Sólyom, Sas, Sky, MIG 21. Utóbbit ajánlom.
A kis hatótávolságú repülőgéptípusról elnevezett szelet látszatra olyan, mint egy túró rudi, de túró helyett tejcsokiba mártott kókusz van benne, kb olyan koncentrációban, mint amilyenben a Bountyban, csak anélkül a rengeteg émelyítő cukor nélkül. Nagyon-nagyon kókuszos (a szálacskák a fogaim közé is szoktak ragadni). Érezni a tejport is, de valahogy nem „műbb” mint a többi kókuszos csoki. A tejcsoki – azon kívül, hogy talán a legédesebb ebben a szeletben – sajnos nem érdemel több szót, mondhatnánk snassz.
Viszont 98,2 mg koffein van benne.
Vagyis egyetlen MIG 21-ben több koffein van, mint egy 250 ml-es Red Bullban. A bikával ellentétben a harcászati repülőgép meglepően lassan (de mondjuk helyből) emel fel, és a végén nem hirtelen katapulttal érünk földet. Kis tömeg – nagy teljesítmény. Nem csoda, hogy naponta max. 2 szelet elfogyasztását ajánlják.
Mivel a chipsadó a koffein és a taurin együttes jelenlétére sújt le (tudtommal legalábbis), elvileg a MIG21 mentes az ilyesmitől. Az ára ehhez képest 315 HUF, és eddig csak és kizárólag az Immedio-ban láttam, ahol apránként felvásároltuk az összeset. Ki tudja lesz-e utánpótlás? Vagy a csehek repülőgépei is magyar sorsra jutnak? A cseh gyártó,a kifejezetten gluténmentes édességeket is gyártó Coko Klasik weboldalán ugyanis nyoma sincs a MIG-eknek, bár a komáromi forgalmazó honlapján még szerepel, úgyhogy reménykedem.
Ilyen rekkenő hőségben, amikor a legtöbb ember vérnyomása amúgy is mélyrepül, egy MIG21 kifejezetten hasznos lehet: behűtve, reggelire főleg.
MIG 21
energy bar
315 Ft az Immedioban
275 Kcal/szelet
Azon túl, hogy minden tiszteletem az olcsóságért és az igen kreatív elnevezésért, a lehető legrosszabbat vártam a Válság csokitól. Ehhez képest pedig kellemesen csalódtam: sokkal rosszabb csokikat is ettem már, duplaennyiért. Több, mint egy kanálnyi cukor valami zsiradékkal: nem ez lesz a kedvencem, de teljesen rendben volt. Az emlékeimben él egy, azt hiszem, Mókus szeletnek nevezett csoki a nyolcvanas évekből, szerintem talán ahhoz hasonlít az íze. Ráadásul a cég nem árul zsákbamacskát: a szelet csomagolásán jól látható, hogy kakaós étbevonóval mártott szeletről van szó. „Magának ízlett?!” - kérdezték az eladónők a boltban, mikor visszamentem a második adagért. - „Mi már alig vártuk, hogy elfogyjon.” Persze ők bele sem kóstoltak a Válságba. A gyártó egyébként makói.
Aztán jön a töltelék: édes-tejszínes krém, inkább utóízében ananászos, viszont vannak benne apró ananász-darabkák is, amik - mint ez a gyümölcs önmagában és frissen is – olyan pici szálacskákból áll, hogy ezek mellett nem csoda, ha nem érezni a zeller szálacskáit. (Volt olyan Zotter-csoki, amiben pici zellerszálak voltak.) De az ízét sem. Pedig a zellerről elhittem volna, hogy Joseph Zotter farmján termett. Ananász-rajongóknak ajánlom, mert kevés olyan csoki van, amibe igazi déligyümölcsöt kevernek.
Maga a csoki egy lapos, kerek kör, ami a legjobban talán egy CD-hez hasonlít, vagy egy nagyon régi, agyonhallgatott bakelit kislemezre, merthogy a fekete korong közepén egy rózsaszínes kisebb korong van.. Átható étcsokiillata van, sőt! Szerintem a szamócát is érezni. Ezúttal – bár a Zotter-csokik csomagolásán a rajzok mindig szuperek, és legtöbbször kifejezőek is – nagyon eltalálták a designt: egy valakiből kitépett vérvörös emberi szív van a közepén, lángoló aortákkal, egy kék kézben. Nem annyira erős az étcsoki, mint a birkásban volt, de az embert feltüzeli, szinte csak azért, hogy a csoki közepén megenyhüljön a szamócától, ami nem túl édes, de annál inkább szamócás, még a kis magocskák is ropognak az ember foga alatt. Mintha egy olyan romantikus filmet néznénk meg, amitől tudjuk, hogy a végén úgyis el fogunk érzékenyülni, feszülten követjük az eseményeket, hogy aztán hagyjuk magunkat elolvadni. És a csilinek köszönhetően percekkel a csoki lenyelése után is marad egy kis melegség-érzet a szájban, akár egy szíverősítő pálinka után.