„Ha szopogatom, sokkal rosszabb.” - mondta Csosza. Nekem elsőre egy picit késve bontakozott ki a legfőbb íz, aztán viszont hajaj... Carlosnak arcizma sem rebbent, inkább tört még egy darabkát. A Zotter Mitzi Blue Scha(r)fmilch csokiját kóstoltuk, Robert jóvoltából.

Ez a csoki már a csomagolását tekintve is egy kisebb műalkotás – ahogyan azt már a Zotternél megszokhattuk – kék-fehér, és olyan, mint egy CD-tok, ami azért is jó, mert CD-alakú a csoki benne: lapos és kerek. A papírcsomagolás oldalán egyébként van egy kémlelőlyuk, amin be is lehet látni a csoki felületére.

A csomagoláson is szerepel, hogy azon túl, hogy fair trade és bio, ez a csoki bizony 47%-os kakaótartalmú, és juhtejből készült. Az illatában a tejet és egy kis vaníliát érezni. Ha szerzünk egy ilyen fajta Mitzi Blue-t (vannak más variációk is), akkor nagyon pici darabkát törjünk le az egyik körcikkből. Csosza intelme ellenére hagyjuk olvadni. Krémes és lágy és édes – lehetne akármilyen más tejből is, mert őszintén szólva nem érezem, hogy juhtejes lenne.

És akkor jön a horror, a birkák megvadulnak.

Vagy már olvadáskor, vagy csak miután lenyeltük, lecsap a csípős íz.

Azt kell mondanom, hogy van némi tapasztalatom a paprikával megszórt és csilivel készített csokik területén. De ez minden eddiginél durvább volt. Most, hogy a poszthoz hagytam elolvadni a legutolsó körcikkdarabkát a nyelvemen, muszáj volt meginnom utána egy pohár vizet, és közben azt vettem észre, hogy kitisztult az orrom. Bird's eye chili van benne, a csomagolás szerint 0,05 %-ban. Ez a paprika még mindig a középmezőny a Scoville-skálát tekintve, de éppen elég ahhoz, hogy az emberből kitörjön a tűzokádó sárkány.

Elgondolkodtam, hogy miért jó ez? Mármint a csokit és a csípős ízt párosítani, és azt hiszem, megtaláltam a választ: elvileg mindkettő endorfint termel, vagyis dupla élvezet. Finom a csoki, és utána a nyakam közepéig melegem lesz. Elővigyázatlanoknak viszont inkább olyan élmény, mint összebarátkozni egy kedves és kellemes idegennel egy osztrák kis kulcsosházban, aztán egész éjjel szagolni az ablakunk alá tett agyonhasznált túrabakancsát. Sokkoló.

És simán el tudom képzelni, hogy az egész birkatejes ötletet Zotter úrnak egy suójáték adta: schaf (birka) scharf (erős).

Szóval csak óvatosan azokkal a juhokkal!

MitziBlue

Scha(r)fmilch

Zotter

2.29 euro

Piros és pici – muszáj azt mondanom, hogy ilyen az illata, merthogy nem tudom eldönteni, hogy málna vagy eper. Inkább talán málna. Halovány vaníliával, és természetesen a csoki sötét illatával. Próbáltam nem rögtön szétrágni a csokiháromszög-darabkát, és elsőre meglepett, hogy nem annyira krémes, mint amilyennek képzeltem. Ahogy olvadt, úgy éreztem, még gyümölcsösebb, sőt, mintha virágmézes lenne. Nem túl édes, de annál intenzívebb a kakaó íze, ami nem csoda, hiszen 70%-os. A vaníliát csak az illatban éreztem egy picit, az ízben nem, viszont – meglepetés! - a fekete szezámmagok (azért feketék, mert a csoki belsejében vannak, és így elegánsan belesimulnak a gondosan megtervezett látványba) úgy viselkednek a nyelvemen, mint a robbanócukorkák: bizsergetően jók. Ahogy rágni kezdek, a szezámmag rákontráz a gyümölcsösségre.

Mihez hasonlíthatnám? Nem tudom, és török még egy kicsit. Aztán még. Aztán kóstoltatom mással is. Törünk még. Azt hittem, hogy a 70% miatt nem fogy majd ilyen gyorsan. De elmélázásra serkent, az ember csak hagyja olvadni és figyel az ízekre. (Kivéve Csoszát, aki a fotóra is figyelt.)

A csomagolás szerint ez a tábla egyébként Trinitario kakaóbabból készült, ami egy hibrid, a termései között van lila, vörös, sárga színű – maga a bab vörösesbarna. Vagyis: bean to bar ez a csoki, ami alapján már-már be is lehet lőni, hol készült.

Ami a külcsínt illeti, hát ezen a táblán van néznivaló: a négyszögletű táblán Maya szimbólumok vannak, akár csempének is el tudnám képzelni. Az egész pauszpapírba van csomagolva, amit egy kakaófákat, terméseiket és virágaikat ábrázoló papírdobozba rejtettek. A felirat szerint a cég fűszerezett táblás csokijai szerepeltek az Iparművészeti Múzeumban a 2009-es Magyar Formatervezési Kiállításon – amit nem is lehet csodálni.

