Csokoládé karnevál volt Pécsen a múlt hétvégén (én szóltam), csak most volt időm részleteiben megírni (bocsi). Lássuk sorban, mik voltak!

Az eseményen Gábor Zsófi fotóssal vettem részt, külön köszönet a fotókért, Zsófiusz!!!

Tehát:

Volt csokivacsora

Bor&bonbon kóstoló

kiállítás csokivázával

egy előadás Csiszár Katalintól (Rózsavölgyi)

Harrer vagyis Édes kísértés bemutató

és végül néhány tanulság

Vesztett vacsi

Csokivarázs vacsoraest

Zsolnay Étterem

február 1.

6900 Forint

Egy héttel a rendezvény előtt írtam nekik a facebookon, hogy mi lesz a menü – azóta sem válaszoltak. Viszont pár nappal később felraktak egy képet, ami szerint aznap

Csokoládés balzsamecetben konfitált libamáj hidegen, pirított kaláccsal, almamustárral

Zellerkrémleves sült pisztáciával, chilis-csokoládés vinaigrettel

Roston sült lazacfilé karfiolpürével, pirított lilaburgonya gnocchival, csokoládés miso mártással

Ötfűszeres marhahátszín rántott csicsókával, sült paprikás kusz-kusszal, vörösboros csokoládé szósszal

Gorzongolás körteleves, wasabis fehércsokoládé moussal rózsaborsos csokoládé ropogóssal

lesz a menü, 6900 Forintért. Jelzem, ez az ár a Zsolnay étterem áraihoz képest nem túlzás. Szóval...

Sóhajtsunk.

Képzeljük el.

Engedjük el. És költsünk inkább csak csokira! ;)

Van új bonbon a nap alatt

Bor&bonbon

Kávézó, Zsolnay Étterem

február 2.

Beugró: 3400 Forint

„Az első bornál még mindenki ilyen szótlan szokott lenni, de akár már most lehet kérdezni bármit.” - mondta Adél, aki a VinoWonka képviseletében beszélt a borokról és a bonbonokról. A VinoWonka egy csokoládé-és borbár Budapesten, s nevéhez híven nem csak a borokról, de a csokikról is legalább annyi szó esett. Adél egy csomó érdekességet elmondott a csokoládéról is, a bonbonok szavatosságától kezdve a kakaóbabfák fajtáiig. Nem volt „fejtágítás”-hangulata, de egy csomó mindent tanultam!

A welcome-bort (Házler) nem számítva ötféle borhoz kóstoltunk ötféle bonbont. A tanács szerint bor és bonbon kóstolásnál előbb egy korty bort kell megízlelni, aztán jöhet a csoki, különben a kakaóvaj bevonja az ízlelőbimbókat, és csak a bor savait érezzük.

Az első Sir Irsai fehérbor (2011) volt Bilák Imre Speculaas bonbonjával, amit a speculatius keksz ihletett. Kívülről tejcsoki, belül egy egész polcnyi fűszer, amiben a fahéj dominált. A bonbon fahéjas volt kívülről is, és kicsit – de talán a bor miatt – jóval édesebb volt, mint vártam.

Aztán jött a Gutman kékfrankos rozé (2011), a Csillagó Csokoládéműhely szív alakú, csillogó piros színű bonbonjával. Már akkor szkeptikus voltam, amikor megláttam ezt a csokit: azt hittem, valami iszonyat durva vörös festékkel színezték meg a fehércsokit. De a vörös csillogás csak egyfajta nem-kenődő máz volt, alatta egy teljesen korrekt fehércsokis szív volt, benne nem túl édes, de nagyonis epres krémmel. Picit hiányoltam az epermagokat, de azok nélkül is finom volt nagyon – és annyira szép!!!

A harmadik bor szekszárdi volt: a Toronyi Pincészet sötétrubin színű kadarkája volt (2011). Bevallom, ez volt az első bor, amire muszáj volt komolyabb odafigyelnem: átható málnás illata volt, és mintha vajat éreztem volna még. Nagyon szépen illett hozzá a Bilák Imre-féle málnás-borsos bonbon: maga a bonbon teste málna-mousse halmokból állt, bennük a málnamagokkal és a rózsabors-darabkákkal, és hihetetlenül könnyed és friss volt. Elhangzott, hogy Bilák Imre olyannyira komolyan veszi a kézművességet, hogy formákat sem használ a bonbonjaihoz, kézzel formálja – hát, hogy polikarbonát formát nem használ, ez biztos. De az eredmény mesés. Annyi volt kár, hogy mikor a bonbon után kortyoltam újra ebből a borból, már tényleg csak a savasságát éreztem.

A negyedik bor az Egri Borvár Tóth Ferenc Merlot Válogatás (2009) volt. Bár ezzel lassan túl voltam az éves alkohol-fogyasztásom átlagán, de ez bor... előszöris gyönyörű bíbor színe van, az illata pedig olyan, mint az étcsokoládénak. Annyira itatja magát, hogy fel sem tűnt, hogy 15%-os az alkoholtartalma. A Kakas bonbon aszalt szilvás-sáfrányos- vaníliás, gyémánt alakú bonbonja volt mellé, amiről korábban már írtam, akkor a Bodri pincészet Optimusa kapcsán. Illett egymáshoz a kettő, főleg a szilva és a vaníliás utóíz miatt.

Az utolsó bor Szilágyi László 5 puttonyos aszúja volt, hozzá Bilák Imre gorzongolás fehércsokis bonbonjával. Arra előre felhívták a figyelmünket, hogy ez a páros erősen megosztó: van, aki rajong érte, van, aki utálja. Bevallom, nem szeretem az édes borokat, és ez sem jött be: az illata valahogy műanyagos volt, az íze ehhez képest nekem valószerűtlenül édes. A gorzongolás bonbon hangsúlyosan nem volt édes ezután a bor után, pedig erre a bonbonra megérte odafigyelni: utóízében volt csak fehércsokis, a gorzongola-krém vitt mindent. Azonnal vargánya-darabkákat álmodtunk hozzá – csak a porcukrot nem értettük a tetején.

Nem voltunk túl sokan, de a csokikóstolás beszélgetős műfaj, alkohollal együtt meg pláne az. Az est végén még mindenki maradt, beszélgetni, és persze meginni a maradék borokat. Az estet végigvezető Adélról például kiderült, hogy amellett, hogy valami elképesztő, mennyiféle dolgot csinál sikeresen egyszerre, van egy csokikról szóló blogja is, a csokilabor, ajánlom mindenki szíves figyelmébe! Elmesélte, hogy egy Szántó Tibor-féle csokikurzus volt nála a kezdet, s ma már van olyan bor-bonbon párosítás, ami az ő ötletei mentén jött létre.

(Hasonló kóstoló egyébként volt már Pécsett, a Borklaszter szervezésében: akkor a Kakas Bonbon szekszárdi Bodri Pincészet boraihoz lehetett kóstolni (erről írtam is), s volt egy Vylyan-Kakas párosítás is, amiről anno nem írtam, de a feketesós-mákos étcsokira, és (pedig csokis vagyok, nem boros), a Dobogó elnevezésű borra máig emlékszem, szuperek voltak! Azóta nem hallottam ilyen rendezvényről – vagy csak nem tudok róla.)