Benne rendes szaloncukor, de az íze... sajnáljuk nagyon, de szerintünk behatárolhatatlan. Valami édes, ez biztos. Almásra tippelünk, de sem illatban, sem ízben nem az igazi.

Mákos rózsás

 

 

Utólag már érhető, hogy miért feketék a rózsák a halványsárgás alapon – ez ugyanis egy mákos szaloncukor. Sőt, megítélésünk szerint narancsos mákos. Kicsit keveselljük benne a mákszemek arányát, lehetne roppanósabb a mákszemektől. Nagyon jó, mert nem ragad tőle össze a szánk (pedig ez már a tizenegyedik!), olyasmi, mint egy laza mákos bejgli tölteléke. Kap 2, de 7 pontot is. Ezek szerint hajrá, mákosok!

Diana

 

 

Aki ismeri a klasszikus dianás cukrot, az tudja, hogy milyen könnyedén törik, és milyen jó, ahogy az erős alkoholt érezni lehet. Na, ez a szaloncukor voltaképpen egy nagy darab dianás cukor (és megjegyzem, a pult alól kaptuk)(12). Meglepő talán, hogy ezt mondjuk, de talán túl vastag rajta a csokimáz, az alkohol ereje pedig mintha elröppent volna. Pedig kéne az, ha valaki túl akarja élni az ünnepeket, nem?! Arról is nyithatnánk vitát, hogy ez most szaloncukor vagy sem. Lepontoztuk.

Tojáslikőrös harangos

 

Narancssárga fülei és harangokkal díszített teste van a következő szaloncukornak (13). A belsejéből furcsa sárgászöld massza folyik ki („A Mikulás náthás!” - poénkodik valaki.) Igazi, ütős tojáslikőr van benne, amit szerintünk a végén valami kanalas gyógyszeraroma kísér. A színe miatt lepontozzuk nagyon, de van, akinek a tojáslikőr bejön, és ad rá egy négyest.

Hálóinges trüffel

 

 A fülek fehérek, nagy, ezüst szélű, piros csillagokkal, a test maga piros alapon egész alakos angyalkákkal van tele, akik csengőt ráznak (14). A belseje egy barázdált étcsokis bonbon, aminek rumos trüffeles a tölteléke. Teljesen korrektnek tartjuk, volt, aki evett kettőt is, pedig ez már a tizennegyedik volt.

Ugyanaz, pepitában

Vagyis dehogy! A 14-es csomagolásában konyakosmeggy van, mégpedig dupla papírban. Elég extra, de mégiscsak egy konyakmeggy (15). Azért 5-ösöket gyűjt be.

 

Baleset a havon

 

 Így kommentálta egyikünk a fehér alapon piros rózsás csomagolást (16). A szaloncukor viszont étcsokis, belül pedig kekszes, kakaóporral és cukorral elkeverve – legalábbis szerintünk. Aki szereti a keksztekercset, annak szerintem be fog jönni, aki nem, az nem fogja szeretni. Ennek megfelelően nagyon szélsőséges pontokat kapott (volt 6 és 1).

Magenta és arany

 

Ennek a szaloncukornak (17) a színei egyszerűen utánozhatatlanok, ezért is tettem két képet hozzá. A narancsszínű fülekkel megegyező színű csillagocskák vannak a magenta színű testre is festve. Az ízén elgondolkodtunk. Végül arra tippelünk, hogy ez egy ún. erdei gyümölcsös ízű bonbon. Egyébként bonbon formája is van, tejcsokis, kis kockákkal a tetején. Az erdei gyümölcs ízzel meg az a bajunk, ami általában az erdei gyümölcsös ízzel: nem lehetne valami simán málnás vagy áfonyás vagy szedres? A baj, hogy valami fura aromának érezzük az egészet. Miért nincs ebben valami szederdarabka? Vagy szederbor? Senki nem kért belőle többet.

