Itt az idő. Repüljön fel - mondta Azazello, és hangja elárulta, hogy tetszik neki Margarita őszinte, leplezetlen öröme. - Ha elszáll a kapu fölött, mondja azt, hogy "láthatatlan vagyok". Röpdössön egy ideig a város felett, hogy megszokja, aztán tartson délnek, ki a városból egyenest a folyó mentén. Már várják. - és Margarita el is röppen.

A szárnyaláshoz nem kell feltétlenül meztelenre vetkőzni, majd bekenni magunkat tetőtől talpig az Azazello-krémmel, amit Bulgakov talált ki, sem atropint tartalmazó kencével, amivel a középkorban repültek a boszorkányok – legalábbis egyes antropológusok szerint. De ha csak azt mondom, „intenzív élmény”, a statisztikák alapján a legtöbben egy pszilochibin-tartalmú gomba által okozott belső repülésre gondolnak...

Nincs is abban semmi csoda, ha valakit lenyűgöz a repülés vagy az ehhez szükséges hatalmas vagy éppen kecses gépmadarak. De miket is lehet a repüléshez kapcsolni a gépeken túl?

A szexet kifejezetten. Hogy ez milyen eszementen működő összekapcsolás, arra a Lynx Jet tanítani való reklám-kampánya a bizonyíték. Tessék csak a képre kattintani!

   És ha már repülőgépek és légikisasszonyok: a 90-es évek végén egy belga festő barátjával együtt úgy döntött, hogy kezd valamit azzal a mániájával, hogy csábos légikísérőket fest az ötvenes években használt repcsik mellé.

A kedvence – feltehetően családi okokból – a Starbrook Airlines volt, amit egy Santa Barbara-i, de belga származású lelkész leszármazottai üzemeltettek – az első gépet, egy Curtis Jenny JN4-est 1914-ben kezdték reptetni.

De hogy lehetne úgy eladni ezeket a képeket, hogy az emberek valami nagyon jóra asszociáljanak, és biztosan megvegyék a terméket? No, őket nem az orruk, hanem az ízlelőbimbóik vezették, és megalkották Starbrook Airlines-t, mint retro csokoládékat gyártó és forgalmazó céget.

Mindössze 4 éve lehet világszerte kapni – Magyarországon egy online édességbolt kivételével egyetlen egy kulináris élvezeteknek szentelt boltban lehet megvásárolni.

Bizony, bizony.

És én pont egy ilyen csokit kaptam Viktortól karácsonyra. Narancsosat! (Köszönet!!!) És bár mint ilyen, egyedi, mégis okkal feltételezem, hogy

• az összes csokijukon ugyanúgy valami repülőgép és/vagy stewardess szerepel a borítón

• a belső borító nem snassz, szakadós alufólia, hanem olyan vastag, fényes papír, amit nálunk is csak az ötvenes-hatvanas években használtak

• a csokikockákon repülőgépek vannak, minden egyes darabon!

• egyik fajtából sem sajnálják az anyagot

Ez a narancsos csoki ugyanis igazán intenzív élményt nyújt. A csomagolás szerint legalább 54% a kakaótartalma, de megkockáztatom, hogy ennél jóval több. Étcsoki a javából, szépek a szilánkjai is. Narancshéj van benne, ami iciripiciri darabokocskákban benne is van, s mellette nem titkoltan narancsaroma. Mit mondjak? Ha össze kéne állítanom egy egy túlélőcsomagot felfedezőútra induló pilótáknak, mindnek adnék fél táblával. Annyi elég is lenne.

Dark Orange Chocolate

Starbrook Airlines

Narancsos csokoládé

85 g

Volt már olyan gyógyszered, ami kifejezetten finom volt? Íme, az én top 3 legeslegfinomabb gyógyszerem/gyógyszerkészítményem.

     1. ?$*«‰

Ez egy olyan, nagyon erős hashajtó, aminek kifejezetten csokoládé íze van. Az állaga krémes, és ízletes, de hamar futni kell tőle. Mielőtt a csokoládé után áhítozó bulímiások rávetnék magukat – csak receptre kapható, még a nevét sem árulom el.

2. Erigon

Karamellaszirup, plusz cukor, és még köhögni sem kell tőle. Olyan négy évesen kaptam rá, és azt hiszem, ha komolyan köhögnék, ma is szívesen innék belőle.

3. Polivitaplex

Oké, voltaképpen a belseje kifejezetten keserű, ezért nem ajánlatos leszopogatni a külső, vastag, csokoládéízű bevonatot.

Visszás dolog? Erre mondaná Mary Poppins, hogy „A Spoonful of sugar helps the medicine go down”...

Jézuska, Télapó, Manók, Krampuszok, rénszarvasok és persze Tell Vilmos, Rózsa Sándor, Korda György, Harsányi Levente és egy csomó Télapónak öltözött „B” kategóriás amerikai színész. Ekkora katyvaszt, amit a karácsony körül csapnak! Ha nem lett volna gyerekszobám, talán elbizonytalanodnék, hogy miről szól az ünnep.

És ha már „mindent bele”.

Van egy csoki, amit a tesóm hozott egy SGI konferenciáról. Annyira, de annyira tele volt tömve mindennel, hogy első látásra elképedtem. Nem úgy, mint a csokireklámban, amiről korábban már írtam a mogyorós csokik kapcsán (a régi reklámfilmben kiugrott az egyik mogyoró a formából, annyira teletömték mogyesszel).

No, ez egy olyan csokoládé, amiről az embernek tényleg a karácsony jut eszébe, bármikor is eszi. A szezonálisan ünnepi csokikat általában elég snassz ízesítésekkel „turbózzák föl”. Ha karácsony, akkor nosza: fahéjat vagy szegfűszeget bele. És nem, mintha ez a legtöbb táblacsokin rontana, de azért valljuk be: elég egy síkú ez a gondolkodás. A másik nagy fájdalmam, hogy ezeket – és azokat a csokikat is, amik „fura” ízesítésben készülnek - a csokikat a legtöbbször hamar kivonják a forgalomból.

