Vagyis a japánok mind őrültek, még a növényeik is. A japán vérborbolya egy cserje, a levelei vörösek, apró virágai kis sárga fürtökben lógnak az ágakról, hogy aztán apró kis vörös bogyók legyenek belőle. De ez még semmi: ha a barberry vagyis japán vérborbolyabogyó virágjához tartunk egy tűt, akkor a porzók rácsapódnak a bibére maguktól és gyorsan. Külső ösztökére gyors szaporodás. Elképesztő.
Ahogy az is, hogy úgy kell összevadászni azt, hogy mi a fenét tettek bele a legújabb Zotter-csokiba. „Apfel Berberitzen” - írják a csomagoláson, amin mellesleg egy csomó vörös kis manó sorakozik, almamaszkban.
Az almát egyébként simán kiérezni a csokiból, elég jellegzetes. Azt nem tudom, milyen a barberry, mert még sosem kóstoltam önmagában, de zotterék honlapján is olvasható, és ebből is gondolom, hogy ebben a táblában a savanykás íz az, ami a japán vérborbolyabogyó. A savanykás íz leginkább talán egy savanykás kajszibarackra emlékeztet, ami finom, és valójában ez az, amitől különleges ez a csoki – a töltelék fölső rétegébe rejtették.
A leírás szerint egyébként a perzsa konyha remekeihez hasonlítható ez az ízvilág – hát, őszintén szólva nekem ahhoz nem elég fűszeres, inkább csak édes-savanykás.
Állítólag fahéj is van benne, amit különösen szeretek, de sztm ez kábítás: nincs is benne, mert egyáltalán nem érezni. A vaníliát sem. És szerintem az almapálinkát sem, ami mutatóba, a csomagolás szerint azért van benne.
Korábban írtam, hogy van olyan zotter csoki, aminek kevés köze van ahhoz, amit rárajzoltak – az összetevőket átfutva itt viszont tényleg csak a japán vérborbolyabogyó maradt, mint savanykásság-forrás.
Azért, ha lenne olyan, aki evett már ilyen barberryt és/vagy ösztökélt már azonnali szaporodásra japán vérborbolyát, jelentkezzen.
Apfel Berberitzen
Zotter
70 g