 

Kék, csillagos 

 

 

Igazán visszafogott a csomagolása – sötétkék alapon szolid ezüst csillagok és ezüst csík a szélén (18). A színe alapján arra gondolunk, hogy talán csak nem kókuszos? Kibontani csalódás: egy kockás tetejű kis bonbon van benne. Vastag a tejcsoki, alatta valami keményebbnek tűnő krém, ami tejszínes? Karamellás? Mindenkit feldühít, hogy nem elég markáns ahhoz, hogy eldöntsük, milyen. Senki nem kért többet belőle.

 

Sárgaság

 

A fülek arany színűek, a test sápadtsárga, arany csillagokkal (19). Nekem ez a csomagolás tulajdonképpen bejön, azt kell, mondjam. A belsejével is talán mondhatni, hogy összhangban van: tojáslikőr vagy madártej van benne szerintünk, vagy vaníliapuding? Mindenesetre a krém is sárga, és picit alkoholos. A csoki tej, a forma pedig bonbon, kis kockákkal a tetején. Közepesre értékeltük.

Templomos kókusz

 

A csomagolás, ami leginkább egy ódivatú karácsonyi képeslapra emlékeztet: a magyalkoszorúba foglalt hófödte falu látképe, kék alapon (20). Ha kék, akkor kókusz? Bizony, az! Az illatától nem vagyunk eldőlve, és az igazat megvallva, mindenki feljebb vinné az előző kókuszos szaloncukor pontjait, ennek egyetlen előnye van ahhoz képest: kevésbé édes. Mindenkitől kettest kap.

Tiramisus harangos

 

Kék alapon narancssárga harangok, benne a már megszokott kis kockás tetejű bonbonnal (21). Az íze tiramisu. Ezt mondjuk, annak ellenére, hogy a tiramisu nem egy íz, hanem egy édesség (mégpedig elég finom). Tejszínes kávékrém van benne, picit talán még alkoholos is. A tejcsokit nem szerettük ebben a kombinációban. Jobbára ketteseket kapott – talán magasak voltak az elvárásaink.

Klasszikus ezüst

 

Na, ha olyanoknak mutatnám meg ezt a csomagolást, akik a rendszerváltás előtt voltak gyerekek, na, azok azt mondák, hogy ilyen egy igazi szaloncukor-csomagolás: papír, rajta csillogó ezüstös sztaniollal (22). (Vagy ugyanez pirosban vagy zöldben). És ha azt mondanám, hogy az ezüstös csomagolás nem csak egyféle ízt rejt, hanem többfélét, többféle színben, akkor nosztalgiázni kezdenének, ez biztos. Rózsaszínű epres tölteléket és barna színű csokisat találtunk benne. Kicsit elszontyolodtam, mert az íze nem volt annyira jó, mint amire emlékszem. Ketteseket kapott.

Harangos mogyoró

 

A harangos minták alatt narancssárga alapszín, a fülek arany színűek (23). Benne kockás tetetjű bonbon, amiben picit földimogyorós mellékízű mogyorókrém rejlik. Tejszínes, és nagyon édes. Nem rossz, de nem is jó – semmi különös. Hármasokat kap, azt hiszem, kezdünk besokallni.

Meglepő sárga

 

Ha sárga, akkor... tojáslikőr? Vaníliakrém? Nem. Banán. Van ebben ráció, hiszen az érett banán sárga (mármint az a fajta, amit itthon lehet kapni). A csomagolás sárga, aranysárga csillagocskákkal (24). A belseje bár picit folyik, mégis egy habosított banánízt érzünk. Van egy fajta habosított banános szelet, olyan forma, mint egy hajlított banán és ez pont olyan, mint az! Ketten imádjuk ezt a fajta szeletet, mi jól felpontozzuk ezt a szaloncukrot (ami egyébként kockás tetejű bonbon), a többiek kettest adnak. 

 

Neontojás

 

 Neonnarancs pink színű harántcsíkokkal – ilyen a csomagolása (25). Belül a kis kockákkal díszített bonbon. Naná, hogy tojáslikőrös, bár nem érezzük alkoholosnak egyáltalán. Az eddigi tojáslikőrösök közül ezt tartjuk a legrosszabbnak, egyetlen kettest kap, a többieknél mind megbukik. Ez van.

