Ugye senki nem gondolta komolyan, hogy ezt kihagyom?
Carlossal végigteszteltünk tizenhetet.
Néhány előzetes, közben felmerült és azóta is motoszkáló filozofikus kérdésem:
Lehet egy szaloncukor ízét az emlékektől elvonatkoztatni?
Mitől szaloncukor a szaloncukor: vajon a színes papírba csomagolt bonbon vagy pici csokika szaloncukor vagy sem?
Hogyan lehet egy szaloncukor egyediségét megmutatni úgy, hogy közben ne legyen feltűnő, hogy milyen márkáról van szó (de azért legyen ott)?
De lássuk az idei prímet (merthogy tizenhét).
Tescococcus
Nyomulósan erős kókuszillat, az íz pedig engem az anno sokszor készített keksztekercs töltelékére emlékeztetett (vaj+cukor+kókusz). Brutálbrutál édes.
Hófehérkés
Rózsaszín csomagolás, copyright Disney: a felismerhető Hófehérke arc mellett van szőke és barna bigés arccal (hogy ők kik?) ellátott is. Már csak picit megbontva a csomagolást elképesztően intenzív illata van. Epresebb, mint az Eperjó (illetve kevésbé joghurtos, mint az Eperjó), de legalább annyira mű, mint az. És ha figyeljük, mikor beleharapunk, apró, rózsaszínű eperízű szemcsék vannak benne.
Vajkari
A Bonbonetti vajkaramellás elgondolkoztatott. Semmi köze a lengyel tehénmintás vajkaramella cukorkához (Mi köze a vajkaramellának a tehénhez? - veti fel közben Carlos), mégis tényleg vajkaramellás íze van, simogatóan lágy, nagyon, nagyon, szemlecsuktatóan puha.
Marcip
Icipici mandulaillat, s az íz nem hat túl édesnek a vajkaramella után. Ettem már marcipánosabb marcipánt, bár előny, hogy az íze egybe tud olvadni a bevonó csokival.
Csillakokkusz
A fentihez képest több kókusz, kevesebb cukor. Kevésbé illatos, picit szárazabb. Engem nyomokban a Bountyra emlékeztet – de az kókuszosabb (érezni a szálacskákat) és jóval édesebb.
Narancszselés
Édes narancsillat – és pontosan azt is kapod, amit vársz, ha kimondom: narancszselés szaloncukor. Se többet, se kevesebbet.
Csokiözön
Első meglepi: a szaloncukrot kibontva egy mélynyomat hirdeti, hogy ez Milka. Második meglepi: olyan íze van, mint a (szerintem fél helyett negyedliter tejjel készült, Carlos szerint „rendes”) csokipudingnak. Rágás nélkül olvad szépen, fogproblémás nagyszülőknek ideális.
Osztogatott
A múlt hétvégén a Westendben kapta Carlos egy szaloncukornak öltözött csajótól. Tudjuk, hogy Milkás (járt hozzá szórólap is), de a mélynyomás is leolvadt a tetejéről, mire ma megkóstoltuk. Nem túl édes, nem túl illatos, nagyon marcipános – én egyedül azt hiányoltam, hogy a bevonó csoki a marcipán mellett nem ét-, hanem tejcsoki. Carlos szerint nagyon finom.
Kétszínű
Stühmer – írja az elegáns csomagolás. Az évszám: 1868. Marcipán és meggyes csokikrém, tejcsokival borítva. Két, elkülönült gyönyörű szinten. Nem gyerekeknek való édesség. A főúri karácsonyok diszkrét bája.
Felhőpamacs Korfun
A piros Stühmer étcsokis kívülről, belülről pedig az, aki tudja, mi az a Korfu szelet, hát ugyanarra a békebeli édességre számíthat, csak miniben.
Álomcsapda
Ha ezt eszed, biztosan meg tudod várni a Télapót, mert nem alszol el – mondja Carlos. Főzött, házi kávékrém, kívül tejcsokival. Nekem ez volt mennyei.
Megg'y Cherry
Rég vihogtam ennyit egy szaloncukor nevén. Most Meggy vagy Maggy vagy Megg y cherry vagy mi van? Egy biztos: ez egy konyakosmeggy ragasztócsíkos szaloncukorpapírba csomagolva, minifélmeggyel a közepén.
Mikrokokkusz
Mutáns Autós szelet, frissebben és kisebben, kék Merry Christmas feliratba csomagolva.
Arany Anonymus
Illatában abszolút, ízében lightos Sportszelet.
Neve: piros
Rombuszmintás aljú, túlcukrozott marcipánimitátumot tartalmaz, némi mandulaaromával keverve. Nekem túl édes.
Ufó-tároló
Olyan intenzíven málnaillatú, mint a kedvenc málnás Tibim. Mikor kettévágtam, hogy testvériesen (naná) megosztozzunk Carlossal, apró ufókra lettünk benne figyelmesek (lásd a mellékelt ábra). Rögtön kíváncsibb lettem – de kiderült, hogy csak a cipelés során megtört csokibevonat alá szorult levegő tűnt mini-ufónak a zselén át nézve.
Névtelen piroska
Se felirat, se márka, se íz. Szerintem málnazselés íze van. Ha brokkolit ettem volna előtte, sztm brokkoli íze lenne. Igazán semmi különös.
És végül néhány extra megjegyzés:
A Stühmer szalonminicsokikat kivéve (ami cakkos fehér papírba volt tekerve, amit alufóliára emlékeztető extra réteg ölel körbe) mindegyik vizsgált szaloncukor papírja egyetlen fényes csomagolóanyagból áll, amiket vékonyabb vagy vastagabb csíkban a „csavarásnál” beragasztócsíkoztak. Ez az általános tendencia, nem árt tudni, hogy nem igazán lehet már a karácsonyfáról lelegelt szaloncukrot észrevétlenül visszacsomagolni úgy, mintha az édesség még benne lenne.
És szerintem megéri nem egy egész csomaggal vásárolni szaloncukrot, hanem körbenézni a piacon, és ahol lehet kapni kimérve, ott igenis kérni egy-egy darabot mindenféle ízből. Így egyrészt olcsón megússzuk a kóstolást, másrészt biztosak lehetünk benne, hogy nem költjük vacakra a pénzünket. Nekem a legpuccosabb boltban is simán összeszedték az egy-egy darabot (sőt, egy éppen civilben a boltban tartózkodó Mikulás ki is fizette helyettem!!! - köszönet!), és a kispiacon is csak egy grimaszt kaptam – de már mérték és csomagolták is. Ha valakinek mégsem adna egy eladó egy-egy darabot a kimértből, javaslom, mondjuk azt halkan: Valóban nem lehet? Sétáljunk távolabb, és imitáljuk, hogy valakivel mobilon társalgunk. Aztán sétáljunk vissza és ugyanattól az eladótól kérjünk még egyszer minden fajtából, de csak egy-egy darabot, kimérve. Tuttira zöldfülű fogyasztóvédelmisnek néz majd minket, és kiszolgál.