Veszélyesebb világban élünk, mint gondolnánk. Ott van rögtön az a sok vírusos fertőzés, melyek megkeseríthetik az életünket. Itt van például a hepatitis B, C, D és a többi vírus vérrel és testnedvekkel (ondó, hüvelyváladék, nyál) terjedő májgyulladás. Akut szövődményük a májsorvadás, ami halálos kimenetelű lehet. Vagy ott van az AIDS, amiről nem is kell sokat mondanom. Vagy ott a már kellemetlennek is hangzó gonorrhoea, ami szintén nemi érintkezéssel terjedő bakteriális fertőzés, a nemi szervek és a húgyutak gyulladását okozza.

A statisztikák szerint évente több százezer ember fertőződik meg nemi betegséggel, s legtöbbjük a hosszabb-rövidebb lappangási idő alatt tovább is fertőz másokat!

A tehetetlen küzdelemnek vége. A kutatók úgy fogalmaznak: a szex eddig megbújt az egészségtelen szokások elleni radar sugarai alatt. Szembe kell néznünk a ténnyel: a felvilágosítás már nem elég.

ADÓT KELL KIVETNÜNK MINDEN SZEXUÁLIS TEVÉKENYSÉGRE.

A teljes egészségügyi biztonság érdekében az erotikus szemkontaktus után a minimálbér 1 %-át, egy egész éjszakás kaland után a minimálbér a szeretkezéssel eltöltött időre vetített 78%-ának megfelelő adót kell megfizetni. Hogy az okiratokkal bizonyítottan kizárólag gyermeknemzés céljából szexelő és közjegyző által havonta hitelesített szigorúan monogám keresztény katolikus lelkületű párok érdekeit is szem előtt tartsuk, ők 3%-kal kevesebbet, míg az adakozóbb hajlamú, jazz-kedvelő liberálisoktól 3%-kal többet kér majd ezentúl az állam, a nagyobb rizikófaktor miatt.

Elismerem, hogy a szexre kivetendő adóval még nem oldódna meg a szexuális úton terjedő betegségek okozta egészségügyi válság, de legalább lassulna a tendencia.

És most gondoljunk csak bele

Hát nem teljesen logikus lépés lenne ez azok után, hogy egy angol orvos felvetette, hogy ADÓZTASSÁK MEG A CSOKOLÁDÉT, HOGY KEVESEBB KÖVÉR EMBER LEGYEN?!

David Walker háziorvos, maga egy barom.

Batson egyedül!

Ennek költségét pedig lesz kedves az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetségének utalni.

Nevezhetnének így is – értelmezés kérdése. Itt ülök és szivarozom nagyban. Egy olyan csokoládés szivarkára gyújtottam rá, amit a tesómtól kaptam (Ugye tudjuk: A férfiak mind patkányok. Sőt, élősködők a patkányokon. Sőt, amőbák az élősködőkön. Az egyetlen férfi, akire egy lány valaha számíthat, az apja. És a fiútestvére. Aki még szivarral is képes meglepni.)

A szivar természetesen a machó férfiak jussa – hivatalosan legalábbis. Mert míg a dohánygyári munkásnők csak sodornak, ők hátradőlve whiskyznek és joggal hiszik magukat a teremtés koronáinak, hiszen alapból okosabbnak hiszik őket a nőknél, vagy 20%-kal többet keresnek ugyanazért a munkáért, és nem kell hálásnak vagy kedvesnek lenniük – az odafigyelés, törődés, netán önfeláldozás a nők dolga.

Pedig a szivarozás, főleg, a minőségi és kisebb szivarkákra rágyújtani eredetileg nem a férfiak, hanem a nők szokása volt, ugyanis a férfiak jóval több, de sokkal rosszabb minőségű és erősebb dohányt szívtak, mint a nők.

Mennyiség kontra minőség, ahogy az már a férfi-nő viszonylatokban lenni szokott.

Ez a csokoládés szivarka pedig különösen álom-szerű. Az utóíze egy kicsit csokoládés, a szivarfüst is édeskésebb, mint szokott. A megnyerő csomagolás szerint pedig: „az édeskés íz kellemes élményt nyújt a nap bármely szakaszában”. Be kell vallanom, kevésbé ütés, mint egy vaníliás, a kedvencemhez, a sejtelmesen sercegő és fájdalomcsillapító hatású szegfűszeges Djarumhoz pedig nem ér fel – igaz, az nem is szivarka. Ennek ellenére különleges élmény a szivarfüstöt és a dohány ízét a csokoládéval keverni.

Csoki ide vagy oda, a szokásos dohánytermékeken kötelezően feltüntetendő figyelmeztetések ezen is megjelennek (A cigaretta öregíti a bőrt, meg a dohányzás öl és a többi.), de rögtön relatívvá is válnak: a férfiak biológiai alapon is rövidebb élettartamra számíthatnak, mint a nők, akik hosszú és magányos, maximum más öreg nők között eltöltött életre számíthatnak egy olyan világban, ahol a legtöbb férfi bizony csak dísz a farok körül. Már csak ennek az életnek a megrövidítése miatt sem megvetendő, ha egy nő szivarozik.

„Enjoy and relax.”

NEOS Selection Chocolate

10 chocolate flavoured cigars

Akárki, ha középkor, John vagy Jane Doe, ha az Amerikai Egyesült Államok, Nomen Nescio latinul tudóknak, „Netuddkki”, ha Rejtő-könyv. Merthogy van olyan csoki is, aminek még neve sincs. És ebben ott van azért valahogy az a csavar, ami miatt az X vagy az Y mosópor mellett megjelenő „hagyományos mosópor” önálló márka lett. De ez a csoki még csak nem is ellen-csoki, viszont olcsó, 120 forint 100 g.

A csomagolásán annyi olvasható, hogy „peach”, barack ízű krémmel töltött fehér tábla. Az angol nyelvű felirat mellett mindössze hat darab barack látható, kifényesített barackfa-levelekkel díszítve. (Ez egy fokkal jobb, mint az orchideákkal dísztett kókuszos változat.) A szlovák, román, magyar és lengyel összetevőket feltüntető szöveg fölött, a csomagolás gerincén a Millano elnevezésű cégnév áll – a lengyel vállalatnak még honlapja is van, s külön lapot szenteltek ennek a barackos csokinak is.

Ami egyébként ahhoz képest, mennyibe kerül, és ahhoz képest, hogy nem is csoki (ugye a csoki attól csoki, hogy kakaóbabból készül, a fehér csokiban pedig nincs ilyesmi, tehát nem csoki), egészen jó kis csoki. Bizony! Az egész ugyanis nem ígér többet, mint ami: vékony fehér csoki, közte egy adagnyi tejszínes barackos krémmel. Amire még felhívnám a figyelmet, az az, hogy ez a csoki egyebek között (mint például „barack pór”) pálmazsírból készül – ha lassan esszük, és hagyjuk olvadni a szánkban, érezni is lehet a különbséget.

Ja, és hol máshol is lehet e csoki magyar hazája, mint Marylandben. Azt hiszem, ezek a nemzetközi összeesküvés-elméletben részt vevő édesség-dílerek ebben a bolt-hálózatban egyesülnek.

Tuddki! A törökk Zultán!

Ismeretlen lengyel csokoládé

Izzadtan, a számon át véve a levegőt megállok majd, és várom, míg visszaállítják az órát. Közben előredőlök, a térdeimre támaszkodva huncutul lesem, mikor engedi vissza a labdát a bíró a játékba. Sármosan elmosolyodom, és úgy teszek, mintha fogalmam sem lenne arról, hogy ettől egy csomó lány szíve egyszerre dobban nagyot, olyannyira, hogy a szurkológárda dobja is erre az ütemre vált át. Aztán hirtelen a sajtósok sora felé fordulok, és bár nem látom a laptopok monitorát, mégis megérzem, hogy igen, megtörtént. Lehetségessé vált. Örömömben ügyes kisördögként elcsenem a labdát, és zsákolok.

Mert az biztos, hogy nem a jelenlegi, hanem valamelyik eljövendő életemben lesz, amikor az eredeti csokis blogom weboldala rendbe jön. Minden szöveg és kép eltűnt róla, úgyhogy intsünk szépen búcsút neki, és mint egy előző életet, felejtsünk el mindent, a nagyobb és az apróbb részleteket is.

Így már azt is jótékony homály fedi, mit is írtam a kapucínerről. De muszáj róla írnom megint.

Kicsit más már, mint annak idején volt: sokkal krémesebb. A tesóm sugalmazása szerint nem árt néhány napig valami meleg helyen tárolva kiszárítani egy kicsit, hogy majdnem olyan ízt kapjunk, mint amit a magyar csokigyár felvásárlása előtt megvehettünk. Van egy mondás, ami szerint az ír kávéban minden benne van, ami az életben maradáshoz kell: koffein, cukor, némi tejszín és whisky. Utóbbit kivéve elvileg minden alkotóelem megvan a kapucíner szeletben is: a kávés krém és a tejszínes krém fele-fele arányban, bevonva vékonyan étcsokival.

Ugyan a kávétartalma szerintem az évek során jelentősen csökkent – de lehet, hogy csak az én koffeinfüggőségem üt meg magasabb szintet, úgyhogy nem mernék a koffeintartalma ellen fogadni. Ha a folyékony „kapucínerhez” szeretnénk hasonlatossá tenni, akkor a radiátort ajánlom, és neeem, nem kiskanalat hozzá – az igazi élvezet a csúszós masszává olvadt csokit az eredeti csomagolásból kinyalogatni. De hopp, most jött az ötlet, hogy fagyasztva is ki kéne majd próbálni egyszer – majd ha megtettem, beszámolok!

Egyébként régebben az ellentétek vonzzák egymást szlogennel próbálták eladni, sőt, volt olyan reklám, amiben úgy utaltak rá: a nap fénypontja”. Azóta a fekete-fehér design már kávébarna-tejfehérré változott, pedig ha az a kávékrém sötétebb lenne, éppen olyan lenne, mint a PVSK-s zászló.

Kedvenc kapucínerem sorsa – úgy érzem – éppen hullámvölgyben van. Legalábbis mindig így értékelem, ha egy jobb sorsra érdemes csokit a szupermarketek legalsó polcaira tesznek úgy, hogy le kell értük hajolni. Teszik ezt azért, mert olcsó és mert másból akarnak többet eladni – de attól még ott van, és mindenkit, aki ebben az életben olvassa ezt a bejegyzést (ha van ilyen?) arra biztatok, fedezze fel ezeket a méltánytalanul elrejtett csokikat!

A kapucínert a magam részéről legalább annyira imádom, mint az elképzelt eljövendő életemet, amikor kiderül, mi változott, mióta megírtam az eredeti bejegyzést. Mert biztosan lesz majd kapucíner akkor is. Ahogy 7-es meznek is lennie kell.

Kapucíner

Étcsokoládéval bevont szelet kávés és tejszín ízű töltelékkel

33 g

Vékony kis burokban lóg, több, mint 1500 magocskát rejtve, lédúsan. Aligha van szexibb gyümölcs a fügénél. S ha azt is tudjuk, hogy állítólag egyes arab nyelvjárásokban a fügeevés orális szexet jelent, vagy egyszerűen mihez hasonlít kívülről a gyümölcs, akkor érezni át igazán, milyen abszolút találó szimbólumokkal van teli a Biblia. Nálunk két hatalmas fa van, Zorróval imádjuk is, főleg azokat, amiknek cukortartalma apró gyöngyöcskékben, köröket alkotva csapódik ki a füge alján ősszel.

Ez az áhítat a mentségem arra, hogy miután napokig bámultam a polcon a leárazott Côte d’Or fügés-mandulás csokit, vettem belőle egyet. A papírborításon – óóó, hiszen pont olyan a formája, mint egy kisebb, vékony könyvnek, nem? - hatalmas fügék láthatók, a háttérben némi mandulával. Mindez szépséges lilában. Gondoltam, biztosan fenséges lesz, ezért megosztottam az élményt.

Kibontjuk.

Isteni fügeillat.

Vékony kis kockákat törünk, amikben látszik némi töltelék, de nyoma sincs egy cafatnyi gyümölcsdarabkának sem. Ami már csak azért sem csoda, merthogy az egésznek semmi de semmi fügeíze sincs. Tényleg nincs. Van bennük ugyanakkor valami, amin néha megcsúszik az ember foga – na, ez lenne a mandula a háttérből? Bár olyan pici, hogy kiköpdösni sem érdemes... Vitatható, ki mit érez belőle: vajon mégis ez lenne a füge? vagy mégiscsak mandula? Nem túl jellegzetes az íze, ha nem lehet eldönteni. Vagy csak túl pici?

Ahogy ízlelgettem, rájöttem, hogy hasonlít valamire, mégpedig nagyon. Úgyhogy kicsit később be is szereztem egy-két szelet hagyományos, magyar Vadász csokit. És paradox vagy sem, a fügés-mandulás Côte d’Or krémje ehhez hasonlít a leginkább.

Úgyhogy ne dőljünk be a csomagolásnak, se a klassz weblapnak, se az orrunknak. Kíméljük a pénztárcánkat és együnk Vadászt, akár fügével.

Côte d’Or

fügés-mandulás

150 g