Ilyen időben rizst kéne ültetni – mondja nekem a kínai boltban az árus, amikor beüti a rizsescsokimat, közben kint zuhog az eső. Persze, tudom, hogy vannak kultúrák, ahol az ilyen esős időszakot a termékenység isteneinek nevében bujálkodással töltik, de lássuk be, nálunk ezek az özönvizek azért nem olyan gyakoriak, hogy megalkossunk rá valami épkézláb és főleg élvezetes kulturális választ – helyette mindenki depis, ki joggal, ki csak az ázott hangulat miatt.

Úgyhogy kihasználom, hogy ma sütött a nap, és megosztom, milyen csoki lehetne az, ami özönvízben termett rizsszemekből áll, és a lehető legkevésbé lehetne rá kivetni azt az adót, amit most a csipszekre és hamburgerre és félelmeim szerint a csokoládéra is ki akarnak vetni.

Tehát: először is nagyon sok puffasztott rizs van benne. Most lehet, hogy sokra gondolunk, de gondoljunk még többre. Tényleg sok rizs van benne, még a csomagoláson feltüntetett 11,5 százaléknál is több.

A tejcsoki része igazán minőségi, krémes, olvad és egy picit talán vaníliás. Kíváncsi lennék, hogy milyen egy olyan csoki ugyanettől a az eszéki Kandit cégtől úgy, hogy csak tejcsokiból áll.

A két fő összetevőt ha aránypárba kéne állítanom, azt mondhatnám, hogy annak ellenére, hogy a csomagolást megbontva hosszú és vastag csokitéglákat látunk, belevésve, hogy „kandit”, ebben a csokiban a csoki mindössze arra szolgál, hogy összetartsa a rizsszemeket. A csomagoláson az is szerepel, hogy nyomokban mogyorót tartalmazhat – szerintem ez a csokira is ugyanúgy igaz.

A csoki felső részén még van annyira összefüggő a csokifelület, hogy tartson – az alja viszont annyira morzsalékony, hogy a csomagolásába egy kartonlapot is tettek.

Tudom, demoralizálónak hathat mindez. De képzeljük csak el, milyen felemelő érzés egy olyan hatalmas tábla rizsescsokit bekajolni, ami sokkal kevésbé hízlal, mint bármilyen más csoki , maximálisan eltelít, olcsó és még a hamburgertörvény csokikra vetülő árnyékát sem sérti.

Najó, bevallom: nem túl felemelő érzés, maximum átmenetileg.

És ha már el vagyunk átkozva (én legalábbis minden bizonnyal), javaslom: inkább térjünk vissza a tömörebb csokikhoz.

Riki

Mlijecna cokolada s rizom

100 g

220 Ft a kínai boltban

Gondoljuk azt, hogy a csokikockák önállóan csak akkor, és csakis akkor járnak negatív következményekkel, ha mind egyszerre vannak jelen: mondjuk egy egész tábla már bűn, egy csokikocka még nem az. Jé, éppen úgy, mint a torrentnél.

A Neuhausnak például remekbeszabott és oltári drága bonbonjai és trüffeljei vannak, sőt, vannak rendes táblás csokijaik is. Aztán rájöttek, hogy apró darabkákban minden csokiból többet lehet eladni – ráadásul olyanoknak is, akik egyébként lehet, hogy nem esznek csokit. Na, így kaptam én néhány kis csokit egyszerre Belgiumból.

3,5 centi szer 3,5 centis, 3 mm vastag csokikockák ezek és minden kocka közepén ott virít az N, nem, mint a divatjamúlt Netscape és nem mint az nCore, aminek tegnap foglalták le a maradék szervereit, hanem mint neuhaus, ami önmagát egyszerűen a „belga luxus csokoládé”-val azonosítja – bizony, már 1857 óta!

