Ha a Berg nem megy Mohamedhez, a Berger csoki jön hozzám – hála Ritusnak és Ferinek, akiknek hála már van egy olyan esküvői csoki a tarsolyomban, ami még megírásra vár. Ez viszont egy másik csoda, egyenesen Grazból: egy almás-bodzás tejcsokitábla.
ein tüchtiger stück Berger – ezt is mondhatnám,
merthogy tényleg sehr tüchtig. Már a csomagolása is. A csokiba mártott alma mellett bodzavirág van, de ebben a sorozatban - ahogy a honlapjukról kiderült – van epres-borsos csokijuk is, meg ananászos-kókuszos, sőt, van egy olyan is, ami rózsaszín, a pralinéik pedig neten keresztül is meggyőzőek... maga a csoki 12X12 centis négyzet, a teteje kilóg a hátul szépen szétkapcsolható papírcsomagolásból. A pauszba burkolt tábla alatt egy vastag, aranyszínű karton van, s a csoki közepén van egy nagyobb négyzet, a kockákon körötte és belül a Berger felirat.
Egyébként Bergerék (Hubert és Christine) büszkék lehetnek: a weboldaluk szerint egy garázsban kezdték a csokigyártást 1994-ben, s azóta több városban van tüchtig kis üzletük.
Azt gondoltam volna, ilyen vékony és elegáns csoki láttán, hogy nincs megtöltve. Pedig a kis kockák almazöld krémet rejtenek. Olyan kétkockánkét egy-egy aprócska bodzavirágocskát képzeltem a krémbe, de lehet, hogy csak a bodzaíz miatt. Megjegyzem, a Pálcák Ura is bodzából készült (Herr Potter tuttira díjazná a csokit).
Az alma klassz, az alma bodzával még klasszabb („az ízek tüzijátéka” -a hogy a weblapon írták ) – de ami a látványos túl igazán levett a lábamról, az a tejcsoki volt: egyszerűen szétomlik az ember szájában. Ha pedig késsel vagy törve próbálunk a kisebb kockákhoz jutni, klassz szilánkok törnek le, olyan szépek és olyan markáns ízűek, ami tapasztalataim szerint ritkaság, főleg, ha ilyen vékony tejcsokiról van szó.
A főíz vitathatatlanul a tejcsokié, viszont ha próbáljuk fékezni annak iramát, ahogy a csokit betermeljük, a zöldalma és a bodza is kibontakozik. Úgyhogy késsel piciket szelve, lassan, olvadni hagyva kell élvezni, mintha a híres grazi óratorony megszűnt volna ketyegni, és a Schlossberg(er) fölött egy pillanatra megálltak volna a bárányfelhők.
Apfel-Holunder Gefüllt
Berger
ajándék :)
100 g
a lehető legváratlanabb pillanatokban, de főleg, ha már leszállt az est, a benne rejlő spóra-félék, melyek kisebb csokoládé-darabok, megszimatolják és beszippantják a biztonság, a szeretet, és a „jólvagyok”-érzés agyhullámait.
Tessék már leszokni arról végre, hogy a csokoládé, mint olyan kifejezetten gyermekeledel. Mondom én, jóval többen vagyunk olyanok ezen a sártekén, akik tagoltan tudunk beszélni és már nem takargat be minket éjjel az anyukánk (vagy nem az anyukánk takargat be). Ugyanakkor az étcsokival bevont almaszirom csomagolásán: „A könnyű, ropogós almaszirom és az étcsokoládé igazi különlegesség az új ízekre vadászó ínyencek számára. Izgalmas párosítás, mely harmóniát teremt a keserű és édes ízelemek finom egyensúlyával.” Vagyis a két célcsoport: a kigyúrt ínyencek és a csokigyűlölő anyák kölykei. De hagyjuk a marketinges szöveget.
Jó cucc ez nagyon. A leírás szerint 0,26% az alkoholtartalma, de nem is azt érezni, hanem valami nagyon klassz bor- és szőlőízt, amitől az ember egy eldugott kis iroda hátsó sarkában is hirtelen úgy érzi: vénasszonyosan melegben áll a tőkék között és a haját borzolja a szél. Nagyon intenzíven borillata van és telis-tele rakták csodás fekete aszalt szőlőszemekkel (magyarán fekete mazsolával, 15 (!) %-ban). Szőlőmag- és szőlőhéjkivonatot is tettek bele, mert azért biztos, ami biztos.
S mert a pénznek nincs szaga: hiába próbáltam kiszimatolni, miért éppen Lottónak keresztelték el a Lottó szeletet, nem jutottam semmire. Ez a szelet a hajdani Lottó -