Tudom, hogy ismered, ne is tagadd, tudom, hogy van olyan a környezetedben, akinek az élete kívülről olyannyira rózsaszín, hogy legszívesebben meztelencsigákat dobálnál a salátáskertjébe, néhány éles kavicsot szórnál a tengerpartjára, más számúra cserélnéd a már a kosarába tett hajfestéket, és sok-sok cukrot adnál neki, hogy kilyukadjon a foga.

És ha már itt tartunk: vegyél neki eperjót. Mert azok, akik jó dolgukban azt se tudják mit csináljanak, éppen erre szolgálnak rá, igen.

Kívülről karcsú kis szelet, rá is van írva, hogy joghurtos, meg epres, ami persze jó. Ha kibontja, vékony kis tejcsokiréteget talál, ami alatt – nahát! - éppen olyan kis harmonikusan elegáns dolog rejtőzik, mint amilyennek ő önmagát tartja. Egy pici réteg elegáns fehér (joghurt, ugye), és egy pici réteg elegáns rózsaszín (az eper). Aztán harap.

És nem, sosem vallja majd be, mennyire szar ez az egész. Persze, csak belülről. Éppen olyan, mint a kívülről agyonpirosítózott ostoba libák, akik úgy néznek ki, mint egy manga-figura, de belülről rosszindulatú, bugyuta állatok.

De aki őszinte, és evett már igazi epret, mondjuk joghurttal (és van agya, hogy erre emlékezzen is) annak világosabb, mint a nap, hogy ez a joghurt valami tejporos izé, és az eper – röhej, hogy ezt a szót rá merik írni! Por van benne, s bár van, mikor az „e”-ket értékelni kell és lehet, sőt, van, mikor ki sem derül, hogy ízesített porokat eszünk, annyira meggyőző hamisítvány kerül a bendőnkbe, no ez nem az a helyzet. Nem tagadom, az utolsó előtti ilyen szeletemet dühből vettem. (Most is dühös vagyok.) Másfél perc volt eltüntetni. És hogy segített volna nekem abban, hogy a vércukorszintem szárnyalása messzi repítsen a valóságtól? Cseppet sem. Cukor, némi margarinnal, tejporral és eperporral összekeverve. Még arra sem vették a fáradtságot, hogy a tejcsokoládé bevonó egyenletesen burkolja be.

Pedig elsőre milyen kis helyre csokinak tűnt. Azt hihettük volna, hogy epres lesz, meg joghurtos, meg csokis.

Ja, hogy egyik sem?

És tudom, hogy ismersz ilyet: azt, aki úgy protekciós, hogy az neki teljesen természetes, a királylányt vagy a szexbálványt, aki lesajnálja a többi nőt, a gazdag macát, aki azt hiszi magáról, hogy okos, és annyira szép, hogy akár rózsaszín kiskosztümöt is felvesz és nem hiszi el, hogy neki nagy segge lehet. Pedig az lesz. Egyen csak eperjót sokat!

Eperjó

epres-joghurtos szelet

60 Ft a kisboltban

Egy igaz ember – így nevezték a falujában Don Valeriano López Lloretet, aki xocolater néven irodát nyitott, hogy saját, családi csokimanufaktúrájának termékeit 1881-től bemutathassa. (Ééés most: ZENE!) Nem hiszem, hogy hitte volna az öreg don Valeriano, hogy kis vállalkozása a spanyol csokigyártás egyik mai fellegvárává növi ki magát – s még mindig jórészt családi tulajdonban van. 2005-től van egy olyan csokijuk is, amiben nincs cukor (na, tutti, hogy don Valeriano ezt sosem gondolta volna). Vannak bonbonjaik, meg kakaóporuk, meg trüffeljeik és táblás csokijaik is, természetesen. Még banános is!

Banános csokit gyártani pedig legalább olyan trováj – vagyis arte del chocolate, mint autentikus dinnyés ízt kreálni: puffasztani valami cukorhabot, zöldre színezni, és alaposan hozzáönteni valami banán ízű szirupot meg egyszerű és könnyű. No de egy olyan vidéken, ahol az exgyarmatoknak és a mediterrán klímának köszönhetően nem csak egy, hanem többfajta banánt is lehet kapni a supermercadókban, ott bizony don Valeriano forogna is a sírjában, ha nem lenne köze a banános csokinak a banánhoz. Hát, van. Olyan banánillata van, mint ami a leárazott, túlérett banános polc előtt csapja meg az ember orrát, miközben elhalad előtte a bevásárlókocsijával. (Igen, a nálunk is ismert fajta banán van benne, az a sárga.)

