Gondolom, arról mindenki hallott, hogy Svájc komoly bajban van. Annyira magas a pénzük értéke, hogy ez nekik már nem jó, és tennének szegények ellene, de ahogy olvasom, egyszerűen tehetetlenek. Ezért úgy döntöttem, segítek ezeknek a svájciaknak, eszem egy kis svájci csokit. Például Tobleronét.

Még hogy nincs humora a németajkúaknak? A toblerone név például maga is egy szójáték. A csoki kinézete pedig stilizált hegyeket összekötő hegyláncokat ábrázol, sőt, van egy olyan kiszerelésük is, ami ilyenformán tele van hegycsúcsokkal. 1868-ban találták ezt ki, arról nincsenek információim, hogy akkoriban hogy állt a frank, úgyhogy nem feltételezem, hogy a csoki elnevezése az árfolyam csúcsára utal.

Kétfélét kóstoltam, egy „szokványos” tejcsokisat, meg egy olyat, amiben egy nagy zsacskóban van mindenféle fajta, mégpedig egyenként csomagolva. Utóbbi csomagolása amolyan svájciasan tüchtig: semmi humor, mint a jelly bellynél. A fehér színűben a fehércsokis, a feketében az étcsokis, a sárgában a klasszikus ízű csokicsúcs van, a talapzatukba szépen belevésve hogy Toblerone. A kedvencem mégis a sötétkék alapon piros betűs, aminek a csomagolóanyagának a felső része ezüstös. Igen, ez az a pici háromszög, aminek az alja tejcsokis, a teteje viszont fehércsokiból van, s így éppen olyan, mint egy miniatűr hófödte hegycsúcs, a hegy lábába pedig szintén a cégnevet vésték. Igazán jól néz ki mind, s sokkal gyorsabban meg lehet vele birkózni, mint a nagyobb Toblerone csokikkal. Tudom, hogy elsőre talán nem jut az ember eszébe, de szerintem a svájciak kifejezetten spórolási célból vagdosták darabkákra a csokijaikat – gondolom, arra jutottak, hogy így talán jobban veszik.

Javasolt fogyasztási mód: törjünk le egy háromszöget a sorból vagy csomagoljunk ki egy egydarabos kiszerelést, a kisujjunkat behajtva vagy eltartva fogjuk meg erősen négy ujjal a csoki talapzatát, és harapjuk le a csúcsot. Közben csukjuk be a szemünket és gondoljunk arra: letörtem a frank csúcsát, egészen apró darabkákra csócsálom – ehhez a képhez kifejezetten segítséget nyújtanak a csokiban lévő manduladarabkák. Nagyon finom érzés.

Más újdonság a zacskóban nincs, ha csak az nem, hogy a csomagolópapíron (amire a „rendes” méretűben néha egy medvét rejtenek el a hegy embléma előtt) a cégnév mellett az olvasható: eon. A másikon eone. A harmadikon meg: oneo. Micsoda dolog, hogy a toblerone névből kispórolják a mássalhangzókat, nem?!

Apropó spórolás: ahogy minden kereskedő, a Tobleronét gyártók is akcióba kezdtek, hogy vásárlásra buzdítsák az édesszájúakat (itt egy reklám is). Van egy honlapjuk, ahol regisztráció után szöveget/képet/filmet lehet feltölteni a tobleronéról, és bizonyos időközönként egy 4 és fél kilós mega-tobleronét meg csoki-utalványokat sorsolnak ki. Teljesen megdöbbentem, mikor azt olvastam a fórumon, hogy vannak nyertesek, akik reklamálnak, mert nem kapták meg a kis utalványaikat. Bajban vannak, ez szerintem innen is látszik.

A hír még az, hogy ez a hegycsúcsos csomag egy teljesen mezei Coopból származik. Csak 1140 km-rel arrébb van az a bolt, Svájcban. A „mezei”, megszokott Toblerone pedig egy angol áruházláncból, a Tescoból származik, ami tőlem 2,9 km-re van. (Utóbbi stílusosan a legfelső polcokon tartja ezt a svájci csokit, úgy kellett megkérnem egy magasabb pasit, hogy vegye le nekem.)

Tejcsokis Toblerone a Tescoból 163 HUF – ami CHF-re átszámítva egyre kevesebb

Toblerone-zsák Svájcból – nemtom, mennyi CHF volt, de forintra számítva egyre több, utólag is köszönet érte Bandinak és Mariannak