Eredetileg kávé mellé szánták őket, és meg kell mondjam, öröm látni, ahogyan belesüppednek a tejhabba, - mint torrentoldal-üldözők a jogszabályok mocsarába - minél keményebb a hab, annál lassabban, hogy végül szétolvadjanak a forró kávéban. No de éppen azért csomagolták külön, hogy kávé mellé lehessen adni, ÉS hogy mindnek különböző ízesítése lehessen. Bevallom, a kávéban vagy tejeskávésban oldódás után a kis csokis ízen kívül a külön ízesítések nem igazán érezhetők, hacsak nem várunk sokat, és horgásszuk ki kávéskanállal a még olvadófélben lévő csokicafatokat a kávénkból. Semmiképpen ne töltsük rá a kávét a csokira, ha Neuhausról van szó! Önállóan az ízek azért egyértelműbbek:

A sötétbarna, a 70%-os étcsoki valami mesés! Ennél figyeltem meg először, hogy mennyire gyönyörűen törik ez a csoki: a „kagylószerű” hasonlat, amit a profik szoktak mondani, abszolút illik rá.

Ha a kesernyés étcsoki után kétségeink lennének, hogy igaz-e a neuhaus szlogenje, tegyünk szert egy exotic lime ízű világoszöld csomagolásúra. Mert ebbe nem tudni hogyan, de olyan pici, savanykás pontokat rejtettek, amitől az egész olyan, mint egy görögtűz: a kesernyés étcsoki-alapszínű sötét égboltot sziporkázó és nagyon intenzív lime-rakéták törik meg. És eleve: lime étcsokival,mekkora ötlet.

A málnaszínbe csomagolt málnás szintén étcsokis, és ugyanolyan a kockán belül okos csomópontokban elosztott kis málna-rakéták vannak benne: komolyan olyan, mint a Tibi málnás csokija, csak magok nélkül.

A tejcsokikkal szkeptikusabb voltam, de nem kellett volna.

A púderrózsaszínbe csomagolt karamellesben például egészen aprócska karamelladarabkák ropognak az ember foga alatt (igen, 3 mm-es vastagságban, ennyire picik), a ki tudja, miért narancsszínű csomagolású kávés viszont nekem olyannyira kesernyésen kávés, hogy az már meglepő. A speculoos nugátos-fahéjas-szerecsendiós-kekszes, merthogy ez a speculoos egy belga kekszféle (recept!).

Gondolom, hogy van olyan bolt, ahol lehet kapni külön-külön vagy vegyes válogatásban ezeket a csokikat, mindenesetre érdemes megkóstolni őket, vagy ha netán ilyesmit adnának valahol a kávé mellé, lopjuk vagy inkább kérjük el mindenkiét. Csak nehogy úgy járjunk, mint a torrentezők és a neuhaus-t adó kávézókról is újraforgassák a Bukás Hitleres jelentét, mint az nCore-ról. A csoki különben is teljesen legális dolog, nem lesz miatta razzia.

Orális szex – ezzel adják el a Magnumot (van is egy konkretizáló magyar videó), és fura, hogy nem akadt más ütős, hasonló próbálkozás a jégkrémpiacon? Mert kreálhatnak új szlogeneket, a nézők mindig emlékezni fognak arra, hogy kezdetben az volt a szlogen: Soha nem felejted el az elsőt!, és hogy a vastag csokiburok roppanása a hang, amivel meggyőzik az embert (meg az érzékek, meg a bűnök, meg a varázslat). Na, éppen emiatt van helye a csoxon a Magnumnak.

Látszólag ez mindössze egy vaníliajégkrém, csokival bevonva.

De az ördög természetesen a részletekben rejlik. Talán a legkevésbé feltűnő a pálcika, pedig nagyon jellegzetes az alakja, és klassz széles a vége, hogy könnyebben meg lehessen fogni.

A legnagyobb durranás, vagyis amitől Magnum a Magnum, az a 3 milliméter vastag csokibevonat. Ez olyannyira vastagnak számít, hogy nyugodtan szállíthatjuk a legnagyobb hőségben is – a nehezebben olvadó csoki megvédi az olvadékony belső jégkrémet attól, hogy kifolyjon – azért jó, ha éberek vagyunk, mert ha egyszer totál megolvadt a belseje, és valahol oldalt harapunk bele, kifolyhat. Az is ciki, ha összetörjük vagy csak pár ponton megtörjük az egyenletes csokiborítást – ugyanis a kis lyukokon a megolvadt vaníliajégkrém utat ver magának, és áttöri a csokifalat. Ha a külső csomagolás is megsérült valahol, bizony, a vaníliafagyi fehér lötyiként foltot hagyhat a táskában cipelt érettségi bizonyítványunkon/diplománkon/hitelkérelmünkön.

