Nagyon édes. Émelyítően, de nem undorítóan. Nagyon ragadós. Nyúlósan, de nem fogragadósan. Puha – már amennyiben időben levesszük a polcról.
Meggyőződésem, hogy a Mars csokit a legkönnyebben úgy lehet élvezhetetlenné tenni, ha hagyjuk, hogy kiszáradjon: ilyenkor a csoki és a nugáthab szerintem szinte porózussá válik, és csak az általam amúgy is istenített karamellcsík tartja magát. (Khmm.. kötve hiszem,hogy ezért ette Mick Jagger a barátnője lábai közül a Marsot - szerintem ez csak legenda, mert akkoriban vezetették be a "pleasure you can't measure" szlogent). Ezért vagy szemét módon összenyomom a csokit, mielőtt megvenném (ha olvadósan-puhán sikerül, az jó jel), vagy egyszerűen csak a megérzéseimre hallgatok.
Leginkább padlógáz előtt és után szoktam ilyen csokit enni vagy éppen páradús, fejfájós, kegyetlenmeleg, mindenmindegy reggeleken. Annyi cukor van benne, hogy – engem legalábbis – nagyon hamar felpörget. Vagyis ezt ettem írásbeli nyelvvizsgán, érettségi írásbelin, szigorlatok és Nagy Megbeszélések után vagy közben, merthogy úgy használom, mint valami hipergyors elemtöltőt. Nem szoktam nyammogni, az ízén sem sokat tűnődöm már, csak a hatást várom: egyszerű, de nagyszerű (pont, mint ebben a reklámban). A Die Hard első részében biztosan, de mintha a többiben is Marsot ennének a terroristák – pedig éppen hogy a másnapos John McLane-nek lenne rá szüksége. És mintha valahol azt olvastam volna, hogy az amerikai katonák felszerelésében is van egy-egy szelet Mars.
Kipróbáltam már hidegen is, de nekem kifejezetten szobahőmérsékleten jön be. Ha nagyon meleg, a vékony tejcsokiréteg képes odatapadni a csomagoláshoz, olyankor nyalogatni kell vagy kirágni a papírból az egész csokit: ez sem rossz, csak nem éppen szalonképes, főleg, ha az ember nem tudja ellenőrizni utána, hogy mennyire kente szét az arcán a csokit. Állítólag van, aki kirántva eszi: palacsintatészta-szerűben mártják az előzőleg lefagyasztott Mars csokit és forró olajban kisütik.
Van gyártónak van egy olyan szlogenje, hogy „Föld – amit akkor ennél, ha a Marson lennél”, de ezt a csokit mégsem az égitestről, hanem a gyártó vezetékneve alapján hívják Marsnak. A marslakók helyett a cég a reklámkampányaiban leginkább focistákkal (és focistákért) kampányol, nos, inkább kevesebb, mint több sikerrel: sem az általuk támogatott tasmán, sem az angol válogatottnak nem megy valami fényesen – a skótok meg kifejezetten rühellték, hogy a csomagoláson az állt: szurkoljanak az angoloknak. Érdekes, hogy a legtöbb nagy cég mennyire rosszul tippeli meg, kik lettek/lesznek a következő Eb, vb vagy BL győztesei, nem?
Azt már többen kimutatták, hogy összefüggés van a Mars szelet ára és a font ára között – ilyen válságos gazdasági helyzetben megéri figyelni. És imádkozni. Meg turbózni magunkat egy kis édességgel. Főleg hétfőn!!!
Mars
42 g
120 Ft a Jerry Marketben