Kizárólagos, merthogy már biztosan nem tipp a vásárláshoz,

mert kivételesen csak egy márkáról fog szólni,

és mert kivételesen egyedül eszegetek.

Tizenhatféle Stühmert.

Elismerésem annak, aki kitalálta azt, hogy mind a tizenhatból egyet-egyet egy nagy dobozba pakol – így ugyanis végig lehet kóstolni (oké, lehetett volna kóstolni) mindet, mielőtt még egy nagyobb kiszerelésű csomagot vennénk. Igaz, a Stühmer elég drága és minőségi ahhoz, hogy legyen a közelben olyan bolt, ahol kimérve is kapni lehessen. Szóval a dobozban 16 szaloncukor van, mind-mind más csomagolásban, és a színek szerinti ízekhez megoldókulcs is van. Egy-két árnyalatnál ennek ellenére elbizonytalanodtam, hogy melyik ízhez melyik csomagolás tartozik – valami rejtélyes ok miatt a cég a sárgák különböző árnyalatait preferálja (ihi), így abból volt vagy négy, vagy öt. Nyilván nem kell a (karácsonyos) pirosba fordulni (abból is volt egy, az epres), de ajánlanám például... a zöldet. Igazi csokival vannak bevonva, elegáns a csomagolás, és minden egyes szaloncukor önmagában is olyan szép, ott díszeleg rajtuk a stühmer felirat.

A karácsonyi fűszeressel kezdtem, de a kis szegfűszeges állagon túl nem igazán győzött meg. Talán erőteljesebb mézeskalács-ízre számítottam volna? Vagy a tejcsoki-bevonatot találtam túl édesnek? Egyébként... mi számít karácsonyi fűszernek!?

A gesztenyés sokkal meggyőzőbb volt: a gesztenyeszívre emlékeztetett, csak tejcsokis és tejszínesebb változatban. Nagyon tetszett, hogy a gesztenye nem volt túlontúl édesre ízesítve.

Az epresnél bevallom, nem számítottam sokra, elég sok rossz epres szaloncukrot ettem már. Ez volt az egyetlen, ami fehércsokis volt, de ez kellett is ide: egyrészt jó volt az ízpárosítás, másrészt szép volt a fehér és a rózsaszínes-pirosas krém kettőssége. A krém pedig... epres, és mivel nem éreztem aromát, csak az ízt, ráadásul sercegtek a fogam alatt az epermagok, így hajlamos vagyok elhinni, hogy igazi eperből készült. Finom.

A mákos szaloncukor tejcsokiba volt foglalva – és ez lett az egyik kedvencem a sorozatból: nagyon mákos, nem túl édes, és a bejglik miatt az ember ilyenkor amúgy is kevésbé panaszkodik a fogakba ragadó mákszemek miatt.

A cappuccinos annyira nem győzött meg – de szerintem ez azért van, mert most kaptam egy kávéillatú tusfürdőt, amit lakat alatt kell tartani, annyira ütősen kávés az illata. Ehhez képest ennek a szaloncukornak nem volt különösebben kávéillata. A tejszínes-kávés krém íze egyébként rendben van (és ez a lényeg).

A karamellesnél tessék vigyázni: kifolyik belőle a töltelék. Írtam már korábban a Stühmeres vajkaramellás tejcsokiról, na, ez éppen olyan, csak szaloncukor formájában. A folyékony karamell édesebb, mint maga a tejcsoki. A magam részéről minden lelkibéke-összeomláshoz ebből tennék a túlélő-készletbe. Eddig nem volt példa arra, hogy meg tudtam volna állni, hogy becsukjam közben a szememet, ha csak egy pillanatra is. Most sem.

A narancsos étcsokis volt az első, amikor maga a szaloncukor illata is lenyűgözött: átható narancsillata van, a krémről pedig sikerült elhitetni velem, hogy egy felső tízezernek szóló partira készült az 1900-as évek fordulóján. Egyszerre könnyed, édes, narancsos, mesés.

A Bailey-s krémes szaloncukor teljesen rendben van. De nem vagyok nagy Baileys-fan...

A marcipános – breaking! Nincs rajta a felirat! Kicsit száraz a marcipán, és érezni benne a manduladarabkákat, kb olyan, mint a Marcepan lengyel csoki marcipánja.

A tojáslikőröst nem mertem megkóstolni (egyszer ettem egy tojáslikőrös Milkát, és csupa kiütés lettem, még a talpamon is volt, egy hét alatt múlt csak el, és én a tojáslikőrt hibáztatom). A testvérem szerint inkább az utóíze likőrös, addig a semlegesebb krém dominál.

Marcikánál már meg sem lep, hogy nincs felirata. A tölteléke viszont szép nagyon: két rétegből áll, egy mandulakrémből és csokikrémből, az előbbi kevésbé darabos mandulás, mint a marcipános, de édesebb.

A Gertrúdos leesett az étcsokis talapzatáról. Narancsos-mandulás étcsokis krém van benne – annyira finom, és annyira karácsonyos, hogy azt hiszem, ebből egy fél karácsonyfányit azért még be tudnék vállalni hazára.

