Zöldesbarna nyomokat hagyott maga után az ízbolygó, ami felrobbant a poharamban. Mondhatnánk, legalábbis. Pedig annyi történt, hogy a hideggel eljött a forrócsokik idénye: a csokigumikalapács után hadd mutassam be az idei első versenyzőt: az after eight-es csokikanalat.

Ami először is: ötletes, merthogy a kanál fából van, könnyű és esztétikus; másodszor meg valami gyönyörű: ez a zöldtetejű csokikocka eddig messze a legszebb olvasztanivaló forrócsoki, amit eddig láttam. Aztán persze a holland gyártó weboldalán találtam még pár szépséget mind ízben, mind látványban. Van például körtés-fahéjas csokis kanaluk, szegfűszeges őszibarackos, látványra pedig a latte machhiatos a kávét utánozza a színeiben.

A csomagolás szerint két deci forró tejben kell feloldani a kanalat, és (hacsak nem muszáj) nem is ajánlom sima vízzel. Ahogy vártam, a csoki és a mentaaromás krém külön működik, ami nem lenne túl nagy baj, de nálam nem teljesen egyformán olvadt: a csoki már régen elkeveredett a tejjel, a zöldes darabkák tovább maradtak egyben. Simán el tudom képzelni, hogy kevesebb tejet használunk, de kevergetés közben olvadt nyalókaként is hasznosítjuk a kanalat – meg kell mondjam, mesés is, és valóban after eight íze és illata van – oké, a menta annyira nem intenzív, mint az eredeti lapocskák esetében.

Felolvadás után a mentából alig éreztem valamit. Mintha ott lett volna a csoki mellett, de ha nem tudom, hogy mentás forrócsokit iszom, hát szerintem nem jöttem volna rá.

A csokis résszel kapcsolatban viszont a készítők holtbiztosra mentek: egyszerűen Varloha étcsokoládét használtak. És ettől a felolvadt étcsokitól nemcsak az íz lesz csokis, hanem ami tényleg lenyűgözött: a keverék állaga. Egyszerre híg és sűrű, döbbenetesen selymes. Ha ajánlanom kéne az „iszom a szavait” kifejezéshez valami italt, mindenképpen ez lenne az. Nagyon jól eltalálták az arányokat.

A cég egyébként egy holland házaspáré, akik hét éve kezdtek csokit gyártani – nem csak kanalasat, hanem táblásat is. A kanalas forrócsokit egyébként – ahogy a honlapon lévő képek is mutatják, de tartanak kurzust is erről, ha valaki szeretne Hollandiában csokiskanálkészítést tanulni – szóval temperálják a csokit, és egy kb jégkockatartónak kinéző formába töltik, beleállítják a kanalat, majd körbeöntik a mentás krémmel is, megvárják, míg megszilárdul és kész. A formáról feltételezem, hogy polikarbonát – bár sima, keményebb műanyag is megtenné szerintem. Viszont temperált csokival próbálkozzunk mindenképpen, különben se fényes nem lesz a csokikockánk, és azzal is gondunk akadhat, hogy kivarázsoljuk a formából.

Azt hiszem – ha már az előző csokiknál így belejöttem – kipróbálom majd a csiliset is.

After 8

hotchospoon

750 Ft volt a pécsi Demmers Teaházban

Zaabar csoki, gyönyörű és finom, törékeny indákkal telefestett dobozán ígéret áll: a világ különböző részeiről mutatnak be ízeket a csokiba rejtve. Azt írja, azokat a fűszereket, amiket a csoki bemutat, gyógyszerként is használják. Lássuk, mennyire hat a mexikói csilipaprikás.

A papírdobozon belül két, a zaabartól megszokott fémes fóliába légmentesen csomagolt tejcsoki található, a fényes csokikockák felületén a megszokott cizellált „z”-vel. Ha törjük – szép hangja van – a tört felületek oldalán sejlik fel először, hogy ebbe paprikát kevertek: pici vörös csíkok – a paprikahús – és egy-két mag fehérsége is látható lehet. Az illata olyan, mintha tejet szaglásznék forralás után, és van benne egy kis vanília is.

Ha nem bírjuk a csípőset, készítsünk elő egy pohár vizet. Vagy kettőt.