Marcipános

És belül csokikrémes, szétvágva is gyönyörű. A bevonat ét, ahogy a krém is, ami kellően ellensúlyozza a marcipán édességét. Stühmer, sötétbarna külsejű, fehér cakkos papíros (26). Sok pont, sok, ez finom!

Falu zselével

 

A Spar kimérve kapható szaloncukrai közül ez (27) piros alapon ábrázolja azt az idealizált kisfalut. Fogalmunk sincs, mire számítsunk. És... zselés! Mégpedig narancsos, és a vékony csokitól eltekintve ez szerintünk teljesen rendben van, hozza azt, amit egy zselés szaloncukornak hoznia kell. Kicsit vitatkoztunk, hogy a zselének valóban leáldozott-e vagy sem, de egy átlagos 6 pontot végül mindenkitől bezsebel ez a cukor.

Likőrös angyalka

 

Arany csomagolás, rajta szőke angyalka, mégpedig glóriával (28). Eddig semmi különös. Belül egy klasszikus bonbonforma, tojáslikőrös töltelékkel. Baromi jól néz ki szétvágva! Eddig talán ez a legszebb. Az íze viszont csalódás: margarinosnak érezzük.

Vadmagenta angyalka

 

A design ugyanaz, mint a 28-nál: de itt a glóriás angyal egy vadmagenta színű alapon látható (29). Belül ugyanúgy bonbon. Az íz pedig? Szerintünk rumosdió. De egy nagyon, nagyon, nagyon, nagyon rosszfajta rumosdiónak tartjuk. Ha lenne mínusz pont, azt adnánk, annyira.

Zöld bonbon

 

Nekem nagyon tetszik a csomagolás: kis fehér papír, rajta a fenyőzöld csillogó másik - elegáns, de semleges (30). A belsejének már kevésbé örülök: egy bonbon van benne. Azt hiszem, ez valami tejkrém. Mégpedig valami kellemesen vaníliás – de igazából semmi különös. Van, aki egy közepest ad rá, az állaga és a csokija miatt, de van, aki a szerinte behatárolhatatlan íz miatt egyest.

Rózsás, narancsos

 

A rózsamintás sorozat következő darabja: ezúttal fehér rózsák, piros alapon (31). Rendes szaloncukor van benne, és már az illata is narancsos. A narancsíz viszont valami fura marcipán-jellegű töltelékben van szerintünk. Közepesre értékelik a legtöbben – nekem ez voltaképpen bejött.

Tejkaramella, fenyőfás

 

A harminckettedik szaloncukor a szélein egy ezüst alapszínre nyomott, a szaloncukor testén bordó csomagolású darab, rajta ezüst színű karácsonyfamintákkal. Kibontva egy darab tejkaramellát találunk, mindenféle csokibevonat nélkül. Nagyon finom, de diszkvalifikálni kéne: bevonat nélkül nem az igazi.

Gumicukros angyalos

 

Bár idén maga a Haribo is piacra dobott egy ún. miniszaloncukrot, a gumicukor-rajongóknak nem ez nem jelenthetett igazi mennyországot, hiszen a csomagolásban egy kristálycukorba forgatott zselés cukor van. A harmincharmadik számú versenyzőnk viszont igazi gumicukor, s az, semmi más. Az állaga jó, az íze jó, bevonata nincs – heves vitát váltott ki egyébként, hogy szaloncukornak nevezhető-e így egyáltalán. A csomagolásán viszont az idei év legautentikusabb angyala látható, szárnyakkal, és egy trombitával a kezében. Az összbenyomásból ugyan levon valamennyit a zöld színű ruha és a piros balerina cipő, amit az angyal visel; illetve az, hogy a cukor teste narancssárga, a „fülek” viszont zöldek (kis fehér csillagokkal).

Rózsaszínű málnás

 

 Piros alapon gyermekláncfüves koszorúval díszített angyalkafej, széttárt szárnyakkal (34). Rendes szaloncukor van benne, a tölteléke halvány rózsaszín, és az íze meglepően málnás. És talán mézes. De szerintünk egyben valahogy olyan grízes is. Nagyon nem ízlett nekünk.