De éppen emiatt kezdtem az illattal és az ízzel. Mert nem elég nézni, érezni kell.

De még így sem értem, hogy miért pont egy kezekkel és lábakkal ellátott, szív alakú torta a cég jelképe, ami valójában egy küklopsz, kalappal a „fején”.

Rózsavölgyi Csokoládé

fekete szezámmaggal

85 gramm

950 Ft volt (ha jól emlékszem)

„Az étcsokit, vagyis a keserűcsokit szeretem a legjobban, - de mit vártál? A Katica tortabevonón nőttem fel. Azért amikor Andi azt mondta egy-egy bonbonra, hogy nem sikerült, én inkább befaltam. Olyan volt a műhelyében lenni, mint egy boszorkánykonyhában.” - meséli Dittrich Ervin, akinek a bonbonkészítésről nyílt fotótárlata a pécsi Sipőcz Házban október 12-én. A Ház eredetileg egy patikamúzeum, így a képek java a régi gyógyszeres üvegekkel teli vitrinek fölött látható, illetve – talán mert a fotós operatőr is egyben – kisfilmet is meg lehet nézni a bonbonkészítésről.

A bonbonkészítés látványos. A fotók ráadásul a bonbonok minden munkafázisát bemutatják, a temperálástól és annak eszközeitől (mint Ervin fenti képén) azon keresztül, hogy a bonbonformákból kicsöpög a felesleges csoki, a töltésig és a talpazásig. A kiállítás anyaga egy jóval nagyobb számú képanyag válogatott darabjaiból tevődik össze. A fényképezés „alapanyagát” ezúttal a blogomon korábban már többször emlegetett (nem hiába lehetett a megnyitón bort is kóstolni) Kakas Bonbon kézművese, Tésenyi Andrea és bonbonjai szolgáltatták.

 A tárlat megnyitóján mutatták be az Újjászületés elnevezésű bonbont is, amiben homoktöviskivonat van. (A képen egész reinkarnációs sor látható, Márk Mirkó fotója.) S talán mert – vitamin ide vagy oda - a homoktövis valami iszonyat savanyú, a bonbon belsejében egy adag csokis krém is van a nagyon savanykás pirosas folyékonyabb anyag alatt. Az eladó szerint ez a bonbon megnyitja az emberi test energetizáló pontjait, persze, csak ha naponta egyet eszünk, de ezt a szokás huzamosabb ideig megtartjuk. A bonbon átmérője egyébként 1 centi.

A tárlat október 30-ig látható, az Újjászületés bonbon 360 Ft-ba került a helyszínen.

A Kakas bonbon termékeiből kóstolót október 28-án 13 és 18 óra között rendeznek a pécsi Sipőcz Házban.

A szex mellett - ami évek óta joggal örvend töretlen népszerűségnek - a legtöbben az Édes tudomány: a csokoládé című előadásra voltak kíváncsiak a pécsi Kutatók éjszakáján, szeptember 23-án. Tudósítás a hátsó padsorokból.

Úgy vélem, az előadó, Hideg Éva (Pécsi Tudományegyetem Természet-tudományi Kar Biológiai Intézet Növényélettani Tanszék) is megdöbbent, hogy mennyire sokan voltak kíváncsiak. A sorok eloszlása nagyjából a korosztályokat is tükrözte: az első három padsort, és a padok előtti részt is általános iskolások foglalták el. Hideg Éva rögtön az elején azzal kezdte, hogy kétféle Gombóc Artúr képet mutatott, az egyik az elméleti alapoknál bukkant fel, a másiknál azt kellett kiabálni, hogy "Csokit kérünk!" ahhoz, hogy a gyakorlatban is meg lehessen ízlelni a csokoládét.(A képért köszönet Villányi Máténak!)

Bab
Kakaóbab nem terem minden bokorban: a növény speciális klímát igényel. Ötévesen virágzik először (csodaszép virágai vannak egyébként), és csak tízévesen kezd teremni. A kakaóbabok kissé barázdáltak - a fáma szerint amikor a Coca-Cola üvegét tervezték, valamennyire a koka cserjét is szerették volna szimbolizálni, viszont csak kakaóbabról készült képet találtak mintának, s ezért barázdált a kólásüveg. Egyébként a kólának semmi köze a kakaóbabhoz.
A babbal az a baj, hogy a szállítás alatt kicsírázhat és megpenészedhet, ezért a kakaóbabot pálmalevelekkel lefedik, 4-6 napig így tárolják - ezalatt elveszti csírázóképességét. Ezután a forró trópusi napon megszárítják (jegyzem meg, a legtöbb kép ilyenkor készül a kakaóbabról). A szárítás alatt veszít a kesernyésségéből is. Ezután pörkölik, amikor fellép az ún. Maillard-reakció (ettől lesz még barnább a bab).

