csox

Csokoládé - eszem és mesélek!

Hamisítson Svájcot!

2012. április 15. 23:58 - he

Műkőhöz hasonlító talapzat, benne mézes-nugátos mandulaforgács édes tejcsokiba forgatva úgy, hogy maga a csoki zegzugos hegyláncot formáz. A csomagoláson a svájci zászló. Egyértelmű, hogy a csoki formája az Alpokra utal. Ismerős?

A gyártó viszont Mäderben van, ami Ausztria nyugati csücske, közel Svájchoz és Lichtensteinhez. Talán túl közel is...

A gyár online shopjában van mentás krémmel töltött étcsokis lapocska zöld-fekete csomagolásban, apró maci alakú gumicukorka többféle színben, és van macskanyelvük is...

Svájcot másolni menő – már amennyiben a csokiiparról van szó – de persze nem mindig marad megtorlás nélkül: most húsvétkor került ismét előtérbe az a „háború”, amit a Lindt&Srüngli indított egy szintén osztrák csokicég ellen, mert az nem átallott ugyanolyan csokinyuszikat piacra dobni húsvétkor, mint ők. Pedig a csokinyuszi (különösen aranyszínű csomagolásban) egyértelműen svájci eredetű – és ezt mindenki tudja. Mondhatni svájcikum.

S miközben Lindték pert nyertek, sőt, a rénszarvas levédetését fontolgatják, mások még mindig Svájcot másolják.

A Maderi gyár csokija például egyértelműen a Tobleronéra hasonlít. S bár az összetevők teljesen ugyanazok, azért akad egy-két különbség is.

Az osztrák csoki sokkal édesebb, mint a svájci, a mandula viszont kevésbé édes benne, és jóval kisebb arányban ragadnak az ember fogába a mézes-nugátos mandulaforgácsok – igaz, olybá tűnt, hogy jóval több is van benne.

A csoki formája is más: a hegygerincet imitálni hivatott Toblerone-háromszögekkel szemben az osztrák csokihegyek nem nőnek az égik, s a laposabb kivitel egy bonyolultabb hegylánccá áll össze.

Szerintem védhető az osztrák csoki, főleg a több mandula miatt, csak a svájci zászlót lesz nehéz kimagyarázni.

 

Köszönet Pearlnek a csokiért!

 

Feinste schweizer Milchschokolade mit Honig-Mandel-Nougat

100g

 

Szólj hozzá!
Címkék: tej méz mandula ét
villanyi-szekszardi-pannon-borok-online-rendeles

Vargányacsoki

2012. április 10. 21:49 - he

Ha panaszkodtam eddig arra, hogy a Zotter csokikban csak mutatóban vagy fogyasztópukkasztásként van halzselé vagy zeller, hát el kell mondanom: a vargányás csokiban egyáltalán nem fukarkodtak a gombával...

Ami a csokin – a gombászós csomagoláson túl – ezzel kapcsolatban egyértelműen és azonnal jelzésértékű lehet, az az, hogy lábszaga van. Tényleg. Lehet érezni az alkoholt és a csokoládét is, de a lábszag simán elnyomja.

Mikor beleharaptam, nem olyan volt, mintha egy csokoládéba harapnék bele: sokkal inkább hasonlít valamiféle érett francia sajtra, és már az első falat után az jutott eszembe (!), milyen jó lenne ehhez egy korty nagyon száraz, testes vörösbor. Inkább édeskés, mint édes, és valami miatt a Mese-sajt jutott eszembe, de valószínűleg inkább az állag, mint az íz miatt – ez a csoki sokkal kevésbé édes. A savanykássághoz a Grappa és a szárított áfonyaszemek is hozzájárulnak, de azt kell mondanom, az áfonya az, ami talán az egész csokiban a legédesebb. Tényleg lehet érezni a vargánya ízét. Hosszan. A végén egy picit a csilit is érezni, de a csomagoláson szereplő rozmaring, fahéj és kardamom nekem mintha nem is lett volna.

Maga a csoki (ahogy minden Zotter) bean to bar, a vargányáról meg simán el tudom képzelni, hogy helyi gombászás eredménye. És egyébként fair trade is, szóval a legzöldebbek igényeinek is megfelelhet – persze csak, ha szeretik a vargányát. Vargányaimádóknak, csokigyűlölőknek és nyáron is pamutzoknit viselőknek is kifejezetten ajánlom.

 

Vargányás Zotter

70 g

Köszönet Csabinak a csokiért, Csoszának a fotóért!

 

2 komment

Tojásteszt

2012. április 09. 20:15 - he

Lássuk a húsvéti felhozatalt, már ami az elnassolt tojás-féléket illeti, voltaképpen mind olyan, hogy nem csak csoki, de meglepetés is van/volt benne.