A másik nagy előnye ennek a jégkrémnek, vagyis amitől Magnum a Magnum, az a jégkrém-csoki arány: a csokoládéborítás az összterméknek 23%-a (vagyis több, mint ötöde, majdnem negyede)!

A variációk pedig rögtön a csokinál kezdődnek – szerencsére a vastagságon nem változtatnak. Emlékszem olyan Magnumra (Mayának nevezték), aminek a csokibevonatában szerecsendió volt, és milyen fantasztikus volt! 1989-ben gyártották az elsőt, amit soha nem felejtünk el (mármint az évet, mi magyarok), és volt már narancsos, diós, mandulás, duplacsokis (ó, je), és mentás is.

A mostani Magnum Gold a maga kódfeltörős, ráadásul licitálós csillivilli kampánya szerintem kifejezetten a válság szülötte. Lássuk be, ahhoz képest, hogy egy csokival bevont vaníliafagyi, a Magnum elég sznob dolog. Ráadásul ilyen gazdasági helyzetben nem csoda, ha mindenki pénzre (pl aranyra) no meg arra vágyik, hogy egy minimális luxust megengedhessen magának. És ha gondban vagyunk a pénzzel, legalább egy Magnum azért belefér, nem?

Ráadásul nem csak a csomagolás aranyszínű, meg a csomagolás belseje, hanem maga a jégkrém is: a tejcsokibevonat fölött egy világossárga bevonat van, amit nevezhetünk aranynak. Erről a bevonatról (meg a játékról) vagy egy „gyik” is a cég honlapján, s a listában szerepel a „Van valódi arany a termékben?” naiv kérdés is – de persze igazi arany helyett leírják, hogy „A bevonat titánium dioxidot (E171) és vasoxidot (E172) tartalmaz.” Aztán viccesen hozzáteszik: „Az ""ásvány"" a leginkább megfelelő kifejezés azokra az összetevőkre, amelyek a bevonatot arany színűvé teszik.” Ez nem illegális, valóban van egy csomó élelmiszerben, ráadásul garantálják, hogy nincs génmódosított anyag a Magnumban.

És az íze?

Hát, aki szerette volna megízlelni az aranyat, az szerintem inkább vegye a szájába a jegygyűrűjét. A sárga bevonatnak hamar nyoma sincs, és nyomában ott a fantasztikus, vastag tejcsoki, alatta a sárga cirkalmakkal díszített vaníliajégkrémmel – ami meg finom.

És még két kiegészítés: hogy Norbi mája hízzon, szigorúan reggelire ajánlom, mi így szoktuk. A képen pedig az idei skalpok láthatók.

Magnum Gold

Vanília jégkrém karamell szósszal, tejcsokoládé borítással és arany színű bevonattal

390 Ft a Sparban

Két dolgot utálok nagyon a focivébében:

hogy elég egy pillanatra ellépni a tévé elöl és lemaradhatunk egy gólról (más esetben hadd idézzem Winklert: „csak elhajolsz egy kis csipszért, és mire a szádhoz emeled, Magdi anyus ott fexik a lépcső alján holtan!” - ennél bosszantóbb volt nekem, hogy a BL döntő első gólját hagytam ki, mert kimentem a konyhába kajáért)

és hogy van, mikor nem ünnepelhet az ember hangosan, sőt, akár egy mosolyt is el kell nyomnia, mert ellenséges környezetben van – gondolok itt arra, aki a munkahelyén nézi a vébét a neten vagy arra, aki olyan vehemens szurkolók mellé ült, akik jó esetben csak szemmel vernék, ha örülni merne csapatuk bajának (egyszer voltam Milan-szurkolókkal egy teremben – már majdnem féltem).

Édesszájúaknak minderre a legjobb megoldás egy nagy klasszikus bevetése: a Casali bobonoké.

Kizárt, hogy lenne Magyarországon olyan, aki ne látta és/vagy ne kóstolta volna ezeket a kis golyókat. Mikor láttam, hogy még a Sparban is van, nem tudtam ellenállni.

