Közhely, hogy a csokoládé jó a szívinfarktus ellen, s régóta a roboráló étrend része. Persze nem mindegy, hogy mennyi csoki és milyen.

A 97%-os kakaótartalmú Rózsavölgyi étcsokoládéról például nehéz elképzelni, hogy valaki egyből befalna belőle egy teljes táblával.

Kövessük a bevett kóstolási mintát:

Óvatosan bontsuk ki a csokit az aranyszínű mintás papírból, majd távolítsuk el a belső pauszpapírról a kalapos szívecskéket ábrázoló matricát, és először is csodáljuk meg a csokit. Van miért ugyanis: olyan, mintha egy tulipános láda eleje lenne a mintája, vagy mintha egy Zsolnays ornamentikus mintával díszített kerámialap lenne. Néha elképzelem, hogy Rózsavölgyiék építenek egy házikót a négyszögletű kerek erdő közepén, aminek csupa ilyen csempéből áll majd minden fala, amihez aztán turisták járnak idegenvezetővel, s a bátrabbak közelebbről is megszagolhatnák (rálehelni tilos lenne) a házikó falait. Nem merészebb elképzelés ez, mint egyenesen a babból gyártani csokit ma Magyarországon – márpedig ez Rózsavölgyiéknek már sikerült. (A bab a venezuelai Trincheras faluból, Aragua völgyéből származik, ahol speciális a klíma és nevezetes algás-iszapos gyógyfürdők is vannak).

Node.

Azon túl, hogy szép, ennek az étcsokinak brutális kakaóillata van. Majdnem olyan intenzív, mint amilyen  a mexikói Tepozteca csokinak, amiről korábban írtam. Bevallom, meg is fordítottam a táblát, és többször végigszaglásztam a fényes, sima felületet. Olyan, mint egy egzotikus férfiparfüm, egyszerre szikár és mégis lágy, kicsit engem a manapság fekete bőrként aposztrofált illat-összetevőre emlékeztet, visszafogottabb és letisztult változatban.

Ha semmi mást nem csinálunk ezzel a darab képzőművészeti alkotással, mint nézegetjük és szagolgatjuk, már megérte megszereznünk.

Ha ennél még többre vágynánk... akkor készítsünk elő egy nagy pohár vizet. Egyszer már írtam egy 100%-os étcsokiról (Iara), tessék bízni bennem. És először kortyoljunk, kell, hogy ne legyen jelen más íz a szánkban. Célszerű kis darabkát törni a csokicsempéből, és nem feltétlen szétcsócsálni, hanem hagyni olvadni. Lehetőleg nem a nyelvünk hegyén, hanem a középrészén – bár a legújabb kutatások szerint minden ízlelőbimbó képes minden ízt érezni, az édes íz általában a nyelvünk első felén jelentkezik, és bár van benne egy kis nádcukor, ez a csoki minden, csak nem édes. (Ha elviselhetetlenül keserűnek érezzük, ott a víz.)

Szóval hagyjuk olvadni.

Csukjuk be a szemünket.

Gondoljunk a szívünkre.

Koncentráltabban olvad, mint az a 100%-os, amit kóstoltam, és a végén kicsit olyan ízt éreztem, mint mikor vízipipát szív az ember: enyhe almás aromát és füstöt. Ami a leginkább meglepett, hogy csaknem ugyanazt a hatást váltotta ki belőlem ez a néhány falatnyi, mint az a kotyvalék, amit az igazi csokoládé néven anno főztünk.

Szóval ez szerintem orvosság.

Ami a szíveket, meg a rohamokat illeti: nézzük meg a Vinnie Jones-szal forgatott „Staying alive” TCR-t, hogy tudjuk, mit kell csinálni éles helyzetben szívroham esetén. (Megelőzésként meg együnk ilyen csokit.)

Rózsavölgyi Csokoládé

Trincheras

97%

ajándék volt, köszi!!