Ennyi forintba kerül, és az egyik Angliából kiinduló szupermarket-hálózatban lehet kapni ezt a trend nevű szeletet. Szögezzük le rögtön, hogy nem csokoládéról van itt szó, hanem néhány szelet ostyáról, köztük valami krémmel – magyarán nápolyiról. Persze nápolyi és nápolyi közt is van különbség, hiszen van olyan, amiben valóban a töltelék a lényeg, s olyan csokis vagy krémes, hogy az ostyák valójában csak összetartják az egészet. Van olyan is, amiből majd’ kicsordul a krém, s van olyan is, amiből valóban kis is csordul, ha beleharapunk. Van, amiben egyensúly van a krém és az ostya között, van, ahol a krém a lényeg, és van, amiben az ostya.

Ez az utóbbiak sorába tartozik. Bár a csomagolása szerint nyomokban mogyorót tartalmazhat, inkább a vaníliás krémet tartalmazza nyomokban, s szerintem a cukrot is, mert nem valami édes. Ne tévesszen meg senkit az, hogy méretre éppen akkora, mint a kilincsünk. (Lásd a mellékelt ábra.) Olyan, mint a legolcsóbb palackozott ásványvíz – azt kivéve, hogy annak a címkéjén is feltüntetik, hogy tisztított csapvíz. Ennek az ostyaszeletnek csak az árából lehet következtetni erre. Sajnos.

Trend

Vanília krémmel (72%) töltött ostyaszelet

Csukd be a szemed, s miután lassan háromig számolok, juttasd el magad képzeletben ideális pihenőhelyedre.

Egy

Kettő (lazíts, komolyan gondolom)

Három

És most juttasd el magad lélekben ideális pihenőhelyedre.

Ha nem jutott volna eszedbe semmi, hát képzeld magad a tenger partjára. Mindenütt kék, zöld és fehér színek vesznek körül: a tenger a mélykéktől a világoskékig mutat színeket, az égbolt azúrkék, mint a mesékben. Minden csendes, a fehéret is csak néhány felhőpamacs és a fürdőruhád képviseli. Hétágra süt a nap, meleg van, de kellemes szellő hűsít. Egy napozóágyon fekszel, ami mellett a kedvenc kiskutyád szuszog, elterülve. A világot már tegnap megmentetted, ráérsz, nem kell aggódnod semmiért, még a mobilod sincs nálad. Délelőtt van, reggelire valami egzotikus gyümölcsöt kaptál be – mondjuk mangót.

A mangónak szerintem nincs túl ütős íze, s egy igazi mangó elfogyasztása után is olyan, mintha maga íz nem is lett volna, csak az emléke. Épp annyira áll közel a valósághoz, mint egy elképzelt nyugodt, tengerparti délelőtt. Tudom, miről beszélek, nemrég faltam fel egy egész mangót, óvatosan farigcsáltam a magjáról a gyümölcshúst, apránként ízlelgetve. A magot elültettem, de még várom, hogy legyen belőle valami.

Talán ezért a szép vagy elképzelt szép emlékekre emlékeztető íz miatt tartják a szerelem jelképének? Vagy a hamvas, zöldes-pirosas gyümölcshéj miatt? Vagy mert a mag kemény, szőrös külseje egy érzékeny magot rejt?

Mindenesetre megvan az a csoki, ami képes úgy visszaadni, hitelesen a koncentrált mangóízt, hogy nem lesz geijl vagy műízű. Gondolom, nem meglepetés, hogy Zotter. A csokimáz alatti töltelékben még a mangóra annyira jellemző szálacskákat is fel lehet fedezni, s az íz elsőre édeskés, ám a szájpadlás hátsó részén teljesedik ki és marad meg igazán. Valójában mangópüré van benne, amin tényleg érdemes elnyammogni, még akkoris, ha egesek szerint emiatt az állaga egy besűrüsödött bébiételhez hasonlít.

Mindez persze nem lenne Zotter, ha nem társulna valami más ízzel, esetünkben a szintén egzotikus paradióval. Ami a csokiban „rágós”, pici narancssárgás darabocska, na az a paradió, romantikusabb nevén az amazonmandula. (Egyébként ez az, amit az egyik Dr. House-ban is emlegetnek, magyarul félrefordítva.) Az összhatás egy picit savanykás.

Hidegen a paradió íze valahogy jobban dominál, de a mangó értékelése érdekében inkább szobahőmérsékleten javaslom ezt a csokit.

Ó, és maga a csokirész, ami az egészet körbefogja? Sötét tejcsokoládé – szerintem színben nem stimmelt volna a világosbarna a duplán sárga csomagolásra is kiterjedő szelídnarancs belsőséghez.

Soha ne együnk ilyen csokit rohanva, soha!

Zotter

Mangós-paradiós tejcsokoládé

Mangó és mangópüré (32%), paradió (6 %)

Naszóhval, kedhves bahátom, Zsófi nagyahszon adhományát éhetlen menüsz késszel vagdosghattuk picci szeletekre, s mekállapíthottuk, hogy majdhnem lágyan olvasthva a legjobb, és a felirratha szerint is lágyhan olvadó. Ne tedjed be a hűttőszekrénbe, nem tesz jót nekhi. Muttatóba sem tettek bele ebbe a nahancból, de ugyhan, kéhlek, ki az, akhi eszt meghmondhatná az ízze alappján, ugyjebár. Nemcak az íze, hanem az egész choki nahacos, ss könnyed nahacízt hagy hátla, kéhlek alássan, az ízlelőbimbóink között, ahonnan még ki sem lehet puccolni.