Oké, hogy a zselés szaloncukornak elvész a varázsa, ha nem csak karácsonykor ehetem, no de a csokiknál, ha kifinomultabb ízesítésben készüln(én)ek, már óvatosabb lennék: elvégre egy könnyű, nyári parfüm télen is ott szaglik a boltok polcain.

De vissza ehhez a konferencia-látta csodához!

Volt benne étcsoki, csak keményen, vastagon, aztán pirított mogyoró, amolyan klassz házi fajta, és volt még benne mandula és csillogó, aszalt szőlőszemek (inkább nem hívnám mazsolának, sokkal finomabb volt!). Mennyei volt, hogy alig lehetett olyat harapni vagy törni ebből a táblából, hogy ne legyen benne mind a négy alkotóelemből. És úgy tűnik, a többi csoki is ilyen lehet ebből a sorozatból.

És mindezt egy egyszerű, mezei cseh (vagy dél-morvaországi (?)) bevásárlóközpontból.

Szóval katyvasz és katyvasz közt is van különbség.

Studenská

Orion

200 g

A kindertojás szerintem fogalom. Főleg azokat tartom jónak, amikből nem egy darabban pottyan ki az ajándék (juhéé, gyűjtsd össze mindet!), hanem úgy kell összerakni. Neked mi volt a legzavarbaejtőbb kinder-figurád?

Lányként én legtöbbször olyasmi meglepetéseket fogtam ki, mint traktor, űrhajó, kismozdony – najó, utolsó előtti alkalommal egy paripán vágtató rózsaszín lovag (ő most a Rushdie-regényeket őrzi a polcon). Úgyhogy meg sem lepődtem, hogy az utóbbi kindertojásból egy a nehézségek elkerülése végett három darabból összerakható markológép bújt elő. Csak egész kicsit játszottam vele (lapzárta) és már tovább is ajándékoztam.

Csakhogy!

A hely, ahol vettem olasz beszállítókkal dolgozik, így a feliratok is olaszul voltak a tojáson, és minden kétséget kizáróan mikulás sapiba öltözött zöldes manók voltak a csomagoláson.

Szóval a Mikulás-tojás tényleg létezik!

Vagyis... még a kindertojásnak is lehet karácsonyi változata – egeknek legyen hála, hogy nem kis, festett karácsonyfákkal töltve.

Azt hiszem, ez az egyetlen mentségük.

És ami a kindertojás soxor méltatlanul feledésbe merülő részét, a csokoládét illeti: a héten megtaláltuk azt a táblás csokit, ami kottára ugyanolyan, mint a narancssárga kapszulát körülvevő csoki. Úgyhogy erről... később.

Ugye azt mindenki hallotta, hogy a Budapesti Rendőr-főkapitányság szakszervezetétől lejárt szavatosságú csokitojásokat kaptak a zsaruk gyermekei? De vegyük csak szemügyre ennek a ténynek a hírértékét!

Tojás télapó-figura helyett. Nem, ez már régóta nem újság, hiszen minden Télapó és nyúl lemeztelenítésben jártas ember tudja: ezek a csokifigurák ugyanolyanok. Nagy szerencséjük az ügyes édességgyártóknak (tisztelet a kivételnek!), hogy Mikulás – Szent Miklós – püspök volt, így hosszú süvegének alakját mintha csak a nyuszik hosszú füléről másolták volna. Feltehetően ez a takarékos, egy forma mindenre-személet volt a kidolgozott csokifigurák visszaszorulásának kezdete. Miért ne lehetne akkor idekeverni a tojást is?! A magam részéről vicces kis hópelyhet képzelek a csomagolására, s a kereskedők helyében a tél szimbólumaként aposztrofálnám.

Lejárt szavatosság. Sajnos, ez sem kirívó eset. De hogy e témakörből a kedvenc feliratomat idézzem: „A csokoládén keletkezett esetleges fehér bevonat nem befolyásolja a termék minőségét.” Mert úgy is lehet finom a csoki, ha éppen ronda. Például éppen olyan, mint egy nyúl. Vagy egy festett Mikulás.

A szakszervezet csokoládét oszt. Szép hagyomány ez mindenképpen. Bár a magam részéről a személyes átadás híve vagyok – a tavalyi Mikulás csokit például, amit itt a szerkesztőségben kaptam, sokáig eszembe sem jutott megenni, sőt, mindenkinek mutogattam, és hetekig büszkén meséltem, kitől kaptam. Persze nem mindenki hitte el. És persze nem tehettem hozzá, hogy azért kaptam, mert jó voltam, hiszen a rektor az egész épületet körbejárta, s azért ez sok lett volna a jóból. Idén nem is jött –igaz, december 6. nem is munkanapra esett.

A rendőrök gyermekei kapták az ajándékot. Hát igen. A fránya statisztika. Oké, hogy a fogyasztási szokások kialakítását és egy-egy adott márka iránti hűség megalapozását nem lehet elég korán kezdeni, de ha egyetlen pillantást vetünk Magyarország korfájára, és komoly profitra törexünk a csokoládé-piacon, láthatjuk: az igazi célcsoportunkat a 25 évnél idősebbek jelentik. (Nahát, pont, mint én!) 30-40 év múlva pedig eljön majd az idő, hogy a tubusból kinyomható, pépes csokoládé és/vagy a gyorsan és könnyen olvadók korszaka jön.

De miért hír akkor mindez?

Az igazság odaát, Kínában van, kimondatlanul is Szerintem.