November 7-e van. Már egy teljes hónap sem választ el minket attól az ünneptől, amikor íratlan szabály kissé túlsúlyos ősz nagyapákat formáló csokifigurákat ajándékozni. Fogytán az időnk, jujj.

De persze a bevásárlóközpontokban kb 2 hete már megjelentek a Télapó-figurák, és egyre több helyet foglalnak el a nemes egyszerűséggel csak „Kellemes ünnepeket!” sorban. Tettem egy sétát, most éppen a Tescoban (az árak az ottani, mai állapotokat mutatják), de majd megyek máshová is, csak gondoltam, bemutatom, mire számítson, aki elindul csokimikulásra vadászni. Merthogy fel kell kötnie a gatyáját, az biztos!

Szóval előszöris: jobb, ha elolvassuk, mi van a Mikulásra írva. Rajta kell ugyanis lennie, mégpedig magyarul annak, hogy pontosan miből van és hány gramm. Nekem pl csalódás volt az After Eight-es Mikulás kapcsán az,hogy nem úgy mentás, mint a „rendes” After Eight, hanem egyszerűen mentás étcsokiból van az üreges figura. Apropó: a legtöbb csokifigurán feltüntetik, ha az üreges. Ha nem, de gyanakodunk rá, ellenőrizzük! A legjobb módszer erre szerintem (merthogy elég rossz vagyok a súly-saccolásban (is)), az, ha a kezünkbe veszünk egy olyan, üregesnek titulált hasonló nagyságú csokifigurát, mint amilyen a talán-üreges – ha közel azonosnak érezzük, akkor bizony nincs tele csokival. A „kongatós” módszert nem ajánlom – hátha egy szemfüles eladó kifizetteti azokat az üreges csokikat, amiket összetörtünk.

És lássuk: vannak „sima” tej és ét Mikulások (a 100 grammos Boci ét ma a Tescoban 395 Ft, a 60 grammos Boci tejcsokis Mikulás 225 Ft, a Tibi ét és tej 60 grammosan 215 Ft).

De van sztracsatellás Mikulás is (100 gramm 415 Ft), belülről tejkrémmel bevont KinderMikulás (110 gramm, 575 Ft). A Kitkatos Mikulásról leolvasható, hogy a csokijába búzapelyhet kevertek (55 gramm, 235 Ft). Van egy Friedel nevű gyárból érkező figura is – a Karamelladarabos megjelölés egészen pontosan vajkaramelladarabkákkal vegyített csokit rejt (72 gramm, 379 Ft). Van Smarties-zal töltött (ezeket azért meg szoktam rázogatni, jó móka) (100 gramm 409 Ft-ért), és ehhez hasonló a szintén Friedel Mikulás drazséval töltve (70 gramm 459 Ft). Van narancsos Boci is (60 gramm 195 Ft).

Amit ki is kellett próbálnom, az a robbanócukorkás volt (55 gramm, 235 Ft) – ez Nestlés. Ha kibontjuk, igazi Télapó-figurát találunk, rendesen látszik az arca és még a ruhájának a részletei is (ugye tudjuk, vannak olyan Mikulás-figurák, amik Szent Miklós hosszú és hegyes püspöki süvegének formáját kihasználva ugyanolyanok, mint a húsvéti nyuszik – persze csak belülről). Na, ez a robbanócukorkás igazi Télapó-figura, két részből összerakva, kicsit vastagabban, mint egy átlagos csokimikulás, merthogy a 10%-os robbanócukorkás csokit feltételezéseink szerint úgy folyatják bele a már kész 50 grammos tejcsokifigurába. Kirobbanóan jó Mikulás.

A legolcsóbb „Miki” 18 grammos volt, 39 Ft-ot kértek ma érte a Tescoban, őt rögtön a 26 grammos, 41 Forintos követte – igaz, ha a hagyományokra gondolok, nekem az effélék „ruhája” volt a legmeggyőzőbb. Egyébként a legtöbb figura ugyanúgy néz ki: a Mikulás-divatban örök sláger a vörös palást – és reményeim szerint az is marad.