Harapjunk. Akár rágva kezdjük, akár olvasztjuk, az édes, térdremegtető tejcsokoládé íz önmagában nem lesz érezhető. Ott van az is, lágy, picit vaníliás és krémes. A paprika viszont üt. Olyan félcentisre kaszabolt szárított paprikahúscafatok vannak benne, szétrágva ráadásul a csípősség mellett a paprika édességét is érezni. Valami eszmétlen kombináció: a paprika édessége és a lágy csokié azzal, hogy közben az egész nyelvem és torkom lángokban áll. Minden egyes ízlelőbimbóm garantáltan felébredt – és igen, kitisztult az orrom. Mikor lenyeltem, egy csipetnyi vaníliát éreztem – és a tüzet. Még öt perc múlva is olyan volt, mintha valami nagyon-nagyon-nagyon erőset ettem volna (merthogy azt is ettem). Ami a világ-bemutatást illeti: nem kéne Texasig vagy Mexikóig menni – ez tisztára olyan volt, mintha macskapöcse-paprikát csócsáltam volna el. Sokkal csípősebb, mint a MitziBlue-Zotter (ja, abban 0,05%-ban van bird's eye chilli, ebben viszont 2%-nyi csili van).

Mint amikor az ember egy (bármilyen) megmérettetés előtt érzi, hogy ez kemény („dedurvaaaa”) - idézem az egyik kóstolót) lesz, de menni fog („baszki!” - idézek egy másik vállalkozó kedvűt).

Bizony, a fotós (köszi a képet!) mikor kóstolt, elvörösödött, becsukta a szemét és közben beleremegett az alsó ajka.

 Abszolút motivációs csoki.
Azt hiszem, a zaabar elment addig, amíg csak lehet: ez a maximális paprika íz és hatásfok, ami csokival keverve még fogyasztható és élvezhető marad úgy, hogy mindkét fő összetevőt maradéktalanul érezni lehet.

Vagy... tud valaki ennél csípősebb csokit?

Zaabar

chilis tejcsokoládé

2X35 gramm

Darth Vader, ahogy nagyúrként tipor az életünkön. Álmomban újabban számlákat vág hozzám, aztán azt mondja: én vagyok az apád.

És diktátorok jönnek és mennek: gondoljunk csak az arab világra. Lehet különböző a ruha, több a jelvény, sötétebb a napszemüveg, de a lényeg végülis ugyanaz. Jegyzem meg, Halloweenkor halott Kadhafinak öltöztem, de néhány változtatással lehettem volna más kivégzett diktátor is, azt hiszem, nekik könnyű beöltözni. Bár bevallom, hezitáltam azon is, hogy Timosenko leszek, copffal a fejem körül – de a volt államfők koholt vagy igazi kriminológiai utóélete más, mint a diktátorság.

Pont, mint a bonbon, amit a tördelőnk feleségének főnöke hozott az Arab Emirátusokból. Minden golyócska designja más – van szezámmagos, kókuszreszelékes, pisztáciás, fehér- és feketecukordíszes. A belbecs viszont ugyanaz: sötét, szárított datolyagyümölcs-cafatok, egyiknél több, másiknál kevesebb dióreszelékkel és mézzel egybegyúrva. Azt írja a dobozon, hogy egy évig jó a gyártástól számítva – és ez biztosan friss, hiszen ezek a kis fekete golyócskák meglepően puhák. Szinte elolvad az ember szájában, s ahogy szétharapdáltam, néhányszor lehetett érezni a datolya héját is, vagyis biztosan, tényleg datolyából van. Szerintem a pisztáciába hengergetett volt a legjobb, egyrészt mert ropogott picit, a szép friss katonazöld jól állt a feketével, és a (nem sós!) pisztáciaíz remekül illik a datolyához.

Sötétek, mint egy diktátor lelke, puhák, mint amilyen kedvesnek mutatják magukat – és édesek, amilyen az élet egy diktátor nélkül lehetne. Oké, tudom, az Arab Emirátusok azért más tészta.

Örülök nagyon, hogy talán lesz olyan arab ország, ahol rendeződik a helyzet, és nyugodtan tudnak élni. Le minden diktátorral, én csak ezt mondom, meg azt, hogy ne is diktátorkodjunk. És együnk inkább kókuszos datolyagolyót.