Kotyvasztás
A pörkölt babot ezután már lehet szállítani simán. Megőrlik, így kakaómassza lesz belőle, amiből sajtolással kakaóvajat és kakaóport nyernek. Ehhez cukrot, tejet, ízanyagokat és emulgáló szereket kevernek. A gond a tejjel van: a tej víztartalma ugyanis elolvasztja a cukrot, amit így nagyon nehéz tárolni, sőt, magát a tejet is nagyon nehéz tárolni. És a csokoládé történetébe voltaképpen ezen a ponton íródik bele Európa.

Édespofák
Az előadáson elhangzott pár kísérletező kedvű férfiú neve, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a csoki olyan legyen, amilyen. A vízmentes tejet például az amerikai Samuel Percy találta fel, vagyis a porlasztva szárítást találta ki, amit Nestlé az általa feltalált sűrített tejre alkalmazott. 1879-ben Lindt kitalálta a konsírozást, ami a kakaómassza hosszas homogenizálását jelenti: magyarán addig gyűrik és gyúrják a babokat, akár vasgolyókkal, akár nehezékekkel, míg kellően egynemű nem lesz. A buborékos csokit egy Joseph Rowntree nevű angol találta fel 1935-ben: levegőt fúj a csokiba, gyorsan elkeveri, és hogy a buborékok meg is maradjanak, alacsony nyomáson lehűti a masszát. (A képen ő látható, az ember nem számítana ilyen vicces dolgokra egy kvékertől.., a kép forrása) A csokifigurákért a francia Aristide Boucicaut-ot kell felelőssé tenni ( a nagyáruházak létrejöttéért is). A lúgosítás Coenrad Johannes Van Houten találta ki - ezzel a kakaóport vízoldékonyabb lesz.

"Csoki kérünk"
A kakaópor olcsóbb, mint a vaj, ráadásul a kozmetikai ipar is felhasználja. A kakaóvaj helyett olcsóbb zsiradékkal készülő csokik nem csokik, hanem kakaós tejtáblák - ilyet is kóstoltunk egyébként, meg fehércsokit, meg étcsokit és tejcsokit is. Hideg Éva elmondta: a kakaópor 10-20%-ban tartalmaz csak zsírt, ám magas a flavoniod tartalma, van benne koffein és teobromin is.
Bizonyított hatásai közül azt emelte ki, hogy csökkenti a vérnyomást, köhögéscsillapító, csökkenti a szívinfarktus kockázatát, csökkenti a nem fertőzés okozta hasmenést, és élénkíti az idegrendszert. DE addikció alakulhat ki, és elhízást okozhat a mértéktelen fogyasztása.
A konklúziója az volt, hogy „Enni, de okosan!”, vagyis mértékkel és minőséget, termőhely alapján.

Ki milyen gyakran eszik libamájat? Pedig hungarikum. Na, jelentkező?

A magam részéről több évtizedre visszatekintő negatív libamáj-fogyasztási rátámat sokszorosára tornásztam fel. Megettem a libamájas bonbont, amit az Édesnapokon szereztem be.

Bár túl nagy tapasztalatom nem volt e téren, mégis azt kell mondjam, hogy finom volt.

Részletek: A félgömb alakú csokihüvely magas kakaótartalmú étcsokoládéból készült, ami fontos is, hogy megtartsa / kiemelje az ízeket. A bonbon belsejének nagyobb részét egy csokis krém töltötte meg, amit tokaji aszúval és – mint a bonbont eladók infóiból kiderült – szarvasgombás libamájpástétommal turbóztak. Az erős alkoholos ízen kívül az utóbbi kettőre nem jöttem volna rá magamtól – a figyelmet ugyanis sikeresen elvonta az a kis kerek libamájdarab, ami közvetlenül a bonbon talpa alatti félkört alkotja. Szürkésen, már-már kenhetően, mégis szilárdan. Egy pillanatig gondolkodtam csak azon, hogy mégiscsak külön kéne enni.

Szerintem az édes, alkoholos krém a jólfésült irányba vitte az ízeket – korántsem volt annyira vad, mint amit vártam, vagy mint mondjuk, mikor mangalicatöpörtyű ropog a csokiban. De éreztem a máj ízét is, főleg, miután a csoki végleg elolvadt.

Befaltuk a tengeri sós bonbont is – ebben éppen olyan vajkaramellás töltelék van, mint a Stühmer vajkaramellás csokijában, azzal a két döntő különbséggel, hogy a bonbon étcsokis, ami szerintem kifejezetten jól állt a karamellának, és megszórták tengeri sóval, ami kiemelte az ízeket, mintha egy zöld Warhol portré mellé odaraktunk volna egy pirosat is (persze csak öt percre).

A libamájas bonbont egyébként ott a helyszínen kreálták, persze nem magát a csokit, hanem a bonbont. A mester, akit dolgozni láttam rajta, egy kb. egy négyzetméteres helyen dolgozott, és elképesztően ügyes volt. A bonbonokat grammra mérték – az épsége érdekében töröltem az agyamból, mennyit költhettem a fesztiválon csokira, így nem emlékszem az árra, de majd ideírom, ha sikerül kiderítenem, vagy aki emlékszik rá, írja meg, legyen kedves!

Cadeau Bonbon Manufaktúra