Ma van Halloween, s ahelyett, hogy vitát nyitnék afelett, hogy vajon érdemes-e ünnepelni vagy sem, egy dologra felhívnám a figyelmet: a ma kiszabaduló szellemeket CSOKIVAL lehet lefizetni. Chuck Palahniuk is megírta a Kárhozottban, s ha ő mondja, az komoly. Le is csaptam tegnap este a Halloweenes édességdobozra a Lidlben.

Az volt ráírva, hogy Halloween Marshmallows. Valójában 16 darab négercsók volt benne, mégpedig áfonyás ízben. Annyiban van köze csak a halottak napjához, hogy a rózsaszínű csíkok mint karmolások jelentek meg a habot rejtő csoki felületén.

Ízben semmi különleges (mégcsak áfonya sem), egy kis édesség, csókonként 50,5 kalóriában, ízlelőbimbó-összeragasztósan.  A csomagolás viszont tetszett, egy fényes ezüstös kartonpapíron sorakoztak a kis szépségek, és a tetejükre volt rárakva egy műanyag védőfelület, hogy ne törjenek össze.

Ha ijesztőbb ételre vágynánk, akkor vegyünk inkább színezett rágót, van olyan, ami feketére vagy kékre festi az ember nyelvét (de erről majd később, és ez démonok/szellemek ellen nem véd).

A Guardian-en (merthogy a Halloween-nek ír eredete is van), írtak egy összefoglalót arról, hogy melyik a legjobb művér, és közlik is a legjobb receptjét. Íme: egy evőkanál juharszirup, egy evőkanál arany szirup (ez olyasmi, mint a juharszirup, lehet ilyen néven kapni nálunk is), egy evőkanál vörös ételfesték és néhány csepp kék ételfesték. Vigyázat, nem alvad!

A halottakra, szellemjárásra visszatérve idézem Palachniuk regényéből a következőket: „Jól jegyezd meg: halottnak lenni nem azt jelenti, hogy az ember csak ül bágyadtan a megbánástól, és folyton kesereg és bünteti magát. A halál olyan, mint az élet: mindenkinek olyan, amilyenné önmaga számára teszi.” Uh. Ez szövegkörnyezet nélkül iszonyú Coelhosan hangzik.