Narancslikőrös-marcipános

 

A csomagolás fehér, a szaloncukron ott díszeleg a B, vagyis Bonbonettis szaloncukor (35). A csoki vastag, de ét, és ízlik is mindenkinek. Annyira szépen törik! A marcipán nem túl érdes, a narancslikőr átjárja az egészet, mesés illata van. A legkisebb pontszám a 6-os volt, szerettük.

 

Konzum!

 

Ezüst háttéren arany minta – belül pedig egy rendes szaloncukor formájában egy rendes szaloncukor: konzum (36). Aki szereti, szereti, aki nem, nem – de ez konzumként teljesen rendben van. Talán picit lehetne... hmmm.. keményebb.. vagy ezt csak a tavalyról megmaradt szaloncukrok egykori felzabálásának emléke mondatja velem? Közepes pontszámokat kap.

Lottós angyal

 

Ezüst fülek, az arany alapon kék szárnyú, gyermekláncfűvel díszített hajkoronájú angyalkafej (37). Lassan kezdünk rettegni az összes angyalkától. Az illata diós, nagyon diós. Az íze pedig tisztára olyan, mint a Lottó csokié volt! Na jó, kevésbé diósnak jóval édesebbnek érezzük. De azért Lottó csoki. Közepes értékeket kap.

Pirosas angyal

 

Nem csak a haja színe, de barnáspiros alap is, amin rajta szerepel (38). A fülek arany színűek. Meglepetésünkre ez a szaloncukor zselés, de nem áttetsző zselés. Egy picit citromos szerintünk. Elbizonytalanodunk – biztosan citromos? Ezért csak ketteseket kap.

A zöld falu – kakaóval

 

A zöld csomagoláson egy hófödte csendes kis falucska látható, magyalkoszorúba foglalva (39). A szaloncukrunk „füleinek” szélét hasonló magyalágak díszítik. Már nem tudjuk, mit mondjunk erre. Az íze rumos-kakaós, de azt hiszem mind valamiféle sportszelet-érzésre vártunk, s ebben csalatkoztunk. Talán éppen emiatt pontozta le mindenki nagyon. Egyébként spar kimért szaloncukor.

 

Aranyangyal, a nagy kérdés

 

Virágkoszorús angyalkafej, arany alapon, szárnyakkal és valamiféle furcsa körgallérral (40). Milyen ez vajon? Gesztenyés? Az biztos, hogy nagyon-nagyon édes és nagyon-nagyon tömör. Végül úgy ítéljük meg, hogy műdió íze van, és nagyon, de nagyon lepontozzuk a negyvenes versenyzőt.

 

Pink angyalos

 

A füleken ezüst csillagok, a testen virágkoszorús kislányfejek, angyalkaszárnyakkal, mindez egy pinkes-lilás alapon (41). Nem tudjuk, milyen ízre számítsunk, már megint. Kibontva az illata mogyorós. Az íze szintén, de mindez szerintünk egy méltatlanul fura állagú krémben van benne, ami sokat levon az élményből. Mit nem adnék pár igazi mogyoródarabkáért benne! Közepesnek tartjuk ezt a negyvenegyest.

 

És a 42-es!

 

Kék szárnyú angyalfejes a 42-es, piros fülekkel és arany alappal. Az íze... marcipános. Szerintünk semmi küli.

Zöld, banán!

 

A kislányforma angyalkafejes szaloncukor, zöld alappal és ezüst fülekkel egy rendes szaloncukrot rejt (43). Ami pedig fehér tölteléket. ÉS ez banános! Az illata is. Az íze habos-banános. Voltaképpen bejön nekünk (banánrajongók, előre!!!!!!)

Ezüstrózsás

  

A rózsás sorozat következő variációja az ezüst alap és fehér rózsácskák (44). Tipp, hogy milyen íze lesz? Lehet tudni az illatából is: rumosdiós. Na, ez is közel áll a lottó szelethez – de sajnos nem az. A rumot érezni, a diót szerintünk kevésbé. Mit nem adnék egy kis pörkölt diódarabkáért benne... De nincs. Középértékeket kapott.

