Mindnek vannak/voltak tojásai, s inkább náluk maradnék, mintsem hogy a nyúlnak tulajdonítsam a tojásokat (amit a nyúl tojik, az kérem nyúlbogyó).

A húsvéti csokitojásoknak se szeri, se száma ilyenkor, s nagy előnyük a nyulakkal szemben, hogy egy télapót sem lehet tojásnak álcázni (kivéve természetesen a Mikulás tojásait).

Az általam ismert idei tojásfelhozatalból íme, a legjobbik (Viktor ajánlásával is): a kinder softy. Mellesleg ez az egyetlen olyan általam ismert csokitojás, aminek van facebook-profilja is.

Aki összerakható játszani- vagy porolnivalókat vár, az csalódni fog: ezek a tojások kb centisek, maximum egy-egy alkatrész férne bele egyetlen darabba, s ahhoz nem elég kreatívak a német tojásgyárosok, hogy a sok pici tojásban megbújó pici alkatrészből egyetlen, hatalmas játékot lehetne összerakni.

De ne is bánjuk ezt egy pillanatra sem! Ez a tojás ugyanis jóval összetettebb annál, s kifejezetten fájlalnám, ha a belső töltelékek helyébe valami műanyag kerülne.

Lássuk a felépítését!

A tojás felszínét a kiszáradástól egy néhány milliméter vastag speciális réteg óvja, amit a természetes tojásokról koppintva nevezhetnék csoki-kutikulának is.

Van egy belső „héja” is, ami egy ostyalap, kemény, ezért ütésre törik. Ez kb. 2 milliméter vastag – és elvileg ekkora egy strucctojás héja is.

A „tojásfehérje” egy tejes, nekem picit marcipános ízű krém, mely hígabb, mint az általa közrefogott „tojássárgája”, esetünkben „tojáscsokija”.

Igazán remek – de természetesen limitált kiadás, ezért ha maradt valahol még az üzletekben húsvét után, tessék felvásárolni! Nehogy úgy járjon valamelyik csomag, mint szegény Darwin tojása, amit egy nyugdíjas önkéntes fedezett fel szegény tudós születésének 200. évfordulóján.

Visszatérve a Kinder softyra: ekkora tojást tud tojni a nyuszi – csak a színek és az ízek nem stimmelnek.

Kinder softy