És végül, de nem utolsó sorban, amikről még nem beszéltem: a nem Mikulás-formájú Mikulásra szánt csokifigurákról. Van Micimackó-arcú Mikulás, van rénszarvas (az egyik ilyenre rá volt írva, hogy „Rudi”, én meg már-már azt hittem, hogy túrós), és van olyan, mint ami a képen látható: Tux ennél kicsit elegánsabb ugyan, de ennek a pingvin-formának külön örülök.

Van egy reklám valamelyik horvát tévécsatornán, amiben egy pasi levegőt pumpál a csokiba. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogyan csinálnak ilyesmit. Egy biztos: megéri a "buborékos" csokikat kipróbálni, mert (legalábbis az ismerőseimből kiindulva) van aki utálja, és van, aki rajong érte - átmenet nincs, talán csak én. Ettem már ilyesmit, de annyira nem hatott meg, hogy írjak is róla. Mostanáig.
A Bocinak van egy étcsokoládés narancsízű aeros csokija, ami illatra teljesen ugyanolyan, mint a békebeli narancszselés szaloncukorcukor (a narancszselészínű áramlat más, az kandírozott - már akinek ez mond valamit). A külseje finom, vékony étcsoki, a belseje brutálisan narancsszínű (jegyzem meg: a paprika kivonattól), narancsillatú - és a zselés állagot kivéve tényleg teljesen olyan, mintha a szaloncukrot majszolnánk - épen csak jóval kevesebb cukor jut a szervezetünkbe - ha Norbi, Alexandra vagy egy feltörekvő táplálkozási guru valaha csokit akar csinálni, ajánlom a buborékosakat a figyelmébe.
El is nevezhetnénk narancsosszaloncukor lightnak.
Egyedül az olvadó buborékok szlogen az, ami sztm átverés: egy buborék maximum szétpattan, vagy eloszlik (s marad mi volt a tiszta lé, igyál), vagy elszáll, extrém esetben kipukkad. Ha sajtban van, akkor részemről megszűnik, ha lerágom róla azt, amitől lyuk vagy buborék. Egyébként ha már buborék: a legegyszerűbben - igaz, zselés állagút - de lehet úgy otthon ilyesmit gyártani, ha a pudingport nem tejjel, hanem valami szénsavas szörppel főzzük össze, mert ilyenkor a krémben maradnak pici buborékok is. Ezt a csokis változatot nem így képzelem, mégcsak pumpával sem, hanem egy hatalmas gyártóüsort képzelek el, benne csokival és egy kb a tűzoltókhoz illő tömlőt, amiből habzik ki a narancsszínű bizé. Aztán hagyják kicsit (ilyenkor a csokigyári dolgozók képzeletemben mind a szürrealizmus fellegvárában érzik magukat a nagy narancsillatban), aztán öntenek rá még egy adag csokit és már kész is.
Ó, és ha már fogyókúrás csoki, hadd idézzem a csomagolás vérforraló megjegyzését: "Gondolta volna? Hogy a csokoládé a kiegyensúlyozott étrend  részeként az élet apró örömeinek egyike lehet?"
Pukk.

Boci aero étcsokoládés narancs ízű
74 g

4:0-ra kaptak ki egy sokadosztályú, kis költségvetésű csapattól. Sportgéza ugyan megjegyzi, de az el paísban nyomát sem találtam annak, hogy megemlítették volna, kik nélkül állt ki a királyi gárda. Igen, természetesen a hiányzók közt volt Iker Casillas is, a kedvenc kapusom, el mejor portero en el mundo. És hadd ragadjam meg ezt az alkalmat arra, hogy ideordítsam:

attól, hogy valaki szerény (például hű egy csapathoz)

meg jól csinálja a dolgait (pl. szuperkapus),

dolgozik akár mások helyett is zokszó nélkül (egy hagyományosan védelem nélkül játszó reálnál mi mást is tehetne),

és ráadásul még kedves is (ezt persze Ikerről a netes megszólalásai alapján gondolom)

még nem kéne figyelmen kívül hagyni!

