Ha panaszkodtam eddig arra, hogy a Zotter csokikban csak mutatóban vagy fogyasztópukkasztásként van halzselé vagy zeller, hát el kell mondanom: a vargányás csokiban egyáltalán nem fukarkodtak a gombával...

Ami a csokin – a gombászós csomagoláson túl – ezzel kapcsolatban egyértelműen és azonnal jelzésértékű lehet, az az, hogy lábszaga van. Tényleg. Lehet érezni az alkoholt és a csokoládét is, de a lábszag simán elnyomja.

Mikor beleharaptam, nem olyan volt, mintha egy csokoládéba harapnék bele: sokkal inkább hasonlít valamiféle érett francia sajtra, és már az első falat után az jutott eszembe (!), milyen jó lenne ehhez egy korty nagyon száraz, testes vörösbor. Inkább édeskés, mint édes, és valami miatt a Mese-sajt jutott eszembe, de valószínűleg inkább az állag, mint az íz miatt – ez a csoki sokkal kevésbé édes. A savanykássághoz a Grappa és a szárított áfonyaszemek is hozzájárulnak, de azt kell mondanom, az áfonya az, ami talán az egész csokiban a legédesebb. Tényleg lehet érezni a vargánya ízét. Hosszan. A végén egy picit a csilit is érezni, de a csomagoláson szereplő rozmaring, fahéj és kardamom nekem mintha nem is lett volna.

Maga a csoki (ahogy minden Zotter) bean to bar, a vargányáról meg simán el tudom képzelni, hogy helyi gombászás eredménye. És egyébként fair trade is, szóval a legzöldebbek igényeinek is megfelelhet – persze csak, ha szeretik a vargányát. Vargányaimádóknak, csokigyűlölőknek és nyáron is pamutzoknit viselőknek is kifejezetten ajánlom.

Vargányás Zotter

70 g

Köszönet Csabinak a csokiért, Csoszának a fotóért!