Ohvad.

Cétomlikk.

Ész nahancos isz, nahon.

Áhítólag a nahac csökhenti az agresszivitást is, keddves bahátom, bizony, a holland habok a böhtönben ilyesmit kapnak:

http://www.hirszerzo.hu/cikk.rabnyugtatas_felsofokon_-_narancsaroma_az_orok_kezeben.57476.html

A chomgalosssán láthattó cipke nem túloz: valóban rhemek kisss chocoládé tábla esz, neked is szívből ajánllom, dhága bahátom.

LT480123-Lindt Lindor lágyan olvadó étcsokoládé narancs ízű töltelékkel

Mindnek vannak/voltak tojásai, s inkább náluk maradnék, mintsem hogy a nyúlnak tulajdonítsam a tojásokat (amit a nyúl tojik, az kérem nyúlbogyó).

A húsvéti csokitojásoknak se szeri, se száma ilyenkor, s nagy előnyük a nyulakkal szemben, hogy egy télapót sem lehet tojásnak álcázni (kivéve természetesen a Mikulás tojásait).

Az általam ismert idei tojásfelhozatalból íme, a legjobbik (Viktor ajánlásával is): a kinder softy. Mellesleg ez az egyetlen olyan általam ismert csokitojás, aminek van facebook-profilja is.

Aki összerakható játszani- vagy porolnivalókat vár, az csalódni fog: ezek a tojások kb centisek, maximum egy-egy alkatrész férne bele egyetlen darabba, s ahhoz nem elég kreatívak a német tojásgyárosok, hogy a sok pici tojásban megbújó pici alkatrészből egyetlen, hatalmas játékot lehetne összerakni.

De ne is bánjuk ezt egy pillanatra sem! Ez a tojás ugyanis jóval összetettebb annál, s kifejezetten fájlalnám, ha a belső töltelékek helyébe valami műanyag kerülne.

Lássuk a felépítését!

A tojás felszínét a kiszáradástól egy néhány milliméter vastag speciális réteg óvja, amit a természetes tojásokról koppintva nevezhetnék csoki-kutikulának is.

Van egy belső „héja” is, ami egy ostyalap, kemény, ezért ütésre törik. Ez kb. 2 milliméter vastag – és elvileg ekkora egy strucctojás héja is.

A „tojásfehérje” egy tejes, nekem picit marcipános ízű krém, mely hígabb, mint az általa közrefogott „tojássárgája”, esetünkben „tojáscsokija”.

Igazán remek – de természetesen limitált kiadás, ezért ha maradt valahol még az üzletekben húsvét után, tessék felvásárolni! Nehogy úgy járjon valamelyik csomag, mint szegény Darwin tojása, amit egy nyugdíjas önkéntes fedezett fel szegény tudós születésének 200. évfordulóján.

Visszatérve a Kinder softyra: ekkora tojást tud tojni a nyuszi – csak a színek és az ízek nem stimmelnek.

Kinder softy

Ez a csoki részemről éppen a határon billeg: az biztos, hogy valamilyen módon teás és valamilyen módon csokis, mégis, ha egy jellegzetes ízt szeretnék kiemelni, akkor az a vörösbab lenne. Ijesztő? Elsőre mindenképpen. A bevonóként használt sápadtzöld fehércsokoládé a kaszálók színeit idéző zöld tölteléket rejt vastagon. Az íze elsőre édes, majd fűre emlékeztet, s végül, a nyelvünk hátsó részén egy picit kesernyés-édeskés, de jellegzetesen vörösbab ízt hagy hátra. Mintha egy tehenészfiúval smárolnál a szénakazalban.

Ebből talán arra lehetne következtetni, hogy ez egy könnyed kis csoki, pedig egyáltalán nem! Súlyos és ellenállhatatlan: voltaképpen az ember lánya addig majszolgatná azt fontolgatva, hogy teás-e, csokis-e vagy babos-e, míg el nem fogy. Merthogy így vagy úgy, de finom, ezt szögezzük le. Talán a leginkább elmélázókhoz és álmodozókhoz illik – olyanokhoz, akik szívesen elfantáziálgatnak arról, milyen lehet enyelegni egy tehenészfiúval, vagy milyen lehet repülő csészealjat látni.

Bizonyíték – mindkét fantáziálás tárgyával ez a baj, és ez a baj a csokiban lévő vörösbabbal is. Meggyőződésem, hogy eredetileg egyfajta vivőanyagként került a csokiba, pusztán csak azért, hogy a zöldtea aromájának legyen miben érvényesülnie. Van erre számtalan jól és kevésbé szerencsésen sikerült példa: a kakaó igazi ízét például szerintem a kakaós sült karfiolon érezni a leginkább, bár nyilván a legtöbben nem ehhez, hanem egy íz-társuláshoz, nevezetesen a kakaós tejhez vagy a csokihoz kötjük. Önmagában a vanília íze sem jellegzetes, a „vivőanyag” legsnasszabb formában a cukor. A tea ízét itt hellyel-közzel sikerült ugyan csapdába ejteni a vörösbabbal, ám utóbbi kesernyés íze mégis olyan markáns, hogy joggal szerepel a csomagoláson.

Arra viszont nincs bizonyíték, hogy frissítené a leheletet, de a csokievés után kb olyan, mint egy végig zöldteázott délelőtt utáni délutánon – valami teás utóíz van, de már rég nem az igazi.

Csokoládé zöld tea- vörösbab ganache töltelékkel

(cukrozott vörösbab (7,4%) zöld tea (2,4 %))

coppeneur