Jézuska, Télapó, Manók, Krampuszok, rénszarvasok és persze Tell Vilmos, Rózsa Sándor, Korda György, Harsányi Levente és egy csomó Télapónak öltözött „B” kategóriás amerikai színész. Ekkora katyvaszt, amit a karácsony körül csapnak! Ha nem lett volna gyerekszobám, talán elbizonytalanodnék, hogy miről szól az ünnep.

És ha már „mindent bele”.

Van egy csoki, amit a tesóm hozott egy SGI konferenciáról. Annyira, de annyira tele volt tömve mindennel, hogy első látásra elképedtem. Nem úgy, mint a csokireklámban, amiről korábban már írtam a mogyorós csokik kapcsán (a régi reklámfilmben kiugrott az egyik mogyoró a formából, annyira teletömték mogyesszel).

No, ez egy olyan csokoládé, amiről az embernek tényleg a karácsony jut eszébe, bármikor is eszi. A szezonálisan ünnepi csokikat általában elég snassz ízesítésekkel „turbózzák föl”. Ha karácsony, akkor nosza: fahéjat vagy szegfűszeget bele. És nem, mintha ez a legtöbb táblacsokin rontana, de azért valljuk be: elég egy síkú ez a gondolkodás. A másik nagy fájdalmam, hogy ezeket – és azokat a csokikat is, amik „fura” ízesítésben készülnek - a csokikat a legtöbbször hamar kivonják a forgalomból.

Oké, hogy a zselés szaloncukornak elvész a varázsa, ha nem csak karácsonykor ehetem, no de a csokiknál, ha kifinomultabb ízesítésben készüln(én)ek, már óvatosabb lennék: elvégre egy könnyű, nyári parfüm télen is ott szaglik a boltok polcain.

De vissza ehhez a konferencia-látta csodához!

Volt benne étcsoki, csak keményen, vastagon, aztán pirított mogyoró, amolyan klassz házi fajta, és volt még benne mandula és csillogó, aszalt szőlőszemek (inkább nem hívnám mazsolának, sokkal finomabb volt!). Mennyei volt, hogy alig lehetett olyat harapni vagy törni ebből a táblából, hogy ne legyen benne mind a négy alkotóelemből. És úgy tűnik, a többi csoki is ilyen lehet ebből a sorozatból.

És mindezt egy egyszerű, mezei cseh (vagy dél-morvaországi (?)) bevásárlóközpontból.

Szóval katyvasz és katyvasz közt is van különbség.

Studenská

Orion

200 g