Vagyis az egészség. Merthogy van egy Benoit de Bruyn nevű belga biokémikus, aki sehogy sem tudott megbékülni azzal a gondolattal, hogy imádott csokoládéi egészségtelenek. Aztán utánaelemzett és látta, hogy bizony azok.
De Benoit de Bruyn-t bizony nem az a típus, aki könnyen feladja – ki is találta, hogy majd jól összekutyul egy olyan csokit, ami nem csak hogy finom, de egészséges is, sőt, mindenféle értékes antioxidánst is tartalmaz. Viszonylag ehető lett, amit kikevert, ezért egy légtérbe kavarta a csokiszakértőket és a dietetikusokat (képzeljük csak el, micsoda ellenséges energianyalábok röpködhettek ott a levegőben!), és hogy kísérletezhessenek, vett nekik minőségi csokit, meg egy csomó növényt, amiket általában külföldi bioültetvényekről vásárolt össze. Így alakult meg a NewTree csokigyár, ami ugye nem igazi csokigyár, merthogy az alapanyagok nem belgák, viszont az ott dolgozó belgák sajátosan keverik össze őket.
Hogy megkönnyítse az eligazodást a sok kiókumulált csoki között, a növények hatásaira alapozva nevezte el a csokikat: van szexi (ó, erről hamarosan írok is), meg megbocsátás, és nyugalom is.
Utóbbiban természetesen a már a rómaiak által is mosakodásra és démonűzésre használt levendula van, mégpedig egyenesen Provance-ból való virágok. A lila növénykivonatot itt tejcsokival ötvözték. Ha valaki véletlenül harapott már bele levendulás szappanba, kebelezett már be az atkák elől levendulás potpourrit, vagy pálinka helyett levendulaolajat öntött le a torkán – nos, az csalódni fog, ha megkóstolja ezt a csokit. Igazán karakán módon levendulás, de valahogy mégsem a molycsapdák növénye jut az embernek eszébe róla. Éppen emiatt inkább nevezném izgalmasnak, mint nyugodtnak ezt a csokit.