Eddig nem tudtam, hogy a Ramazzotti egy olasz keserű likőr, amit egyebek köz szurokfűből, keserű narancsból, rebarbarából és mivel a recept titkos, ki tudja, még mikből főznek. Ausano Ramazzotti kotyvasztotta először 1815-ben, és semmi nyomát nem találtam annak, hogy Eros Ramazzottinak bármi köze lenne az amúgy csak „Ramazzotti ház”-ként emlegetett szeszgyárosokhoz.

Valószínűleg Ritterékhez sincs semmi köze egyiküknek sem, bár ők majdnem száz évvel később kezdtek csak csokit gyártani, pontosabban 1912-ben. A Ritter házaspár eredeti nagy ötlete a négyszögletes forma, amit főleg azért találtak ki, hogy a korabeli zsebekbe könnyen be tudják csúsztatni ezt a csokit. Ó, boldog idők, ó, békebeli nagy zsebek! Persze most már van kisebb kiszerelésben is csokijuk, ugyanúgy kockaformában.

Elvileg tudtam, de gyakorlatban csak most láttam, hogy ezt a csokoládét a legegyszerűbb úgy kinyitni, hogy az ember fogja, és egyszerűen még a csomagoláson belül kettétöri a csokit, ami aztán úgy reped szét, hogy ki is csomagolja magát. (Kábé, mint ahogy a tektonikus lemezek „megnyitnak” egy vulkánt, vagy inkább kettényitják a földet.) Ezt Csabi mutatta meg nekem, és sikerült is, egyrészt annak ellenére, hogy totál szét volt olvadva a csoki, másrészt annak ellenére, hogy néhány percre és véletlenül futottunk össze. Igaz, az idő mennyisége esetünkben arányos a csokikockák méretével: ami egészen pontosan 2 cm X 2 cm. Egy minikiadásban összesen 4 kocka van, tehát a csoki maga 4 cm X 4 cm-es lapos négyzet. Igazságosan elosztottuk (Csabinak egy, Viktornak egy, nekem kettő) és elmajszoltuk.

Ha már akkor tudtam volna, hogy mi az a Ramazotti, csalódtam volna, merthogy egy icipici kesernyés utóíz nem sok, de még annyi sincs benne. Picit érezni a narancsot, de az is inkább csak mellékíz, egy picit érzeni az alkoholt, ami kifejezetten jót tesz neki, de ami igazán jellegzetesen érezhető, az a trüffel, a tejszínes-csokis krém, amihez a likőrt keverték.

Nyilván nagyobb kiszerelésben több a likőr is, hiszen a miniRitter összetevői szerint a 4 kockára 4% likőr jutott, ami bajosan nevezhető akár egy gyűszűnyinek is. Az egy kis csokikockába kevert 1% gyomorkeserű nem csoda, hogy alig hagy nyomot.

S ha már fűszerekből készült likőr, akkor csak annyit: e csoki ára bizony borsos, de aki mindenképpen magáénak akarja tudni a Ritter-gyár 2009 tavaszi speciális kollekciójának legelegánsabb, világoskék-piros csomagolású darabját, hát az kérem, nyelje le.

Ritter sport mini

Ramazzotti

120 Ft a Csoki Corsóban

Jelentette ki Turai nyugodtan, mire Annie, a primadonna eltakarja az arcát, a nézők pedig röhögésben törnek ki. Nahát, drága Annie. Látom, maga okos asszony. - fűzi hozzá Turai. - Beszéljünk úgy, mint két férfihez illik. Itt sürgősen segíteni kell. És a Játék a kastélyban című darabban Molnár Ferenc vagy még kétszer eljátssza azt, hogy valamelyik szereplő kimondja: citrom, és a nézőtéren mindenki nevetni kezd. Zseniális.