Olyan szempontból nincs ám igazam, hogy ennek a bonbonnak az igazi élvezete nagy odafigyelést igényel. De előszöris a szállítása, mert a benzinkútnál, ahol vettem, légkondi volt, de a kocsiban és a városban már nem. Ráadásul a sok csomagom között kicsit össze is nyomódott és bonbonok vastag tejcsoki bevonata megolvadt, a golyóbisok összetapadtak, és eldeformálódtak. Volt egy, ami össze is tört, amitől aztán az egész zacskónak alkoholszaga lett. Ezért kell óvatosan szállítani, és a legjobb hűtőszekrényben tárolni.

Aztán neki lehet esni. Az első bonbont mindig csak úgy szétharapom (nem tudom megállni), de aztán óvatosabb vagyok, mert megéri. A kis golyóbis külsejéről hagyjuk leolvadni a tejcsokit – bevallom, én nagyon óvatosan harapdálni szoktam, legtöbbször úgy, hogy óvatosan forgatom a nyelvemmel vagy úgy, hogy még nem teszem a számba . Ha túl nagyot harapnunk, ki tud lyukadni, és mi nem ezt szeretnénk. Szóval a tejcsoki-réteg alatt van egy sokkal kevésbé vastag étcsokis réteg, amiben a kókusz van. És ha ezt is sikerült leolvasztanunk – hú, itt már ne harapdáljuk, mert nagyon sérülékeny – akkor előtűnik egy pici, áttetsző cukorkehely, amiben a fehérrum van. Igen! Nagyon klasszul kitalált kis bonbon ez. Édes, picit kókuszos és annak ellenére, hogy kevés alkohol van benne (és vigyázat! A külső tejcsokikrémben is!), melegben olyan, mintha bevágtam volna egy felest – najó, kellemesebb.

Jó úgy is, ha egyszerűen megesszük: de készüljünk fel, hogy az alkohol azonnal, közvetlenül a nyelvükre folyik. Berúgni nem hiszem, hogy lehet tőle, de a nem tolenráns szabályok miatt inkább ne együnk ilyesmit vezetés közben. Arra viszont ideális, hogy egy-egy meccs közben pezsgő helyett ilyesmivel ünnepeljünk, akár titokban. Ráadásul sok hasonló méretű csokigolyós bonbon van forgalomban – ügyesen és óvatosan más bonbonok közé keverve egyszerre lehetünk zugevől és zugivók.

Megjegyzem, ezt az édességet egy szintén az Osztrák-Magyar Monarchia idejébe visszanyúló cég egy olyan későbbi tagja találta ki, akit Beer-nek hívtak és likőröket gyártott. Elvileg van egy vodka-narancsos is, ami biztos, hogy isteni, de sajnos annak ellenére nem láttam sem a bevásárlóközpontokban, sem a benzinkutaknál, hogy a rumos csomagolásán egy plusz reklámcsík hirdeti a létezését.

Casali Original Rum-Kokos

Rumos-kókuszos drazsé alkohollal töltve tejcsokoládéval és étcsokoládéval bevonva

600 Ft a MOL-nál

450 Ft a Sparban

De hagyjuk Proustot és vonuljunk egy csendesebb helyre. Azért, hogy halljuk, ahogyan a mogyorókrém alatt meghúzódó vékony ostyalap roppan. Ha a hangmérnökök nem lennének hülyék és hangosítanának fel mindent, ilyen hanggal reklámoznám ezt a csokit a tévében. Az keserédes, 70 %-os étcsokis bevonat alatt édes mogyorókrém van, vastagon. (A képen a két csík a metszőfogaim nyoma.) Mesés.

Eredetileg Melódia volt a neve, ma már csak „Eredeti szerencsi” néven fut, és a mostani csomagolása éppen olyan, mint a régié: szecesszióba hajló, mogyorót stilizáló minta. A kis mogyorót formáló gömböcskék rajta lehetővé teszik, hogy megosszuk másokkal a csokit, és bevallom, engem lenyűgöz. A krém valami elképesztően finom.

No meg megvan a nosztalgiának az az előnye, hogy az ember semmiféle politikai vagy gazdasági napi ügy helyett csak olyan dolgokra emlékezhet, ami neki megkérdőjelezhetetlenül szép.

Az élethez kell egy kis... Szerencse. Mert nem mindenhol lehet kapni ezt a fantasztikus retro csokit.

Eredeti szerencsi

mogyorókrémmel töltött töltött étcsokoládé

38 g

235 Ft a Csokikorzóban