Nem szeretnék a nyúl-tojás húsvétkor mindig előkerülő örök érvényű értetlenkedésbe belefolyni, de az azért sokkoló volt, amikor az egyik meglepetés-tojásban egy műanyag kiskutya volt.
Oké, számíthattam volna rá, hiszen a tojás neve „The Dog”, és az eredeti ötlet Japánból származik. Utánakerestem, és kiderült, hogy a keleten baromi népszerű kutyis (bocs, ezek nem igazi kutyák) alkalmazások után (van ugye háttérkép, táska, füzet, póló, torta, plüssállat, műcsont, tapéta és iphonera tölthető játék, amiben simogatni kell őket) most új vizekre evez a cég. Vagyis hamarosan számíthatunk The Cat és The Pig nagyszerű meglepetéstojásokra (és tapétára és háttérképre, és pólókra...). Maga a csokitojás két részből áll: fehér- és tejcsokoládé úgy egybeolvasztva, hogy a fehércsoki mint egy feltörés alatt álló tojásra emlékeztessen. Nem igazi csokiból van, hanem bevonóból, és nekem kifejezetten nem ízlett a fehércsoki.

A Marvel-es feliratú játék kapcsán azt gondoltam, talán a legújabb Robert Downey Junior-film, a Vasember 2 lesz majd műsoron, de jobban meg kellett volna néznem a csomagolást, merthogy az állt rajta, hogy The First Avenger – vagy a tavaly bemutatott Amerika Kapitányos filmből számíthattam valami kis tárgyra. Bizony. Konkrétan egy Amerika Kapitány ábrázoló dombornyomott matrica volt benne. No comment. A tojás maga viszont sokkal jobb minőségű csokiból van, mint az előző, igaz, tejcsoki ez is.

Hogy a klasszikust se hagyjuk ki, lássuk a kinder meglepetést. Most éppen a „sportoló állatok” kézzel festett múanyagfigura-sorozat van műsoron, így sikerült találnom a tojásban egy súlyemelő krokodilt (három darabban).
Sajnos, rég elmúltak azok az idők, amikor a kindertojások rázogatásával meg lehetett állapítani, hogy egy darab (vagy háromból összeállítható) műanyag figura van-e benne (akkor kotyog), vagy valami szuper kis összeszerelhető repülő vagy más forgó/repkedő/mocorgó izgalmas izé (nem kotyog). Mostanában úgy vannak elhelyezve az alkatrészek a belső műanyag tokban, hogy teljesen kitöltik azt – vagyis nem biztos, hogyazt kapjuk, amit szeretnénk.
A kindertojás csokiját én bevallom: szeretem: szerintem tökfinom a tejcsoki azzal a tejes krémbevonattal, és nem is nagyon lehet utánozni.

És ha már csörgés: a Boci nem árult zsákbamacskát (vagy tojásban krokodilt), és tudni lehetett, hogy a csokitojásukba drazsékat pakoltak. Tökjó ötletnek tartottam, és nagyon finomak is voltak adrazsék – volt narancszselés, meg földimogyorós, és mazsolás is. Szabályosan meglékeltük, hogy lássuk a szintén csokibevonatú drazsékat – de nem volt érdemes ablakot vágni a tojásra, mert nem voltak színesek. Viszont annál finomabbak.

A megmaradt csokitojás felhasználásra ajánlom a browniet, az szerintem csokitojástörmelékkel vagy mikulásdarabkákkal az igazi.

 

 

 

The Dog 20 gramm, 290 HUF volt a húsvéti roham alatt a Tescoban 

Marvel-tojás, 20 gramm, 250 volt a húsvéti roham alatt a Tescoban

Kindertojás 20 gramm, 270 volt egy százforintos boltban

2 komment
Címkék: fehér tej figura

Kutyulik

2012. február 26. 13:30 - he

Mikor megláttam az árát (25 HUF) és hogy ez egy teljes sorozat, eldöntöttem, hogy kipróbálom.

De előszöris: nem értem, hogy lehet egy ilyen termék csomagolására éppen kutyát tenni? Ráadásul pont olyat, mint a kutyaeledeleken van (azt hiszem, a Morzsi márkájún is hasonló kutya van, de ezek is hasonlóak, amik éppen voltak itthon), amikor köztudott, hogy a kutyák nem ehetnek ilyesmit.

Aztán rájöttem: egyrészt lehet, hogy a gyártó egyszerűen a Lola nevű kutyájáról nevezte el a csokit (mint van a klasszikus történet, a Ferinek nem! szelet nevéről), másrészt meg ez nem is csoki. A tölteléken kívül kakaós étbevonó, ami a csoki 20%-a, s abból is csak 16% a kakaópor.