Ha ez nem lenne elég (banánból nekem sosem, egyszer kaptam egy egész rekesszel, de 5 nap alatt elfogyott), azok az apró kis lyukacskáknak tűnő pöttyök, amik a fotón láthatók, szárított banándarabkák. Naja – de talán éppen az egykori takarékos családi vállalkozás szellemében – ezek a darabkák mindössze 3, max 4 milliméteresek.

Mindez azért elég ahhoz, hogy a csoki tényleg banános legyen.

A csoki – bár 70%-os, nem tett rám mély benyomást, bevallom, ez a banáníz annyira levett a lábamról. Sőt, ha bárkinek bármilyen lelkiismeretfurdalása lenne azért, mert befal, mondjuk egy 100 g-os banános Valor csokit, akkor hadd nyugtassam meg: ebben a csokiban van vas, kálium, a magas kakaótartalom miatt véd a szívinfarktus ellen is, és mivel a banánról tudni lehet, hogy természetes állapotában mindössze 110 perc alatt kiürül a gyomorból, ez a csoki kifejezetten egészséges és kifejezetten fogyókúrázóknak is ajánlott – Dona López ennek tuttira örülne.

Valor Dark Chocolate

Étcsokoládé Banános, 70% kakaótartalommal

Más téma kicsit, tudom, de nem bírom ki, hogy ne írjak pár sort a gumicukrokról. Főleg azért, mert mostanság újfajta alakzatokat fedeztem fel – igaz, ezek közül csak néhányat próbáltam ki. Merthogy azt senki ne mondja nekem, hogy a forma itt nem számít: van akinek a cápa, van, akinek a kólásüveg, és van, akinek a hernyók jönnek be igazán.

Aztán új világ tárult elém, amikor felfedeztem a neten, hogy van anatómiai szív alakú gumicukor, kifejezetten Valentin napra ajánlva, természetesen sötétvörösre színezve. És van ugyanebben a boltban zombizöld agy-formájú zseléscukor is, nagyjából egy fél koponyányi méretben.

Úgyhogy le a kalappal az előtt a fogászati termékekkel foglalkozó cég előtt, ami a megszokott PR-csoki helyett valami újjal rukkolt elő: a fogimplantátum-alakú gumicukorral.

Ha most a képre nézünk, akkor biztosan lesz, aki arra gondol majd, amire az egyik kollégám, aki szerint ez nem implantátum, hanem mini dildó (oké, ő nem így mondta), de tessék csak elhinni, hogy ez tényleg implantátum )ezt Zsófi Atija, egy igazi fogorvos is mondta, sőt ő hoztaa cuccot egy konferenciáról). Ízre ugyanolyan, mint bármelyik gumicukor, semmi extra – a csomagoláson viszont (gondolom, hogy ne érhesse a céget az a vád, hogy a pr-cukorkájával rontja a betegek fogait) feltüntették, hogy ez bizony csak természetes anyagokat tartalmaz. Hahaha. Akarom mondani: csíííííz. Vagy még nagyobb mosolyért mondjuk együtt: szifilisz. Vagy még őszintébbért: szex.

És ha együttérző, baráti mosolyokra vágyunk, az egéralakú gumicukrokat ajánlom, kifejezetten és kizárólag valamelyik tömegközlekedési eszközön, a tömegben fogyasztva.

Implantátum alakú gumicukor

Biohorizons

USA

Soha ne bízz meg szőrtelen mellkasú férfiban – tanította nekem az anyukám. Akkor még nem tudtam, hogy a cukorgyantás szőrtelenítés mostanra újra divatba jön (sajnos a férfiaknál is.). És hogyan készül a cukorgyanta? Karamellből. (Van erről egy film is, de akik látták, nem Karamellként, hanem limonádéként értékelik.)

De ha már karamell, a tesóm talált egy remek kis csokit. A neve „ekstra Kandi”, a piros csomagoláson két kakaóbab látható – de ez ne tévesszen meg senkit. Ez a szelet valójában felfújt karamell, csokiba ágyazva. Könnyűnek tűnik, odaragad az ember fogához, ugyanakkor mégis egységes és élvezetes. Ha valakinek a Mars jutna erről eszébe, jó nyomon jár: ez a csoki két lényeges kivétellel tényleg majdnem olyan, mint a klasszikus Mars. Az egyik különbség, hogy a Marsban van egy plusz, vékony, nyúlós karamellréteg a habosított fölött. Ízre és hatásfokra kb. annyi a különbség, mint amikor valaki egy nagy evőkanál fehércukrot vagy egy nagy evőkanál barnacukrot töm a szájába: érezhető a különbség, de mit számít? Ez már csak szőrszálhasogatás.