A fogadás, ami miatt ezt a vígjátékot írta Molnár, arról szólt, hogy egy tetszőleges, önmagában nem nevetséges szóval képes lesz a nevettetésre – hogy miért éppen a citrom szóra esett a választás, azt nem tudom, azt azonban igen, hogy a citrom és a csokoládé együtt bizony a darabbeli Turai-Gál pároshoz hasonlóan ütőképes páros tud lenni. Nem csoda, hogy odavoltam, mikor a tibitől megláttam a valódi citromdarabos étcsokit. Zseniális lesz - gondoltam.

Liofilizált citromdarabkák vannak benne, 2%-ban, s ettől a sötét étcsoki törésvonalain apró sárgás kis csomókat láthatunk. A citromtól kissé kesernyés ez a csoki, főleg, mert nem csak a héja, hanem a citromhúsa is benne van.

A tábla legeslegutolsó kockájában ért a meglepetés, merthogy annyira valódi citromdarabokkal készült ez a csoki, hogy találtam benne egy citrommagot is. Ez elsőre talán brutálisan hangzik, de engem nem rázott meg. Viszont miközben ezt a csokit majszoltam, folyton az jutott eszembe, hogy vajon milyen lenne még több citrommal? Lehet, hogy csak szerintem kevés a 2%? Aztán az jutott eszembe, hogy milyen lenne mindez, ha ugyanennyi citrom mellé kevertek volna némi ....khmmm... robbanócukorkát? Finom, finom, de olyan, mintha az étcsokit csak megszórtuk volna a citrommal, nekem nem elég citromos valahogy... vagy még inkább olyan, mint egy papírvékony falon keresztül hallgatni a vonzó családapa és a csélcsap primadonna suttogását...És még bele is akart harapni - … mármint a primadonna sima, gömbölyű, gyönyörű vállába. Nem sikerült önmagukat túlszárnyalni – nekem még mindig a liofolizált málnás tibi a csúcs.

Tibi valódi citromdarabokkal
197 Ft a Tecsoban

Igen, ez is tünete lehet a földimogyoró-allergiának, legalábbis egy angol nyelvű weboldal programmal fordított magyar klónja szerint. Az oldal, ami mindent megpróbál összeszedni az allergiáról, ilyesmiket ír: „Előfordulása a gyermekek földimogyoró allergia is egyre nagyobb az elmúlt évtizedben, és továbbra is mászni, ami felemeli a riasztási erről a potenciálisan veszélyes allergiás gyermek élelmiszer tapasztalt mintegy hárommillió amerikaiak.”

És ha már klón: íme, egy Snickers-utánzat a sok közül. Védelmére szóljon, hogy már a barnás csomagoláson látszik, hogy mire hajaz (a melyik volt előbb kérdést most nem vesézném arra való tekintettel, hogy a Snickers jóval közismertebb, arrrgh). A belbecs ugyanolyan, mint a képen: krém, rajta karamell, benne földimogyesz. Szerény megérzésem szerint vagy a karamell kevesebb benne, mint a Snickersben, vagy a mogyoró több, de egy biztos: jóval földimogyorósabbnak tűnik nekem ez a csoki, mint az eredeti változat. Az a tipikus mogyeszes utóíz is tovább tart, és nem volt annyira ragacsos ahhoz, hogy attól kelljen tartanom, hogy beleragad a fogamba. (Egyébként lehet, hogy pervezió, de én azt néha szeretem.) Maga a földimogyoró egyébként remek B-vitamin forrás, amit – ha nem eszünk meg egy karton csokit – nem nagyon lehet túladagolni, és az amerikaiak mellett az elefántok is kifejezetten szeretik.

A krém... nos, nincs benne semmi... habos. Vagyishogy jóval koncentráltabb a klón az eredetinél. Sőt, ha lassan harapdáljuk (a képnél egy szuper szikét használtam, úgy lett ilyen szép sima a felület, különben lehetetlenség nem hmmm.. rücskösre harapni), szóval csócsáláskor arra lehetünk figyelmesek, hogy a krém és a karamelles földimogyoró szépen elválhat a tejcsoki bevonattól. Gondolom, ez is azért lehetett, mert kis friss volt ez a csokim! Ha lehűtjük, akkor szépen összeáll ám, és úgy még inkább hasonlít a Snickersre.