Mert mit ért el Iker ezzel az egésszel? Hogy a kommentátorok öreg bútordarabként figyelembe sem veszik. Hogy nem kap aaakkora sztárgázsit, mint amekkorát a többiek (na, azért itt nem kell félteni), és mindenki csak a hibáira figyel.

És most forduljunk el Ikertől.

Mert ugyanez a helyzet a kedves buszsofőrrel, az éjszakai rendkívüli ügyeletet bevállaló informatikussal, az ágytálazó kedvesnővérrel és a segítőkész titkárnővel, meg mi magunkkal akár, ha nem kapunk észbe.

És igen, így van ez a X-Plode nevű lengyel csokival is, amit a sok csillivilli között a legalsó polcokra pakolva, lengyel névvel észre sem vesz egy átlagos vevő. A tesómat kivéve, természetesen. És ki gondolná, hogy a csomagoláson látható superman és egy gigászi hangyaasszony nászából született kék repülő szörnyi mellett nem véletlen, hogy csillog az a csoki? És ha kibontjuk, mit látunk? Snassz kis tejcsokit, a tetején valami hülye kis jelekkel, az alján meg kivált szürkés réteggel (ami nem befolyásolja a csoki minőségét). Azt gondolnánk, nem lehet túl jó. Ha gyorsan beleharapunk és lenyeljük, rá is jövünk, hogy nem is az: valami gyanús kakaós krém van benne, az is összeszáradva, nem valami krémes, hanem egyszerűen kakaópor íze van és passz – ráadásul valami izék ropognak is a fogunk alatt, mintha a cukor kikristályosodott volna a krémből. Sőt, ha odafigyelünk a törési felületre, még az is lehet, hogy felfedezzük, hogy ohó! valami apró, kristályszerű törmelék van benne, ami (talán a kép miatt) a legjobban a hangyatojáshoz hasonlítható. Fúj – és dobnánk is itt ki a fenébe az egészet.

Ha azonban odafigyelünk és megadjuk az esélyt, és hagyjuk olvadni a szánkban ezt a csokit, akkor amint a nyelvünk hátsó részéhez ér, rájövünk, hogy igazi, békebeli robbanócukorkával van tele. Nem a krém volt a lényeg, hanem ez: sok-sok robbanócukorka, ami vidáman pattog és zizeg és nagyon mulatságos. És nem jelzésszerű, mint a dinnyés Milkás volt, és nem agresszív, mint a citromos Milkás, hanem sokkal intenzívebb, a nyelv hátsó részére és nem előrébb és nem hátrébb koncentrálódó vidámság-halom.

Úgyhogy érdemes figyelni. Erre a csokira, meg minden csokira, ami – mint a Harry Potterből tudjuk – megvéd a dementoroktól. És tessék figyelni a kedves titkárnőkre, a mosolygó ügyfélszolgálatisra, az ügybuzgó újságíróra is. De leginkább magunkra. És tessék értékelni, ha jól vagyunk, és hagyjuk magunkat szárnyalni.

Csak a real madridot ne értékeljük – inkább figyeljük csak a kapust.

X-Plode strzelajacy

149 Ft a Tescoban

Előszöris: a képen látható csokikockák sokat láttak, többször megolvadtak, rázkódtak, voltak a zsebemben, szinte valamennyi táskámban, a hűtőben, a szerkiben, a polcon, az asztalon, kaptak hideget-meleget. Azt hiszem, magam miatt sem ártana a csokik eltarthatóságáról és az ideális körülményekről írni egy posztot – de majd utánaolvasok/kérdezek és megosztom.

