Egészen biztos? Sicher? 100%?

A Hussel szerint igen. Gyártanak 52, 72, 82 százalékos étcsokikat, és van egy olyan, ami 100%-os kakaómasszából áll. Biztosra mentek a gyártók: az alapanyagot egy Iara nevű, az egykori tulajdonos, Gonzalo Marinetti lányáról elnevezett ecuadori bioültetvényről hozzák, de már Németországban dolgozzák fel.

Ford Fairlane-t idézve ez a csoki olyan, mint sajtreszelővel rejszolni: kicsit érdekes, de leginkább fájdalmas. Mindenképpen készítsünk elő egy nagy pohár vizet, mielőtt beleharapnánk, és ha lehet, ne harapjunk túl nagyot. Komolyan mondom. És ne hagyjuk magunkat lefotózni közvetlenül azután, hogy harapunk.

Valami elképesztően keserű, édesszájúként legszívesebben porcukorba mártogatnám az összenyálazott kockákat. És valóban nincs benne más, csak és kizárólag kakaómassza – csak semmi cukor és semmi szójalecitin. A legkisebb forgács is képes bevonatot képezni az ember szájának teljes nyálkahártyáját befedve. Brutális kakaóíze van, annak minden szuper hatásával együtt: meggyőződésem, hogy élénkít is, akárcsak az őskakaó és van valami megmagyarázhatatlan dzsungeles utóíze. Annyira nem naturalisztikus, mint a mexikói csoki, amiről írtam, annál sokkal ütősebb és sokkal krémesebb is – marad a vad kakaóíz, de már az európai ízlésnek megfelelő krémesebb táblás formában.

A csomagolás is megér egy misét: az egész egy nagy lapos négyzet Henry Rousseau festményekkel a felirat mögött, amit praktikusan vissza lehet csukni, s ez rejti a külön, zárt fóliába csomagolt táblát. Visszacsomagolni azért is jó dolog, mert nagyon kakaóillata van.

Étcsokirajongóknak biztosan kihagyhatatlan, még akkoris, ha arcizmilag lehetetlenség felkészülni ennyi keserűségre.

Kid, that's rockandroll.

Iara

Chocolat Grand Cru de Plantation 100%

80 g

És a gond nem is a kevésbé tartalmas mogyoródarabkákkal, vagy a csokibevonattal, vagy a karamellel van. Egyrészt nekem nem jön be a felfújt tej – valószínű ebben van a csomagoláson is szereplő taragumi is, ami a tövises lepényfa magjának őrleménye és pont az ilyen gumiszerű szilárdságért felelős, nem, mintha a taragumival bajom lenne. A legnagyobb ellenérvem ez ellen az édesség ellen az, hogy nekem nem ízlik a tejkrémet kívülről körbevevő pici, sárgás bevonat. Fogalmam sincs, miből van ez, nyilván a kapcsolódást hivatott biztosítani az ostya és a tejkrém között, mégis szerintem olyan gumis íze van, ami furává teszi az egész szeletet.

Ami jó benne: a mogyoró és a karamell, ami nagyon, nagyon krémes. El tudok képzelni egy olyan fogyasztási módot, hogy az ember, oldalról leharapdálja a csokit, óvatosan kettényitja a szeletet, és egyszerűen kinyalja a belőle a karamellt (az állunkra vigyázzunk, ne legyen tejkrémes). Így nekem bejön – de árban is inkább a Pöttyös gurut veszem.

A végére pedig néhány reklám: a snowboardos, kiscsajos, a másik kiscsajos. Szó mi szó, elég sután lehet megoldani a szexista vonalat egy rakat tizenkétévessel. A név maga meg – azt egyébként is tudjuk, mit jelent.

Maxi King

130 Ft a Lidl-ben

Erős kicsit ez a fordítás, de tényleg valami ilyesmi van ráírva arra a dobozra, amit egy barátomtól kaptam. Maga a csomagolás elég félrevezető, első blikkre azt sem tudtam, hogy ez a „mesterséges friss gyümölcs ízű” feliratú dobozka mit rejt. Hát rágót.

Bevallom, először tök csalódott voltam, mert az ember egy ilyen felirat után mondjuk, óvszerre számít. De nem: egy centi szer egy centis citromsárga rágókockák vannak benne, amiknek éppen olyan az íze, mint a régen, Magyarországon kapható kerek, golyó alakú rágóknak.
A csomagoláson kívül semmi extra, kivéve, hogy volt, aki a csomagolást látva meggondolta magát, és mégsem kért rágót. Pedig ha van tanulsága ennek a terméknek, akkor az az, hogy ez a rágó sem más, mint a többi – ahogy a melegeknek is megvannak a maguk párkapcsolati és egyéb gondjai, ugyanúgy, ahogy nekünk, heteróknak.

A csomagoláson az szerepel egyébként, hogy a közhiedelemmel ellentétben a meleg férfiak nem csak a belsőépítészet, a design és divat, hanem a rakétatervezés vagy az olajkitermelés területén is jelen vannak. Evolúciós szempontból persze melegnek lenni zsákutca – ahogy agglegénynek vagy öreglánynak lenni is, igaz, ez elvileg egyéni elhatározás kérdése.