Mint egy jólfésült, tökéletes arcú Joe Black és egy kevésbé jólfésült simlis Rusty Rian - kb. ilyennek képzelem a Mister Choc Peanut Chocot a Snickershez viszonyítva. Ugyanaz a színész, ugyanaz az arc, ugyanúgy remek, mégis más.

Naja, klónnak lenni nem mindig jó – de vegyük Elvist vagy Michaet Jacksont, még mindig jobb a klónjukként, mint holtan. A Tyler Durdenhez hasonlítható csoki, akár karamelles-földimogyorós, még kerestetik!

Mister Choc Peanut Choco

Töltött tejcsokoládé földimogyoróval, karamellel és finom krémtöltelékkel

60g

75 Ft a Lidl-ben

Sok fajtája létezik ennek az „édességnek”, s nem kell hozzá különösebb logika, ha belátjuk: a bevonat, a csokoládé minősége és mennyisége az egyik kulcskérdés. Merthogy van olyan kávészem, amit nagyon vastagon ölel körbe a csoki és van olyan, amit épp hogy csak bevonnak valamivel. És van, hogy 20-30 szemet lehet egy zacskóban megvásárolni, van, hogy egy-két szemet külön is megvehetünk, vagy dekára mérik, sőt, van, hogy ingyen juthatunk hozzá.

A McCaféban például a nagyobb kiszerelésű, helyben fogyasztott kávé mellé adtak ajándékba egy ilyet, külön becsomagolva. Kérlek, fogadj el egy törzsvásárlói kártyát is – mondta a kiszolgálóm kedvesen, ami miatt egymásra is mosolyogtunk, merthogy nem túl sűrűn járok én McDonaldsba, most is csak egy kajacsata számomra csúfos végeredményét mentem oda megtudni. A kávé valóban jó volt és sok, és viccesek a hatalmas csészék belső mintái – a csokis kávészemet meg a pénztárcámba tettem. Mert ez az egyik legjobb dolog benne, hogy -nem úgy, mint a pocket coffeet, ami nem bírja a meleget és a könnyelmű szállítást – bárhova el lehet raktározni, s felhasználni, ha ránk tör a csokoládé- és koffeinéhség.

Nos, rám tört. A csomagolásban egyetlen kávészem van (ahogy sejtettem). A csokibevontatot ha képzeletben összegyúrom, kb. ugyanakkora lenne, mint maga a kávészem, így nem nyomja el a kesernyés ízt a csoki, inkább csak kiegészíti. A vastagabb bevonatúakat jó olvadni hagyni, a „kicsi, de erős” változatoknál viszont – amilyen ez is – szerintem egyből, csokistól szét kell harapni, mert így tud a két íz egyszerre érvényesülni. A McCafés csokibevonat nem rossz, szerintem jól eltalálták a kávé-csoki arányt, s bár a kávészem elrágcsálása persze nem ér fel egy csésze klassz kávéval, de útközben megteszi.

Ami érdekességet még az összetevőkben találtam, az a sellak, ami, mint kiderült fényessé teszi a csokoládébevonatot, s nem más, mint egy Laccifer lacca nevű tetű váladéka – ettől még finom volt!

De most lássuk a csokival bevont kávészem kapcsán logikusan felvethető másik kulcskérdést: ki tudja, milyen kávészem ez? A McCaféban biztosan ki volt írva, csak nem figyeltem.

És most képzeljük el. Miután szépen megköszöntünk az ébresztést, majd eltávolíttattuk a palotából a hatékony, de üvöltöző herceget, nyújtózunk egy nagyot, s hagyjuk, ahogy az ágyunk alól előkászálódó jóképű inasunk feltegye a szokásos kérdést: Milyen kávét parancsol a kisasszony, melyik vidékről származó kávéból főzve, milyen pörköléssel és milyen díszítéssel? Kávébabszemet óhajt hozzá? Milyen csokiból és milyen vastagon?

