Orális szex – ezzel adják el a Magnumot (van is egy konkretizáló magyar videó), és fura, hogy nem akadt más ütős, hasonló próbálkozás a jégkrémpiacon? Mert kreálhatnak új szlogeneket, a nézők mindig emlékezni fognak arra, hogy kezdetben az volt a szlogen: Soha nem felejted el az elsőt!, és hogy a vastag csokiburok roppanása a hang, amivel meggyőzik az embert (meg az érzékek, meg a bűnök, meg a varázslat). Na, éppen emiatt van helye a csoxon a Magnumnak.

Látszólag ez mindössze egy vaníliajégkrém, csokival bevonva.

De az ördög természetesen a részletekben rejlik. Talán a legkevésbé feltűnő a pálcika, pedig nagyon jellegzetes az alakja, és klassz széles a vége, hogy könnyebben meg lehessen fogni.

A legnagyobb durranás, vagyis amitől Magnum a Magnum, az a 3 milliméter vastag csokibevonat. Ez olyannyira vastagnak számít, hogy nyugodtan szállíthatjuk a legnagyobb hőségben is – a nehezebben olvadó csoki megvédi az olvadékony belső jégkrémet attól, hogy kifolyjon – azért jó, ha éberek vagyunk, mert ha egyszer totál megolvadt a belseje, és valahol oldalt harapunk bele, kifolyhat. Az is ciki, ha összetörjük vagy csak pár ponton megtörjük az egyenletes csokiborítást – ugyanis a kis lyukokon a megolvadt vaníliajégkrém utat ver magának, és áttöri a csokifalat. Ha a külső csomagolás is megsérült valahol, bizony, a vaníliafagyi fehér lötyiként foltot hagyhat a táskában cipelt érettségi bizonyítványunkon/diplománkon/hitelkérelmünkön.

A másik nagy előnye ennek a jégkrémnek, vagyis amitől Magnum a Magnum, az a jégkrém-csoki arány: a csokoládéborítás az összterméknek 23%-a (vagyis több, mint ötöde, majdnem negyede)!

A variációk pedig rögtön a csokinál kezdődnek – szerencsére a vastagságon nem változtatnak. Emlékszem olyan Magnumra (Mayának nevezték), aminek a csokibevonatában szerecsendió volt, és milyen fantasztikus volt! 1989-ben gyártották az elsőt, amit soha nem felejtünk el (mármint az évet, mi magyarok), és volt már narancsos, diós, mandulás, duplacsokis (ó, je), és mentás is.

A mostani Magnum Gold a maga kódfeltörős, ráadásul licitálós csillivilli kampánya szerintem kifejezetten a válság szülötte. Lássuk be, ahhoz képest, hogy egy csokival bevont vaníliafagyi, a Magnum elég sznob dolog. Ráadásul ilyen gazdasági helyzetben nem csoda, ha mindenki pénzre (pl aranyra) no meg arra vágyik, hogy egy minimális luxust megengedhessen magának. És ha gondban vagyunk a pénzzel, legalább egy Magnum azért belefér, nem?

Ráadásul nem csak a csomagolás aranyszínű, meg a csomagolás belseje, hanem maga a jégkrém is: a tejcsokibevonat fölött egy világossárga bevonat van, amit nevezhetünk aranynak. Erről a bevonatról (meg a játékról) vagy egy „gyik” is a cég honlapján, s a listában szerepel a „Van valódi arany a termékben?” naiv kérdés is – de persze igazi arany helyett leírják, hogy „A bevonat titánium dioxidot (E171) és vasoxidot (E172) tartalmaz.” Aztán viccesen hozzáteszik: „Az ""ásvány"" a leginkább megfelelő kifejezés azokra az összetevőkre, amelyek a bevonatot arany színűvé teszik.” Ez nem illegális, valóban van egy csomó élelmiszerben, ráadásul garantálják, hogy nincs génmódosított anyag a Magnumban.

És az íze?

Hát, aki szerette volna megízlelni az aranyat, az szerintem inkább vegye a szájába a jegygyűrűjét. A sárga bevonatnak hamar nyoma sincs, és nyomában ott a fantasztikus, vastag tejcsoki, alatta a sárga cirkalmakkal díszített vaníliajégkrémmel – ami meg finom.

És még két kiegészítés: hogy Norbi mája hízzon, szigorúan reggelire ajánlom, mi így szoktuk. A képen pedig az idei skalpok láthatók.

Magnum Gold

Vanília jégkrém karamell szósszal, tejcsokoládé borítással és arany színű bevonattal

390 Ft a Sparban