Tehát a folytatás:

Pálinka, értem?

Hát eljutottunk idáig (56). Hogy egy kézműves, pálinkás szaloncukrot kóstolunk. Ami persze nem szaloncukor-formájú, hanem egy bonbon. De a csokija igazi csoki, a tölteléke pedig annyira barackpálinkás, hogy nem hiszem, hogy vezetni lehetne utána. Mennyei a krémje, azt kell mondanom. Kap hetest, nyolcast.

Rózsás, zöld banán

Neonzöld alapon sötét rózsácskák – a zöld kapcsán valami extra ízt várunk (57). És bizony! Banános! Belül nem zöld a töltelék, ez jó jel, de nagyon édesnek találtuk, és túlontúl aromásítottnak. Kóstoltunk sokkal jobbat a tesztben. Ketteseket kapott.

Lila, szilvatöltelékkel

Bár a kóstolás után nem gondoltam volna, hogy még fogok szaloncukrot venni, mégiscsak kipróbáltam a Tesco Finest szaloncukrokat, illetve azokból egy válogatást. A Tesco idejekorán beharangozta, hogy saját szaloncukrokat fog gyártatni, és az ízek kíváncsivá tettek. Rossz pont, hogy a csomagoláson ott vannak az ízek, de az nem szerepel, hogy melyik színű melyik ízűt rejti. Mondjuk az talán tényleg evidens, hogy a lila a szilvás (58). Merthogy az. A sokk az volt, hogy egy szilvakrémmel töltött szaloncukorra számítottam -egyébként rendes szaloncukorforma – és közben egy marcipánosat kaptam, amiben van egy csíknyi szilvakrém. Finom, de nekem a marcipán agyonnyomja a szilvát, csak utóízben tud igazán érvényesülni. Pedig, ha a késsel kiszedem a szilvakrémet, hát el tudnék képzelni vele egy teljes tölteléket. Egyébként az elrendezés és az ízvilág a leginkább a 26-osra, egy Stühmeres szaloncukorra emlékeztet.

Narancssárgás narancsos

A narancsos tejcsokis krémet a legnarancssárgásabb csomagolásban találtam meg – még mindig Tesco Finest (59). És ez nagyon jó, abszolút értékelem az ötletet is, és azt is, hogy mintha egy kicsivel több lenne a marcipánban a krém, mint a szilvásban volt. Azt kell, mondjam, nekem ez majdnem teljesen tökéletes. Az étcsoki „foglalat” leheletnyi, szépen törik, a marcipán és a narancsos krém aránya jó: mindkettőt érezni lehet, és együtt nagyon finomak. Le a kalappal!

Világos mandulás

A marcipán mandulából készül, ugye. Namost, ha ehhez nagy darab manduladarabkákat kevernek, hát az engem képes elolvasztani. Ez a szaloncukor - a legvilágosabb Tesco Finest (60) – az étcsoki bevonat miatt egy picit édes. Egy egészen picit. Mert különben ott van a mandula kesernyéssége benne. És azok a pici, rágicsálnivaló darabkák, hát ez valami mesés. Én nem szoktam pontozni (egyedül főleg nem), de le a kalappal, megint!

Sós ábránd

Merthogy nagyon trendi a sós mandula, főleg, ha mondjuk a só karamellel lenne társítva, de ne szaladjunk előre. Az utolsó Tesco Finest szaloncukor (61), ami sorra kerül. Első meglepetés: ahogy szétvágom, látszik, hogy megint egy rakat marcipán van benne, a közepén valami krémmel. Csokikrémnek tűnik. Bekapom. Hát, mit mondjak?! Második meglepetés: egy sókristály nem sok,de bevallom, annyit sem érzek. Olyan, mint egy sima marcipános tejcsokis szaloncukor. Maradnék az előzőnél (60).

Zselés cirkadalom

Piros csomagolás, rajta karácsonyfadísszel, fenyővel, kinagyított hópihével, négyágú csillagokkal, és valami ornamentikus dísszel (62). Benne egy rendes szaloncukor, az étcsokibevonat picit összetört, de a zselé benne szép, áttetsző és fényes, és citrusos. Kis klasszikus. Talán a Szerencsi csokija jobb volt, de egyébként ez a szaloncukor teljesen rendben van.

A nagy kékség

Szóval ugyanaz designban, mint a 62, csak ez kék (63). Talált, süllyedt. Kókuszos. És akkor most lepődjünk meg: ez a krém a kókusszal teljesen olyan, mintha egy Raffaellót ennénk meg. Annyi, hogy nincs benne egy egész mandula, és nem roppan, de az ízhatás kottára ugyanaz. A „bolti” Raffaellóra célzok, nem a házilag készítettekre, amikben tejpor van. Tényleg jó!

Hát, ennyi szaloncukor

elég is volt 2014-re.

A támadások megelőzésének érdekében azt azért elmondom, hogy bár tagja vagyok a Stühmer Kóstolói Klubnak (és változatlanul remek kezdeményezésnek tartom), szerencsésebb klubtagjainkkal ellentétben viszont én nem vettem részt a szaloncukor-kóstoláson. Ugyanis hétköznapra szervezték (már megint, vagyis mindig), nekem pedig van egy munkahelyem (amit mellesleg imádok), és nem tudtam elmenni. Postán sem kaptam tőlük szaloncukrot, sőt, semmilyen gyártól. A legnagyobb szponzorom a testvérem volt (köszönöm,köszönöm,köszönöm!!!), aki mindenféle extra ízeket hajtott fel nekem, illetve Zsófi hozott még a kóstolásra, Andi küldött két meg nem nevezett márkájú szemet, Csosza hozott Haribos miniszaloncukrosat (az megettem a teszt előtt, bocsi), rajtuk kívül pedig én magam álltam a szaloncukrok árát. Bizony. Kinek a kocsi, kinek a csoki. És persze köszi a kifliket, Viktor és Csabi, és nem győzök hálálkodni a képekért, Csosza!

Élmény volt.

Ó, és a hiányzó képek jönnek még, ha a blog.hu is úgy akarja.