Ez a csoki részemről éppen a határon billeg: az biztos, hogy valamilyen módon teás és valamilyen módon csokis, mégis, ha egy jellegzetes ízt szeretnék kiemelni, akkor az a vörösbab lenne. Ijesztő? Elsőre mindenképpen. A bevonóként használt sápadtzöld fehércsokoládé a kaszálók színeit idéző zöld tölteléket rejt vastagon. Az íze elsőre édes, majd fűre emlékeztet, s végül, a nyelvünk hátsó részén egy picit kesernyés-édeskés, de jellegzetesen vörösbab ízt hagy hátra. Mintha egy tehenészfiúval smárolnál a szénakazalban.
Ebből talán arra lehetne következtetni, hogy ez egy könnyed kis csoki, pedig egyáltalán nem! Súlyos és ellenállhatatlan: voltaképpen az ember lánya addig majszolgatná azt fontolgatva, hogy teás-e, csokis-e vagy babos-e, míg el nem fogy. Merthogy így vagy úgy, de finom, ezt szögezzük le. Talán a leginkább elmélázókhoz és álmodozókhoz illik – olyanokhoz, akik szívesen elfantáziálgatnak arról, milyen lehet enyelegni egy tehenészfiúval, vagy milyen lehet repülő csészealjat látni.
Bizonyíték – mindkét fantáziálás tárgyával ez a baj, és ez a baj a csokiban lévő vörösbabbal is. Meggyőződésem, hogy eredetileg egyfajta vivőanyagként került a csokiba, pusztán csak azért, hogy a zöldtea aromájának legyen miben érvényesülnie. Van erre számtalan jól és kevésbé szerencsésen sikerült példa: a kakaó igazi ízét például szerintem a kakaós sült karfiolon érezni a leginkább, bár nyilván a legtöbben nem ehhez, hanem egy íz-társuláshoz, nevezetesen a kakaós tejhez vagy a csokihoz kötjük. Önmagában a vanília íze sem jellegzetes, a „vivőanyag” legsnasszabb formában a cukor. A tea ízét itt hellyel-közzel sikerült ugyan csapdába ejteni a vörösbabbal, ám utóbbi kesernyés íze mégis olyan markáns, hogy joggal szerepel a csomagoláson.
Arra viszont nincs bizonyíték, hogy frissítené a leheletet, de a csokievés után kb olyan, mint egy végig zöldteázott délelőtt utáni délutánon – valami teás utóíz van, de már rég nem az igazi.
Csokoládé zöld tea- vörösbab ganache töltelékkel
(cukrozott vörösbab (7,4%) zöld tea (2,4 %))
coppeneur