Oké, lebuktam.

Nemrég ébredtem.

Éljen a nyári szabadság!

Frissen pörköltkávészem csokoládéval bevonva

McCafé

grátisz

Kb. mint a narancs és a csoki párosítása. Soha nem lesz vége, és kár is remélni, mert ez a páros bizony már sokszor bizonyította, hogy ütőképes és legalább annyira eladható, mint az instant romantika. A Cote d'Or pedig különösen jó ebben, s most a Cote d'Or Sensations Orange Noir 70%-os csokijukra gondolok.

Ami igazán lenyűgöző ebben a táblában, az éppen a csoki, az, ahogyan a 70%-os csokoládé apró pici szilánkokra törik, miközben az ember lefejez egy-egy kockányi elefántot. Remek választás volt a 70%, kesernyés, kakaós, tökéletes. Belül vékony naranccsal bolondított csokoládékrém réteg található, ami számomra nem elég meggyőző – de benne kissé kesernyés, kissé édeskés, kandírozott, 3-4 milliméteres narancshéj darabkák rejlenek. No, csak módjával, nem jut minden egyes harapásra, de ahhoz éppen elég, hogy finoman narancsos legyen. Lenyűgözőek. Oké ez a csoki hidegen, de a legeslegjobb, ha az ember a szájába vesz egy egész kockát, és hagyja olvadni, pontosan a nyelve közepén. Csak hadd olvadjon – mondom mindig magamnak, mert nagyon nehéz ám ilyenkor nekem, aki egy-két dolog kivételével mindent megrág, ha a szájába kerül (a jégkockát is, igen). Ami miatt megéri nem rágni, az az, hogy ahogy az olvadt csokiréteg (ha nem mozgattuk sokat a nyelvünket és nem próbáltunk pl. beszélni...) szóval optimális esetben egyszerre éri el a nyelvünk elejét (és ott az édeset érző ízlelőbimbóinkat) és a hátsó részét (a kesernyés ízt érző ízlelőbimbókat). És miután hipp-hopp, szét is olvadt, a nyelvünkön visszamaradnak az apró kis narancshéjdarabkák, mint a tengervíz után a fényes-kerekre csiszolódott kövek. Na ezeken már nem sok csócsálni való van, de azért meg lehet próbálni.

A klasszikus párosításból egyáltalán nem rossz egyveleg ez, akik nem a nagyon-nagyon-nagyon édes csokik hívei, azok szerintem imádni fogják, mint a nézők dr. House és Cuddy / dr. Csont és az FBI-os / Ms. N.N. és Mr. X. közti feszültséget. Érdekesség még, hogy ennek a csokinak a tartósításához kéndioxidot használtak – lehet, hogy az én tájékozatlanságom, de nem emléxem, hogy láttam volna más csokin ilyesmit (mármint olyan feliratot, hogy „nyomokban kéndioxidot tartalmazhat”). És persze van belőle a narancshéjban található áldásos anyag, ami leviszi a vérnyomást és ezzel megnyugtat, antioxidáns (a 70% az 70%, ugye) és cukor, ami egyesek szerint a legrosszabb fajta függést okozza és rendkívül rossz élettani hatású – de finom. Úgyhogy ide is másolom az egyik nagy kedvenc romantikus filmjelenetem helyett azt, amikor Magua kitépi szürkehaj szívét (2:04) – ez ugyanis közelebb áll a valósághoz, mint az a kihagyhatatlanul ultraromantikus klasszikus 22 másodperc, mikor Sólyomszem bemegy az ellenséges táborba a lány után.

Cote D'Or sensations

Orange Noir 70%

Utóirat: a Cote D'Or annyit tesz : Aranypart, a cég onnan hozatja a kakaóbabot. A jelképük az ormányát felfelé ívelő elefánt. Úgyhogy járjunk el a babona szerint: üljünk a bejárattal szembe, amikor elefánttal díszített csokikockákat eszünk.