Carry Bradshaw tudja, milyen a jó keksz. Vagy nem fél összekeverni egy kis csokival.

A Milka szezonális újdonságai között szerepel a Milka-Oreo. A legtöbben ebből a szóból talán Vad Angyal Nataliára asszociálnak, de egyáltalán nincs igazuk. Talán csak annyiban – és itt jön a képbe Carry is - , hogy ez a csoki is olyan kis cuki.

A lényege annyi, hogy a megszokott édes és krémes Milkás tej-
csokoládéba tejkrémet tesznek és olyan kakaós tészta-
darabkákat, amik szerintem kevésbé émelyítők. Az „amerikaiak kedvenc kekszé”-nek titulált Oreo két, nagy kakaótartalmú brownie-jellegű kerek, fekete tésztakorong, vaníliás tejkrémmel összeragasztva. És jól is néz ki, meg kell hagyni: a keksz tetejét szép kis minták díszítik, és persze mára már volt belőle ezerféle változat – például zöldteás kiadás Japánban. Mondjuk, volt is idő, ami alatt bizonyít-
hatott: 1912 óta gyártják – a népszerűség-
ből és Amerikából kiindulva az Oreo-
rajongókra újabb ízvariánsok és meglepetések várnak, hiszen a keksz jövőre lesz száz éve forgalomban. És imádják – olyannyira, hogy egy amerikai parodista „The White Stuff” címmel az oreoról írt verset egy negédes New Kids on the Block szám átiratához (ó, azok az édes fiúk azokban az édes nyolcvanas években.. khömm).

Az árukapcsolás esetünkben úgy működik, hogy a Milka bevonat marad a megszokott, belül pedig a tejkrémben ott figyelnek a kisebb-nagyobb kekszdarabkák, kesernyés-kakaósan. A beletördelt csokiskeksztől a törési felület, sőt, a csoki felszíne is olyan szerintem, mintha foltokban mocskos lenne. A hatása rám annyi, hogy szívesen megkóstolnék egy ilyen kekszet önmagában is – találtam is recepteket.

S ha már édes, akkor otthon. Azt hiszem, a mi esetünkben az oreot becserélhetnénk vaníliás karikára vagy pilóta kekszre. Mondjuk... egy pilótakekszdarabkákkal töltött fehércsoki? Vagy egy vaníliáskarika-darabkákkal megszórt macskanyelv? Vagy.... csokipuding háztartási keksszel? Hm?

Milka&Oreo

egy Lenkenénis kisboltból való Lenke nénitől

Csokiban hordható kávé, természetesen. Amit nálunk a legtöbb helyen látni, az a Ferrero-féle Pocket Coffee. Lássuk, hogyan csinálja ezt a Lindt&Sprüngli.

Merthogy van nekik, momentán egy háromdarabos kiszerelés egyikét skalpoltam meg a kép kedvéért. A különbség… nagy, azt kell mondanom.

Lindték egy bonbon formájú édességet álmodtak tovább: kívülről tényleg olyanok, mint egy kis bonbon, annyi különbséggel, hogy a csoki tetején van egy felülről nyolcágú napocskára vagy szemre emlékeztető minta, ami engem egy földönkívüli űrhajó alkatrészére emlékeztet, ki tudja, miért.

A csoki vastag, sokkal vastagabb, mint a Pocket Coffee csomagolt kávéjának a burka. Nem tudom, forgalmazzák-e nyáron, de bevállalnám, hogy a papírdoboz nélkül is betegyem a retikülömbe. Sőt, akár a zsebembe. Viszonylag nagyok a bonbonok, nem akartam megkockáztatni, hogy elakad az amúgy picike számban, ezért a klasszikus módszert alkalmaztam – ahogy a csokit ajándékozó Tamás és az éppen korrektúrázó Eszter is, akik leharapták a bonbon tetejét és szürcsöltek. Azt írja a felirat, hogy igazi kávé van benne, és ez így igaz. Finom fekete kávé, egy kis (!) cukorral édesítve. Tökjó.

Fura, de ha az eszemmel választanom kellene az étcsokiba és a tejcsokiba burkolt kávé között, az előbbit választanám – pedig ez a Lindtes tejcsokis, és nagyon finom volt. 

Ferrero Pocket Coffee

ajándék volt, de kb. 2 és fél euró