 

Minimálkék

 

A füleken egy szolid ezüst csík, egyébként sötétkék az egész – eddig még biztosan jó (45). A csomagolás egy, a tetején barázdált étcsokiba foglalt, kávékrémes bonbont rejt. Ami nagyon kávés, nagyon édes és szerintünk nagyon finom. A legkisebb pontszám az 5-ös volt, az átlag 7!

 

Boros bonbon

 

Az aranyos papír és alatta a fehér papír egy bonbont rejt (46). Rosszat sejtünk – de csalódunk, pozitívan. Ez egy nagyon finom borkrémes bonbon. Szépen kiegyensúlyozott alkoholtartalommal. Kap egy nyolcast is!

 

Pozitív meglepi

 

A csomagolás nagyon hasonlít az előzőre, de ha a 46-os arany papíros volt, akkor ez óarany (47). Étcsoki a bevonat, és a töltelék... majd eldobjuk az agyunkat: marcipános szilvás! Eddig a legfinomabb marcipán és a szilvát is lehet klasszul érezni. Szétvágva többféle színű. Nyolcasokat kap, sőt, egy kilencest is.

 

Nyamm

 

Szóval ez egy Stühmer szaloncukor, tudjuk, mert rá van írva (48). Világosbarna a csomagolása, és tejcsokikrémes töltelék van benne. Picit rajongunk!

 

Piros Szerencsi

 

Fehér papír, rajta csillogó piros, amin arannyal a cég logója (49). Szerencsi, klasszikus szaloncukor. Zselés, mégpedig citrusos. A zselé trendiségéről folytatott vitánk újra fellángol. Legyűr minket a retro és a nosztalgia, az étcsoki is viszi a prímet. Szóval 7 pont volt a legkisebb.

 

Szerencsi, marcipános

 

Mélyebb piros az alap, egyébként minden ugyanolyan, mint a zselésnél, csakhogy a következő Szerencsis szaloncukrunk (50) marcipános. Ezt viszont az eddigi marcipánok fényében kissé közepesnek tartjuk. Azért kapott hatost is.

Mármegint

 

Szóval itt ez a Szerencsi válogatás dobozból előkerült, világos zöld fülű, sötét zöld testű, magyalos indamintás szaloncukor (51). Ami megint nem szaloncukor, hanem egy bonbon. Mondjuk bonbonnak jó, az étcsokija finom, és a krémje... erdei gyümölcsös. Nem rossz, de azért ez mégiscsak egy kerek bonbon!

Tesó!

Mármint az előző testvére a hasonló csomagolású, csak pirosban díszelgő Szerencsis bonbon (52). Na, ez kérem egy teljesen klasszikus konyak meggy. Nincs kommentár. Ezt az ízt nincs, aki nem ismeri sztm.

Szerencsi meglepi

  

A zöldbe csomagolt (fehér cakkos papír, rajta zöld, rajta a szerencsi logó arannyal) szaloncukortól nem is tudom, milyen ízt vártunk (53). Talán valami mogyorósat. De helyette diós volt. Nem is akármilyen: épp, mint a diósbejgli tölteléke – legalábbis szerintünk. És mégsem volt túl édes, és a csokija is rendben volt. Ízlett! Kapott 8-ast is.

Még Szerencsibb meglepi

 

A lila csomagolás (54) – rajta a Szerencsi logó – arra gondoltunk, hogy mondjuk... csillámpónis lesz. Vagy puncsos. De ehelyett narancsos marcipán volt. Klassz illattal és narancshéjdarabkákkal és icipicit durvábbra hagyott mandulaőrleménnyel, ami miatt mind nyomultunk, hogy ehessünk még. Most komolyan: volt, aki szerint jobb ez a Stühmerénél is. Kilences-hegyek!

 

Mákos Stühmer

 

 

Azt kell, hogy mondjam, hogy mindenkit teljesen levett a lábáról ez a szaloncukor (55). A világoskék-szürke csomagolás mákot rejt, mégpedig kellően sokat, és kellően mákízűt. Ilyen,