Az aranydesszert (szintén felirat nélkül) nekem Marcika kettő, s ugyanolyan kétféle krémből is van.

A nugátos rendben van, de számomra semmi különös. Aham, nem vagyok nugát-párti sem.

Tejtrüffeles – éttrüffeles párosból (mert mindkettő van) nálam az ét került ki győztesen: és ez természetesen ugyanolyan, mint az étcsokis-trüffeles, amiről már írtam.

Most, hogy két nap múlva óriási szaloncukor-leárazások lesznek, mindenkit arra biztatok, vegyen magának olyat, amilyet az íze miatt venne – ne a karácsonyfa uralkodó színe határozza meg a szaloncukrot, hanem az, hogy melyikből ennénk... akár a nyár közepén is, csak azért, mert finom.

Óóóóó, és természetesen nagyon boldog karácsonyt is kívánok, és csak óvatosan az ajándékokkal (én most rontottam el egy ajándékparfümöt). A szokásos karácsonyi zenék helyett a jókívánságom a Sound of Noise kisfilmjével erősíteném meg: a főszereplő hat dobos betlehemezőknek adja ki magát, hogy így kívánjanak nekünk boldog karácsonyt. Szerintem jobb, mint Bublé.

Stühmer szaloncukor válogatás 16-féle ízben

990 HUF volt a Tescoban

Édesség reggelire, tízóraira, ebéd után, vacsora helyett és után, és ha lehet cukor cukorral vagy csoki csokival – ezt mesélte Zsófi a svédek étkezési szokásairól. Három nagy tábla csokit hozott nekem, olyanokat, amik biztosan svédek.

Nem aprózzák el, ez biztos: a táblák 250 grammosak. A gyártó a Marabou, ami elvileg egy ehte svéd csokigyár: 1916-ban alapították, és azóta is töretlenül sikeres. Rákerestem pár reklámra, itt a mikroszkópos, meg a delfines. Fogalmam sincs, mit mondanak, de azt hiszem ennyi elég is a svéd humorból.

De nézzük, mit esznek (még huszonkilenc napig).

Mörk – meglepetésemre ez egy 44%-os étcsoki, pedig az illata kb. olyan, mintha egy zacskó kakaóporba szagolna bele az ember. Nagyon tömény maga a csoki is, és mivel egyetlen kocka legalább kétszer olyan vastag, mint bármelyik sima csoki, az ember egyenesen valami törpe-félének érzi magát. Nem rossz, de nem nagyon hatott meg.

Nézzük a másikat: tejcsoki manduladarabkákkal. Sok-sok-sok-sok tejcsoki egy kockában, sok-sok-sok-sok cukrozott-pörkölt manduladarabkával. Akinek van törött vagy rosszul tömött foga, legyen nagyon óvatos. Jobb megkínálni a csokival másokat, kevésbé gáz, mintha egyedül ropognánk (és fogunk ropogni!). Törpe-érzés pipa, maximális édes íz pipa.

És a harmadik: tejcsoki manduladarabkákkal és mentával.

Menta- és tejcsokiillat azonnal pipa. És mondhatnám, hogy ez a csoki ugyanolyan, mint az előző, de az az igazság, hogy a menta nagyon sokat dob rajta. Ha az After eight egy kifinomult, esti édesség, akkor ez annak a reggeliesített változata, hogy legyen idő lemozogni napközben. Nagyon tömény, nagyon édes, és a végén, sőt, már olvadás közben is olyan, mintha egy adag mentás szájvízzel öblögetnénk. Ha két kockát tömök a számba és hagyom olvadni, kitisztul az orrom.

Ó, és egy kis svéd szószedet:

Choklad – csokoládé

Mörk – fekete

Tack! - Köszi!

Mörk Choklad

Melkesjokolade med Mandelkrokan

Melkesjokolade med Mint

A net szerint néha lehet kapni ilyesmit az IKEÁban.

Zsófi, köszi!

Sosem hittem volna, hogy van olyan gyümölcs, amiből viszonylag kevés az étcsokihoz keverve még tud érvényesülni. Főleg, ha 60%-os az az étcsokoládé, és biztosan nem sajnálták belőle az anyagot. Merthogy svájci. A gyümölcs meg baobab.

Kicsit utánaolvastam ennek a gyümölcsnek: a baobab fa az a szép sziluettű fa, amiket Afrikáról szóló filmekben láthatunk. Akár 25 méteresre is megnő, az idősebb fák törzse akár 30 méter vastag is lehet – nem csoda, hogy láttam olyan képet a neten, hogy valaki kivájta a törzset és abban lakik. A baobabfa gyümölcse olyan, mint egy kókuszdió, és kb akkora is, de másfél kiló. Sajnos, még nem volt szerencsém élőben is látni (és ennek esélye fogy, tikktakk, tikktakk, pill és itt van dec. 21.). Viszont a szakemberek szerint szupergyümölcs – egyrészt, mert háromszor annyi vitamin van benne, mint a narancsban, másfélszer annyi vas, mint a spenótban, több benne az antioxidáns, mint a gránátalmában vagy az áfonyában, van benne foszfor és B1 és B2 vitamin. És azért is szuper, mert ennek ellenére is finom (ez a szupergyümölcs meghatározása, nem a véleményem).