Ha valaki látna a heterókkal kapcsolatos tévhitek megcáfolása céljából dizájnolt rágógumit, mondja el.

Gay Gum

8 db rágó

Made in Canada

Nomen est omen – ezért nem keltek el Spanyolországban a NoVa elnevezésű autók (no va = nem megy), és ezért vicces, hogy a MaxiKinget a tinilányokkal reklámozzák (MaxiKing= nemi szerv, pénisz), és ezért is vicces kérni a boltban egy szelet Macerát. Ami egy török csoki.

Banános.

Habos. Vékony kis tejcsoki réteggel.

Banánízű, könnyű, picit ragadós.

Persze nincs benne banán. Igazi csoki is alig.

Mégis jobb, mint az eperjó, és fedezi az emberre rátörő cukorhiányt. Kicsit olyan, mintha a zöldes töltelék ízesített tojásfehérjehab lenne benne, vagyis mintha összecsokizott félig sült habcsókot ennénk.

Önmagában nem nevezném rossznak, ha nem ettem volna ugyanebből a sorozatból egy másikat is, a Ritm nevű karamelles szeletet – ezt nevezhetnénk Mars ultralightnak, merthogy van egy karamellás csík, ami alatt egy karamelles-kakaós hab van. Bingó – a hab jellegre ugyanolyan, mint a Maceráé, csak kakaós. Egyébként tényleg nagyban hasonlít a Marsra, annyi különbséggel, hogy nem geil, nem túlédes. És csak mindkét csoki felzabálása után érezni, hogy bizony mindkét csokiszeletben egy, hasonló e-ízt lehet érezni – ami pont ettől lesz zavaró.

Szóval Macerát csak szigorúan egyesével és nem más csokival párhuzamosan tessék fogyasztani, attól marad ehető és egyedi – valahogy úgy, ahogy a pécsi földhivatalban áll az ajtón: kérjük egyénként befáradni. Ráadásul csak egy pici ékezeten múlik mindez (egyenként), ez a csoki meg harminckilenc forint.

A csoki gyártója egyébként eredetileg kekszeket és tortákat gyárt – van pár érdekes cucc a katalógusukban, majd levadászom őket.

Macera banán ízű szelet

Ritm karamellás kakaós szelet

39,- Ft

Valahogy így mondják, isten bizony, még akkor is, ha az Álomgyári feleség egyik részében az eltűnt gazdag oldalborda tartózkodási helyét úgy lövik be, hogy valaki egy godivának ejtett csokit vásárol a bankkártyájával. A cég eredetileg belga, és egy havi magyar minimálbérből nagyjából két doboznyi Godiva bonbont vásárolhatunk.

Amit mi ettünk, az egyenesen Ámerikából jött, és mivel sok jót hallottam és olvastam a Godiváról, kicsit kétkedve fogadtam. A csoki 70%-os volt, ami azt jelenti, hogy elég keserű élményre számítottam, s szépséges apró kis forgácsokra tört mandulabél rejtőzött benne. Jól néz ki, ezt meg kell hagyni.

Az íze pedig – most bár azt mondhatnám, hogy huss, mindenki vegyen húsz forintos csokikat, mert ez nem az igazi. Hát nagyon jó! A magas kakaótartalom miatt keserű valóban, de nem annyira, hogy ne lenne maximálisan élvezhető. A sok pici manduladarabkától meg olyan érzése támad az embernek ahogy ropognak az ember foga alatt, mintha nem csokit enne manduladarabkákkal, hanem a valami más, egészen új entitás keletkezne: egy kakaóbab ízű picit zsíros-krémes anyag, mondjuk egy termés, egy olyan gyümölcs, aminek az állaga engem a kesudióéra emlékeztet – csakhogy intenzív kakaóíze van. Egy nagyon exkluzív vacsora desszertjeként például el tudok képzelni ebből a csokiból – egyetlen kockát. Annyira inetnzív ugyanis, hogy nem tudnám együltő helyemben befalni az egész táblát – ez pedig nagy szó.

A cég a nevét egyébként egy Godiva nevű középkori asszonyra vezetik vissza – éppen az ő legendája miatt van a csokikockákon egy paripán ülő nagyhajú nőalak: állítólag végiglovagolt meztelenül a városon azért, hogy férje csökkentse az adókat – a nép meg bezárkózott, hogy ne legyen zavarban (kivéve egy valakit, aki megleste és büntetésből megvakult, gondolom, mert a középkori felfogás szerint az önkielégítés és a kukkolás vakságot okoz).

No, vajon melyik mai politikusfeleség lovagolna végig meztelenül egy városon csak azért, hogy férje csökkentse az adókat? Lehet tippelni!

Godiva csoki, 70%-os étcsoki tört mandulával

Az árát a bonbonok ára miatt inkább nem akartam tudni