 

Nekem szimpatikus az, hogy a Lola nem zsákbamacska. A vásárló azt kapja, amit vár: a hetedik mennyország örömeit biztosan nem várhatja egy 25 Ft-os csokitól, és minden, amit tudnia kell, nem apróbetűkkel áll a csoki csomagolásának a hátán: már az elejéről kiderül, hogy étbevonó. Az ízeket tekintve a tesóm rögtön azt mondta: Autós szelet, Sport-szelet, Eperjó... Na, de ki is kell próbálni.

Végigettem.

 

A rumos-kakaós tényleg kakaós, és azt hiszem, kóstoltam már hasonlót szaloncukor formában, és bejött. Arra számítottam, hogy vajíze lesz a csokinak, de nem! Nem annyira krémes, mint egy sportszelet, és a rumot az utóízben érezni. Megettem az egész szeletet.

Az epres csoki illata nagyon-nagyon epres. Mégis különös módon egy ezeregy éjszaka elnevezésű teafű-keverék illatára emlékeztet. A gond, hogy csak a harmadik harapás után éreztem a kakaós bevonót és némi eperízt, előtte olyan volt, mintha ez az illat töltötte volna be a teljes szám – talán ahhoz tudom hasonlítani, mikor az ember túl sok narancsvirág-olajat tesz egy krémbe, és olyan,mintha parfümmintát enne. De tudni kell, hogy NAGYON kritikus vagyok az epres csokikkal.

A marcipánosban nem éreztem annyira a marcipánt, mint gondoltam. Marcipánillata van, de ennél nekem jóval több marcipán kell.

A kókuszos pedig egy régi csokira emlékeztet. Vagy inkább olyan, mint a kókuszos keksztekercs belseje vaj nélkül? Nem túl édes, és tényleg érezni benne a kókusz-reszeléket. Megettem az egészet.

 

Oké, hogy mindegyik szeletnek brutális illata van, és egyértelmű, hogy egy gyárban állítják elő (pontosabban Sárospatakon, láttam a honlapon, hogy gyártanak Harmónia kekszet, majd ki kell próbálnom), nem tudok attól az érzéstől szabadulni, hogy ezek a szeletek olyanok, mint régen az otthon, házilag előállított, kakaóporból készített csokikák.

És bár az ár nem minden, 47000 Forintos megélhetéshez kifejezetten ajánlott.

 

Lola

kókuszos szelet étbevonó kakaós masszával mártva

eperízű szelet étbevonó kakaós masszával mártva

marcipánízű szelet étbevonó kakaós masszával mártva

rum-kakaós ízű szelet étbevonó kakaós masszával mártva

25 gramm/szelet

25 Ft volt darabja a Corában

 

4 komment

Kakukktojás

2012. február 23. 00:57 - he

Na, vajon melyik az?

Mikor megláttam, tudtam, hogy egy olyan forrócsokiból, ami egy szivardobozhoz hasonló fémcsőben van, muszáj lesz vennem. Sokkal praktikusabb és sokkal elegánsabb, mintha sima zacskókban árulnák, és többször és hosszabban lehet használni, mint a kalapács alakra vagy kanálra dermesztett fajtákat. Sőt, jegyzem meg csendben, akár újra is lehet tölteni.

Még az édesnapokon tettem szert erre a dobozra, és emlékszem, hogy nagyon sok fajta volt. Mivel arra gondoltam, hogy a forrócsokit inkább illattal, mint plusz ízzel dobjuk fel, tonkababosat választottam. Eddig csak szagolgattam, mint egy nagy becsben tartott mini szilárd parfüm-morzsalékot, de a gyógyulásom felgyorsítása érdekében úgy döntöttem, hogy benyalok ebből ma este egy nagy adagnyit.

Ha van, amihez nagy reményeket fűztem azon a téren, hogy érzek végre valamit, az nem a csoki, hanem a tonkabab volt. Bejött. Magáról az illatról már áradoztam, hát ugyanolyan. Azért igyekezzünk ne túl közelről szippantgatni, nehogy felszívjunk az orrunkba egy kis kakaóport.

Először kipróbáltam, milyen, ha a fémcső tartalmának a felét belekeverem 2 deci tejbe. Aztán beleborítottam az összeset, és így sokkal finomabb volt, de a plusz illaton kívül semmi különös, „csak” egy csésze forrócsoki. Fájdalomcsillapítóval együtt meg különösen ajánlott.

És legnagyobb meglepetésemre a gyártó egy soproni csokigyár! Erre akkor csodálkoztam rá, amikor egy ismerősöm, aki ott járt valami szervezett nyugger utazás keretében, lelkendezve elmesélte, miket kóstolt Sopronban, aztán elhozta a szórólapot. És Harrer volt, persze.

 

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása