csox

Csokoládé - eszem és mesélek!

Gasztromozi (francia-amerikai-francia-magyar koprodukció)

2009. december 29. 00:48 - he

A Julia és Julia – két nő, egy recept című filmet nézhette meg egy teljes moziteremnyi kiválasztott a pécsi Apolló Moziban, Karácsonyi kóstoló néven, koncepciójuk alapján úgy, hogy a film egyik főszereplőnőjének, Julia Childnak amerikaira fordított francia receptjeiből egy Magyarországon élő francia, Fabrice Gonet készített kóstolót, amit a film előtt-alatt-után ehettünk meg.

A pontos forgatókönyv: a film előtt kaptunk előételként fokhagymás-bazsalikomos paradicsomos brushettát pirított barna kenyéren, majd a film kb. közepén egy adagnyi csokoládékrémet, s végül, a mozi melletti étteremben megkóstolhattuk a filmben is nagy hangsúllyal szereplő boeuf á la Bourguignonnet, tejszínes burgonyával, s végül egy pohár pezsgőt is kaptunk.

Fabrice (aki, csak megjegyzem, néhány éve a pécsi Alliance Francaise vezetője is volt, s néhány hete a pécsi Pezsgőházban is lehetett enni a főztjét) elmondta: tavaly látta ezt a filmet, és már akkor ilyesféle ötletei támadtak – az egeknek legyen hála, hogy az Apollóban (vagyis konkrétan a vezetőjében, Varga Gabiban, gondolom) társra talált hozzá.

Magára a filmre nem vesztegetném a szót, arról írtak már páran, csak annyit mondanék: a homárgyilkosságnál az egyik barátom (aki nemrég nyúzott meg egy lazacot) felemlegette a tavalyi közös homárfőzést a másik barátomnak (akinél véletlenül volt levendulaszirup, amit az ajándékpezsgőnkbe kevertünk) s közben a harmadik jóbaráttal gondolkodtunk azon, hogyan lehetne Pécsre meghívni a kedvenc gasztrobloggerünket (aki az én étrendemet mellesleg forradalmasította).

Az előétel mesés volt, a boeuf porhanyós, a burgonya fenséges.

De hadd meséljek a csokiról.

Fabrice előre kiemelte, hogy nem mousse, hanem csoki krém az, amit kapunk. Nem is volt olyan levegős, mint egy mousse, de legalább olyan alattomosan viselkedett: könnyű volt és élvezetes, de már a negyedik kiskanálnyinál úgy éreztem én (!), lassítani kell a tempón, annyira eltelít. A felülete csillogott, és úgy volt lágy, hogy ugyanakkor kedvet éreztem ahhoz, hogy kiborítsam, megáll-e, olyan tartása volt. Nem volt túl édes, s utólag kifejezetten olyan volt, mint egy nagy szelet minőségi csoki – krém formájában. Fabrice gyorsan a receptet is megosztotta: tejet és tejszínt 82 fokosra hevít (azt mondta, ez volt a legnehezebb most, hogy száz emberre főzött, ja, és természetesen használt hőmérőt), és azt keveri a cukorral kikevert tojássárgájához, amihez 70%-os belga olvasztott csokoládét adott.

Aki kedvet kapott hozzá, annak még néhány dolgot ajánlanék:

Julia Child receptjeit.

A csajszi blogját, aki kipróbálta őket és írt róluk.

David Lebovitz blogját, akinél először olvastam Juliáról, és szerintem egy csokoládé- (és fagylalt-)mágus.

Bármit, amit Fabrice Gonet szervez.

A pécsi Apolló Mozit.

És... megjegyzem, ez nem Európa Kulturális Fővárosos rendezvény volt – 2010 még előttünk áll.

 

 

Karácsonyi kóstoló

Apolló Artmozi

Jegy&kóstoló: 800 Ft

 

4 komment

Csokigumikalapács

2009. december 24. 15:33 - he

Ha már kezdünk belefáradni a sütés-főzésbe (én még neki sem álltam),

meg a bonbonkészítésbe (az enyémek itt a képen rumos meggyesek voltak, egy tepsi hátán temperáltam a csokit egy megtisztított Sun optikai egéralátéttel),

meg a másokkal való bonbonkészítésbe (a barátaim idén is remekeltek a töltelékek kapcsán – de szabadalmaztatják, úgyhogy csak annyit mondok: curry. Meg csillagánizs. Meg rózsaméz.)

meg a karácsonyi díszek vadászatába (az egyik karácsonyfaárus szerint fagyöngy majd csak januárban lesz (!))

akkor igyunk egy forró csokit.

Nem olyan alkoholosat, amilyet tavaly ajánlottam, hanem trendibbet.

Először egy továbbképzésen találkoztam ezzel a fajtával, és bevallom, megtetszett az, hogy mennyire praktikus. Merthogy az egész mindössze annyi, hogy van egy nagy csokikocka, amibe egy vastag pálcát szúrtak, és az ember annál fogva lógatja bele a tejbe, megkevergeti, míg a csoki gyorsan elolvad, és violá! kész is a forró csokoládé.

Egyszerű, de nagyszerű, még kanál sem kell hozzá, sőt, még tej sem feltétlenül, merthogy a gyorsolvadás forró vízzel is kiválóan működik – viszont még így sem ajánlom tejre érzékenyeknek, az étcsokisba is tettek tejport.

Eddig láttam étcsokisat, tejcsokisat és mogyorósat.

A külseje klassz: még a pálcába is bele van égetve a forrócsokira hajazó „ó”, árulnak ilyen mintás bögrét és a csokikocka maga... hmmm... impozáns. A leginkább egy kubista varázspálcára emlékeztet, vagy egy törékeny kalapácsra.

A csomagolás ugyan nem ajánl semmit, de a külön megvehető bögrék kb 2-2,5 decisek, így gondolom, a belga gyártó szerint ez az ajánlott keverési arány – szerintem nyugodtan olvasztatjuk a kockát kevesebb folyadékba is. Ezt azért is sugallom, mert trend és elegancia ide vagy oda: ittam már ennél jobb forró csokit. Sőt, szerintem van olyan automata is, amiből jobbat kap az ember. Annak ideális, aki a forró csokit lazán és lágyan szereti, nem pedig olyan sűrűn, mint ahogy én... vagy Garfield az erős kávét. Ha a koncentrációval nincs kedvünk javítani rajta, akkor próbáljunk ki valamit, de feltétlen: ahogy a tejbe mártott csokikockáról leolvadtak az élek, nyaljunk le egy adagnyi málladozó csokit a pálcán lévő gömbről. Mert ez az a pillanat, amiért szerintem megéri kipróbálni. Feltéve, ha közben nem gondolunk a sem a karácsonyi készülődésre, sem a latyakra, hanem az ízlelőbimbóinkra koncentrálunk.

Legalább ilyen jó élményeket kívánok mindenkinek karácsonyra!

 

Choc-o-lait

pálcikás forrócsoki

390 Ft az Aranycipóban

350 Ft a CsokiKorzóban

 

7 komment

Tigris is lemaradt

2009. december 24. 14:15 - he

és Micimackó is, meg a Konzum szaloncukor is, amit emlegettetek. Ha lehet még egy gyors tanácsom: hagyjátok is Tigrist tovaugrálni – vagyis szerintem csak az vegyen mézes szaloncukrot, aki az amúgy tökéletes ízorgiájú karácsonyába egy kis tökéletlenséget vinne. Mézillata nincs, az íze pedig nekem olyan, mintha egy mézbe mártott kanalat nyalnék le – másodszor. A megszokott tejcsokimáz alatti krém ugyanis éppolyan messze van az igazi méztől, mint a barlangnyílásba szorult Micimackó a mézes csuportól. Ha ovis lennék (és pl. Tigris-mániás), akkor is csak azért szeretnék ilyen szaloncukrot, hogy elmondhassam: nekem van.

(„Igazi” mézízért inkább ajánlok mást, csokit.)

S egy uccsó intelem, ami ránk nézve ismételten igaznak bizonyult: az előzetesen megvásárolt szaloncukorcsomagok száma nem áll semmilyen számtani viszonyban a karácsony napján meglévő szaloncukrok számával, ugyanis utóbbi egy konstans: nulla. Kénytelen is voltam pótolni.

 

 

Disney-s mézes szaloncukor

ajándék volt

 

Szólj hozzá!

Szaloncukorteszt 17

2009. december 17. 01:12 - he

Ugye senki nem gondolta komolyan, hogy ezt kihagyom?

Carlossal végigteszteltünk tizenhetet.

Néhány előzetes, közben felmerült és azóta is motoszkáló filozofikus kérdésem:

Lehet egy szaloncukor ízét az emlékektől elvonatkoztatni?

Mitől szaloncukor a szaloncukor: vajon a színes papírba csomagolt bonbon vagy pici csokika szaloncukor vagy sem?

Hogyan lehet egy szaloncukor egyediségét megmutatni úgy, hogy közben ne legyen feltűnő, hogy milyen márkáról van szó (de azért legyen ott)?

De lássuk az idei prímet (merthogy tizenhét).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tescococcus

Nyomulósan erős kókuszillat, az íz pedig engem az anno sokszor készített keksztekercs töltelékére emlékeztetett (vaj+cukor+kókusz). Brutálbrutál édes.

 

Hófehérkés

Rózsaszín csomagolás, copyright Disney: a felismerhető Hófehérke arc mellett van szőke és barna bigés arccal (hogy ők kik?) ellátott is. Már csak picit megbontva a csomagolást elképesztően intenzív illata van. Epresebb, mint az Eperjó (illetve kevésbé joghurtos, mint az Eperjó), de legalább annyira mű, mint az. És ha figyeljük, mikor beleharapunk, apró, rózsaszínű eperízű szemcsék vannak benne.

 

Vajkari

A Bonbonetti vajkaramellás elgondolkoztatott. Semmi köze a lengyel tehénmintás vajkaramella cukorkához (Mi köze a vajkaramellának a tehénhez? - veti fel közben Carlos), mégis tényleg vajkaramellás íze van, simogatóan lágy, nagyon, nagyon, szemlecsuktatóan puha.

 

Marcip

Icipici mandulaillat, s az íz nem hat túl édesnek a vajkaramella után. Ettem már marcipánosabb marcipánt, bár előny, hogy az íze egybe tud olvadni a bevonó csokival.

 

Csillakokkusz

A fentihez képest több kókusz, kevesebb cukor. Kevésbé illatos, picit szárazabb. Engem nyomokban a Bountyra emlékeztet – de az kókuszosabb (érezni a szálacskákat) és jóval édesebb.

 

Narancszselés

Édes narancsillat – és pontosan azt is kapod, amit vársz, ha kimondom: narancszselés szaloncukor. Se többet, se kevesebbet.

 

Csokiözön

Első meglepi: a szaloncukrot kibontva egy mélynyomat hirdeti, hogy ez Milka. Második meglepi: olyan íze van, mint a (szerintem fél helyett negyedliter tejjel készült, Carlos szerint „rendes”) csokipudingnak. Rágás nélkül olvad szépen, fogproblémás nagyszülőknek ideális.

 

Osztogatott

A múlt hétvégén a Westendben kapta Carlos egy szaloncukornak öltözött csajótól. Tudjuk, hogy Milkás (járt hozzá szórólap is), de a mélynyomás is leolvadt a tetejéről, mire ma megkóstoltuk. Nem túl édes, nem túl illatos, nagyon marcipános – én egyedül azt hiányoltam, hogy a bevonó csoki a marcipán mellett nem ét-, hanem tejcsoki. Carlos szerint nagyon finom.

 

Kétszínű

Stühmer – írja az elegáns csomagolás. Az évszám: 1868. Marcipán és meggyes csokikrém, tejcsokival borítva. Két, elkülönült gyönyörű szinten. Nem gyerekeknek való édesség. A főúri karácsonyok diszkrét bája.

 

Felhőpamacs Korfun

A piros Stühmer étcsokis kívülről, belülről pedig az, aki tudja, mi az a Korfu szelet, hát ugyanarra a békebeli édességre számíthat, csak miniben.

 

Álomcsapda

Ha ezt eszed, biztosan meg tudod várni a Télapót, mert nem alszol el – mondja Carlos. Főzött, házi kávékrém, kívül tejcsokival. Nekem ez volt mennyei.

 

Megg'y Cherry

Rég vihogtam ennyit egy szaloncukor nevén. Most Meggy vagy Maggy vagy Megg y cherry vagy mi van? Egy biztos: ez egy konyakosmeggy ragasztócsíkos szaloncukorpapírba csomagolva, minifélmeggyel a közepén.

 

 

 

 

 Mikrokokkusz

Mutáns Autós szelet, frissebben és kisebben, kék Merry Christmas feliratba csomagolva.

 

Arany Anonymus

Illatában abszolút, ízében lightos Sportszelet.

 

Neve: piros

Rombuszmintás aljú, túlcukrozott marcipánimitátumot tartalmaz, némi mandulaaromával keverve. Nekem túl édes.

 

Ufó-tároló

Olyan intenzíven málnaillatú, mint a kedvenc málnás Tibim. Mikor kettévágtam, hogy testvériesen (naná) megosztozzunk Carlossal, apró ufókra lettünk benne figyelmesek (lásd a mellékelt ábra). Rögtön kíváncsibb lettem – de kiderült, hogy csak a cipelés során megtört csokibevonat alá szorult levegő tűnt mini-ufónak a zselén át nézve.

 

 

 

 

 

 

 

 

Névtelen piroska

Se felirat, se márka, se íz. Szerintem málnazselés íze van. Ha brokkolit ettem volna előtte, sztm brokkoli íze lenne. Igazán semmi különös.

 

És végül néhány extra megjegyzés:

 

A Stühmer szalonminicsokikat kivéve (ami cakkos fehér papírba volt tekerve, amit alufóliára emlékeztető extra réteg ölel körbe) mindegyik vizsgált szaloncukor papírja egyetlen fényes csomagolóanyagból áll, amiket vékonyabb vagy vastagabb csíkban a „csavarásnál” beragasztócsíkoztak. Ez az általános tendencia, nem árt tudni, hogy nem igazán lehet már a karácsonyfáról lelegelt szaloncukrot észrevétlenül visszacsomagolni úgy, mintha az édesség még benne lenne.

 

És szerintem megéri nem egy egész csomaggal vásárolni szaloncukrot, hanem körbenézni a piacon, és ahol lehet kapni kimérve, ott igenis kérni egy-egy darabot mindenféle ízből. Így egyrészt olcsón megússzuk a kóstolást, másrészt biztosak lehetünk benne, hogy nem költjük vacakra a pénzünket. Nekem a legpuccosabb boltban is simán összeszedték az egy-egy darabot (sőt, egy éppen civilben a boltban tartózkodó Mikulás ki is fizette helyettem!!! - köszönet!), és a kispiacon is csak egy grimaszt kaptam – de már mérték és csomagolták is. Ha valakinek mégsem adna egy eladó egy-egy darabot a kimértből, javaslom, mondjuk azt halkan: Valóban nem lehet? Sétáljunk távolabb, és imitáljuk, hogy valakivel mobilon társalgunk. Aztán sétáljunk vissza és ugyanattól az eladótól kérjünk még egyszer minden fajtából, de csak egy-egy darabot, kimérve. Tuttira zöldfülű fogyasztóvédelmisnek néz majd minket, és kiszolgál.

 

21 komment

(V)egyél és nyelj!

2009. december 16. 03:06 - he

Kedves kiváló balátaim, megígéltem, hát megosztom: 4 csokis játék van most polondon, többségükben csokit, pénzt (csokila pl.), és nyalalást lehet nyelni.

Van a Bonbonettis játék, ahol a csokilól lecsúsztunk, csak a pénzre tudunk hajtani (sokla: 200ezer a legkisebb bankkáltya), szaloncukrot lehet enni elle fogva.

Van a Milkás, ahol mindenféle lila cuccot lehet nyelni (nekem pl már van egy korábbi játékból egy lila, műanyag tejeskancsóm és egy lila spolttáskám, tökjók), meg utazást a lila tehenek földjéle. Megjegyzem: igen, igen, hildessen Ön is hozentlógeres pasival! Bllll.

Van a Holalky játéka, ahol kilándulás-féléket lehet nyelni.

És akinek van, az ne felejtse beváltania Mars, Snickers és Twix szeletek nyelő papírjait, mert 18-án lejár a hatálidő! (Itt a beváltólista.)

Ha valaki tud még ebben az évben zajló csokis játéklól, az vagy szóljon most, engedjen szabadon egy labot a böltönből, vagy ölökle lejtse el magában!

Köszike.

Ó, és bocsika, hogy laccsoltam a cím miatt.

 

1 komment
Címkék: játék
süti beállítások módosítása
Mobil