A másik nagy különbség, hogy az ekstra Kandi ára kb. a fele egy Marsénak. Persze a piaci részesedése is kisebb: egy horvát csokigyár gyártja, Eszéken. 1953-ban alapították a gyárat, akkor még Jugoszláviában, s a termelésnek (sem) tett jót a háború. Viszont maradt néhány jó kis csokijuk, egy, a régi időkben gyártott csokicsomagolásokat felvonultató honlapjuk, és egy mohácsi forgalmazójuk.

Melegen ajánlom – vagyis legalább szobahőmérsékleten, mert ugye a karamell a hűtőben megkeményedik, és szerintem úgy nem annyira finom, mint amikor nyúlik és tapad és ragad (állagra mint egy karamelles cukorgyanta és egy borotvahab egyben – de ne szőrözzünk), és mellesleg annyi, hogy a szelet 75%-át teszi ki. Ahogy a hetvenes évek szlengjében mondanák: penge!

ekstra Kandi

Kandit

60 Ft - kisbolt

(éééés a zenéhez kattints a képre ;) )

Merthogy a macskanyelv egyszerűen csak tejcsokoládé, mégpedig nem is az a különleges fajta. Hogy mitől népszerű? Hogy „macskanyelv” alakja van, még akkor is, ha az igazi macska nyelve nem ilyen, hanem ilyen. Ráadásul tündéri pici szőrmók cica mosolyog a borítójáról – igaz, magán a csokin már egy kevésbé barátságos cicaarc látható.

De milyen is a macskanyelv-forma? Van belőle ecset, festőknek és sminkeseknek való, sőt, van olyan építészszerszám, amit ugyanígy neveznek. Találtam néhány olyan szexpartnerkereső hirdetést is, amikből kiderül: a macskanyelv a klitorisz „művészneve”.

A csokiból készült macskanyelv története elég homályosnak látszik, íme, néhány lehetséges forgatókönyv.

A hős-változat

A macskanyelv Gerbeaud Emil cukrász nevéhez fűződik, aki az önmagáról elnevezett „zserbó” mellett egy sor más édességet is kitalált a 1900-as években. Ez is népszerű lett, később gyártani is kezdték.

A lelkes kis csapat-változat

A macskanyelv valójában a Szerencsen kezdte gyártani Stühmer Frigyes, aki a Hangya Szövetkezet Rt.-vel és a Magyar Cukoripar Rt.-vel összefogva 1921.-ben megalakította a Magyar Kakaó- és Csokoládégyár Rt.-t. A gyárban készült selyemcukor és még sorolhatnánk mi minden - a macskanyelv az egyik nagy népszerűségnek örvendő termék volt.

A hős és a lelkes csapat változat

A macskanyelvet ugyan Gerbeaud Emil találta fel, nagyüzemi gyártását viszont Szerencsen kezdték el.

A nép, a hős és a lelkes kis csapat-változat

Ahogy utánanéztem, az is kiderült, hogy macskanyelv elnevezésű sütemény már korábban létezett (recept itt), igaz, ez elsősorban tojásfehérjéből készül, s semmi köze még a kakaóporhoz sem. Tegyük fel, Gerbeaud Emil volt az első, aki kifejezetten csokoládét használt hozzá, nem tojásfehérjét. S eztán Szerencsen kezdték gyártani nagyüzemben.

Biztos utóélet

Az tutti, ugye, hogy Szerencsen gyártották, s az is biztos, hogy ment is minden sikerrel addig, míg el nem adták a gyárat – a Nestlé vette meg egyébként. Azóta -a csomagoláson szereplő feliratokból kiindulva legalábbis – elsősorban közép-európai piacokra termeli egy kis kalocsai cég,a Karamell Snack Kft. „Macskanyelv klasszikus” néven. Egy dobozban 18 darab macskanyelv van, az egész összesen 100 gramm. A csomagoláson túl maguk a csokik is éppen ugyanolyanok, mint amilyenek annak idején voltak.

Hadd ne elemezzem magát a csokit – egy ilyen klasszikusnál úgyis az dönt, kinek milyen emlékei vannak róla. Inkább nézegessenek mindenki híres cicusokat!

Macskanyelv – klasszikus – tejcsokoládé

517 Ft

beszerzési hely: Spar