Kizárólagos, merthogy már biztosan nem tipp a vásárláshoz,

mert kivételesen csak egy márkáról fog szólni,

és mert kivételesen egyedül eszegetek.

Tizenhatféle Stühmert.

Elismerésem annak, aki kitalálta azt, hogy mind a tizenhatból egyet-egyet egy nagy dobozba pakol – így ugyanis végig lehet kóstolni (oké, lehetett volna kóstolni) mindet, mielőtt még egy nagyobb kiszerelésű csomagot vennénk. Igaz, a Stühmer elég drága és minőségi ahhoz, hogy legyen a közelben olyan bolt, ahol kimérve is kapni lehessen. Szóval a dobozban 16 szaloncukor van, mind-mind más csomagolásban, és a színek szerinti ízekhez megoldókulcs is van. Egy-két árnyalatnál ennek ellenére elbizonytalanodtam, hogy melyik ízhez melyik csomagolás tartozik – valami rejtélyes ok miatt a cég a sárgák különböző árnyalatait preferálja (ihi), így abból volt vagy négy, vagy öt. Nyilván nem kell a (karácsonyos) pirosba fordulni (abból is volt egy, az epres), de ajánlanám például... a zöldet. Igazi csokival vannak bevonva, elegáns a csomagolás, és minden egyes szaloncukor önmagában is olyan szép, ott díszeleg rajtuk a stühmer felirat.

A karácsonyi fűszeressel kezdtem, de a kis szegfűszeges állagon túl nem igazán győzött meg. Talán erőteljesebb mézeskalács-ízre számítottam volna? Vagy a tejcsoki-bevonatot találtam túl édesnek? Egyébként... mi számít karácsonyi fűszernek!?

A gesztenyés sokkal meggyőzőbb volt: a gesztenyeszívre emlékeztetett, csak tejcsokis és tejszínesebb változatban. Nagyon tetszett, hogy a gesztenye nem volt túlontúl édesre ízesítve.

Az epresnél bevallom, nem számítottam sokra, elég sok rossz epres szaloncukrot ettem már. Ez volt az egyetlen, ami fehércsokis volt, de ez kellett is ide: egyrészt jó volt az ízpárosítás, másrészt szép volt a fehér és a rózsaszínes-pirosas krém kettőssége. A krém pedig... epres, és mivel nem éreztem aromát, csak az ízt, ráadásul sercegtek a fogam alatt az epermagok, így hajlamos vagyok elhinni, hogy igazi eperből készült. Finom.

A mákos szaloncukor tejcsokiba volt foglalva – és ez lett az egyik kedvencem a sorozatból: nagyon mákos, nem túl édes, és a bejglik miatt az ember ilyenkor amúgy is kevésbé panaszkodik a fogakba ragadó mákszemek miatt.

A cappuccinos annyira nem győzött meg – de szerintem ez azért van, mert most kaptam egy kávéillatú tusfürdőt, amit lakat alatt kell tartani, annyira ütősen kávés az illata. Ehhez képest ennek a szaloncukornak nem volt különösebben kávéillata. A tejszínes-kávés krém íze egyébként rendben van (és ez a lényeg).

A karamellesnél tessék vigyázni: kifolyik belőle a töltelék. Írtam már korábban a Stühmeres vajkaramellás tejcsokiról, na, ez éppen olyan, csak szaloncukor formájában. A folyékony karamell édesebb, mint maga a tejcsoki. A magam részéről minden lelkibéke-összeomláshoz ebből tennék a túlélő-készletbe. Eddig nem volt példa arra, hogy meg tudtam volna állni, hogy becsukjam közben a szememet, ha csak egy pillanatra is. Most sem.

A narancsos étcsokis volt az első, amikor maga a szaloncukor illata is lenyűgözött: átható narancsillata van, a krémről pedig sikerült elhitetni velem, hogy egy felső tízezernek szóló partira készült az 1900-as évek fordulóján. Egyszerre könnyed, édes, narancsos, mesés.

A Bailey-s krémes szaloncukor teljesen rendben van. De nem vagyok nagy Baileys-fan...

A marcipános – breaking! Nincs rajta a felirat! Kicsit száraz a marcipán, és érezni benne a manduladarabkákat, kb olyan, mint a Marcepan lengyel csoki marcipánja.

A tojáslikőröst nem mertem megkóstolni (egyszer ettem egy tojáslikőrös Milkát, és csupa kiütés lettem, még a talpamon is volt, egy hét alatt múlt csak el, és én a tojáslikőrt hibáztatom). A testvérem szerint inkább az utóíze likőrös, addig a semlegesebb krém dominál.

Marcikánál már meg sem lep, hogy nincs felirata. A tölteléke viszont szép nagyon: két rétegből áll, egy mandulakrémből és csokikrémből, az előbbi kevésbé darabos mandulás, mint a marcipános, de édesebb.

A Gertrúdos leesett az étcsokis talapzatáról. Narancsos-mandulás étcsokis krém van benne – annyira finom, és annyira karácsonyos, hogy azt hiszem, ebből egy fél karácsonyfányit azért még be tudnék vállalni hazára.

Az aranydesszert (szintén felirat nélkül) nekem Marcika kettő, s ugyanolyan kétféle krémből is van.

A nugátos rendben van, de számomra semmi különös. Aham, nem vagyok nugát-párti sem.

Tejtrüffeles – éttrüffeles párosból (mert mindkettő van) nálam az ét került ki győztesen: és ez természetesen ugyanolyan, mint az étcsokis-trüffeles, amiről már írtam.

Most, hogy két nap múlva óriási szaloncukor-leárazások lesznek, mindenkit arra biztatok, vegyen magának olyat, amilyet az íze miatt venne – ne a karácsonyfa uralkodó színe határozza meg a szaloncukrot, hanem az, hogy melyikből ennénk... akár a nyár közepén is, csak azért, mert finom.

Óóóóó, és természetesen nagyon boldog karácsonyt is kívánok, és csak óvatosan az ajándékokkal (én most rontottam el egy ajándékparfümöt). A szokásos karácsonyi zenék helyett a jókívánságom a Sound of Noise kisfilmjével erősíteném meg: a főszereplő hat dobos betlehemezőknek adja ki magát, hogy így kívánjanak nekünk boldog karácsonyt. Szerintem jobb, mint Bublé.

Stühmer szaloncukor válogatás 16-féle ízben

990 HUF volt a Tescoban