Ebben az étcsokiban az volt a meglepő, hogy nem látszott a töltelék a belsejében, amikor széttörtük, pedig valami sárga, élénkzöld vagy pink, lekvár-szerű krémre számítottam volna. Vagy baobabgyümölcs-darabkákra. De sajna porítva van benne.

Mint oly’ sok csokinál, a lényeg itt is az, hogy hagyjuk olvadni. Az ízek így lassan, de biztosan bontakoznak ki, és hoppáhoppá, egyszercsak előtűnik valami savanykás az étcsokiíz mellett: valahol a narancs és a grapefruit között, picit talán barackos, vagy inkább maracujás az íze. Egyszerre ismerősen finom és ismeretlenül új. Aztán eltűnik, s nyomában csak az étcsoki íze marad, egy kis vaníliás felhanggal.

Új kockát!

Alig hiszem el, hogy csak 5% van ebből a gyümölcsből a csokihoz keverve – egyszerűen olyan, mintha teljesen ugyanannyit ennék belőlük. Pedig a legtöbb „normális” ízt simán kenterbe veri az étcsoki. És olvad, és megint, megint! A kocka egyik olvadási pontján ott a savanykás íz. Mi a fenére hasonlít ez? Talán a ringlóra? Mindenesetre finom.

Még egyet!

Rákeresek erre az ízre – azt írja a Goog, aki nem-is-annyira-a-barátunk-mint-képzeljük, hogy „A majomkenyérfa gyümölcsének az íze leginkább a körte-vanília-grapefruit ízének keveredésére emlékeztet.” Hmm. Egy deka körtésség sincs ebben, akkor már inkább egy cukorba pácolt vérnarancs. Elképesztő, hogy lehet valami ilyen kis savanykás és finom egyszerre egy nem túl édes (60%, ugye) csokiba keverve – vagy maga a baobabgyümölcs az édes és savanyú és friss egyszerre?

Nem hinném, hogy valami „E” lenne ez, elvégre biocsoki, Svájcból. Csabi háromszor sétált el a gyárig, át a határon, csak, hogy vehessen belőle (először megnézte a nyitva tartást, aztán pontosította a fizetőeszközt, aztán bevette a várat). És ez az 1947-ben alapított Chocolat Stella a netes termékkínálat alapján egészen új irányokban gondolkodik: egy csomó bio, organikus meg öko csokijuk van, még Halal és kóser is – bármit is jelentsen utóbbi kettő.

Önmagában a csoki sem semmi, de a legszuperebb az, ahogy olvad, és hirtelen hopp: egy falat Afrika vagy mi: baobabgyümölcs. Aki látott már ilyet, vagyis kóstolt élőben, mesélne? Köszi.

Organic by Nature Noir 60% Dark cacao Babobab Fruit

Chocolat Stella

100 g

Ajándék volt, köszönöm szépen!!!

Biztosan világít a papírja a holdfényben.

Hát, nem.

Akkor valami új íz van benne – mondjuk, fekete olajbogyó.

Nem.

Akkor farkasemberré változol, amikor megeszed.

Kipróbáltam.

Étcsokival vonták be. Igen, ennyi. De legalább akkora a különbség a tejcsokis és az étcsokis változat között, mint az Alkonyat-féle Edward Cullen és az igazi Dracula között. Negédes satnya utódnak nevezhetném előbbit, csakhogy a Snickers esetében éppenhogy fordítva van: sajnos a rövid ideig tartó speciális kiadás klasszisokkal jobb, mint az eredeti. A keserűcsoki íze úgy egészíti ki a karamellt és a földimogyorót, hogy nem ragasztja össze a szám, és nem csak a cukrot érezni valami mogyorós felhanggal. Kiegyensúlyozottabb és mélyebb az íze – ez a sötét oldal. És milyen szép! A feketecsokiból szinte kiragyognak a földimogyorószemek.

Bár a telihold még messze van (november 28.), arra gondoltam, miközben ettem, hogy milyen furcsa fintora lenne a sorsnak, ha tényleg farkasemberré változnék közben, és minden költségektől, volt/jelenlegi/leendő politikai és gazdasági döntéstől, a hárombetűs szervezetektől (beleértve az IMF-et is) való félelemtől mentesen harapdálnám a báránybordámat – de hogy ehhez a képhez a csoki?! Ráadásul a vérfarkasok nappalra visszaváltoznak állampolgárrá. És különben is. A vámpírok soha nem változnak át farkasemberré.

Szóval nyugodtan együnk Dark Snickerst nappal, akár mind a 33 visszalévőn.

Snickers Dark

149 Ft a sellyei ABC-ben