De kérek mindenkit, hogy tekintsen el a képtől, és koncentráljon arra, amit írok. Az eltett és őrzött csokikockák egyike ugyanis Dolfin csoki, zöld teával és marokkói jázminnal.

A dolfin cég belga, s hasonlóan a NewTree-hez, filozófiájuk az, hogy jó minőségű csokijukat mindenféle jósággal ízesítik. S ahogy a NewTree elsősorban a csoki élettani hatásai szerint teszi ezt, a Dolfin csokoládékészítői utazgatnak, és egy-egy világrészt, országot, kultúrát azzal próbálnak bemutatni, hogy az annak megfelelő fűszereket és növényeket keverik a csokimasszájukhoz. Ez elsőre nem tűnik túl bonyolultnak, sőt, elég klassz dolog lehet egy-egy messzi országból ízkombinációkkal hazatérve csokival szimbolizálni azt a lelkiállapotot, ami ott töltötte el az embert az út során. A legújabb csokijukban például garam masala van, állítólag jó csípősen, s persze Indiából.

A jázmin szerintem ennél jóval nagyobb kihívás. Itt ez a (ha marokkói, akkor fehér) pöttöm kis virág, az illata rendkívül intenzív: legalábbis a magam részéről mindig az orrom után mentem mikor anno a granadai utcácskákban tévelyegtünk, ha a szállásunk (előtt álló jázminbokor)hoz akartam találni. Nagyon finom, nagyon nőies – és igaz,hogy a parfümkészítők egyik fő alapanyaga, mégis nehezen találni az illatszereken túl olyan terméket – legyen az iható vagy ehető – ami tényleg, igazán, maradandóan jázminos.

Mivel markáns jázminízt nem, de a csapdába ejteni vágyott illatot ismerjük, tényleg nehéz ügy ez: még a jázminos teák is olyanok, hogy van egy alaptea, amihez mondjuk jázminkivonatot, -aromát, vagy egyszerűen a szárított virágocskákat kevernek. Ez a „vivőanyag” ebben a csokiban a zöldtea. Van egy sencha-teás dolfin-csoki is, ami sokkal, de sokkal teásabb ennél, de azért ez is elég teás: konkrétan olyan, mintha teafű darabkák rejlenének a tejcsokiban. És akkor, miközben a csoki majszoljuk és sercegnek a fogunk alatt pici teafűszálak, egyszer csak érezni lehet a jázmint, ami valahogy egyszerre íz és egyszerre illat. Valami zseniális. És most tévedsz, ha azt hiszed, hogy a május óta sanyargatott kis csokikockákon már nem érezni. Nem is tudom hogy találhatták el ennyire jól az arányokat, de sikerült: nem olyan, mintha jázminos parfümöt fújtunk volna a szánkba, olyan sem, mintha virágocskákat ennénk, és mégis igazán, teljesen jázminos.

Maga a növény egyébként Kínában a női szelídség jelképe, a hinduk egy netes forrás szerint „erdei holdvilágnak” nevezik. Gyógyhatása alapján is nőies: mindenféle menstruációs panasz ellen javallt, ugyanakkor serkenti a vágyat, és nagyon jó a depresszió ellen.

Ami számomra elképesztő benne az az ellentét, ami az aprócska, törékeny virág és a mindentbelengő, hatalmas illata között van, ráadásul még nehéz „csapdába ejteni” is. Indira Gandhi juthat egy ilyen illatról az ember eszébe, vagy Teréz anya, vagy mindazok a nők a történelemben, akik helyzetükhöz képest erősek és meghatározóak voltak. Akár egy befolyásos marokkói hercegnő. És mindemellett, ha már jázmin, hát akkor: az élet szép. Főleg, ha hiszünk is ebben.

Dolfin csoki zöldteával és marokkói jázminnal

Nóra egy makói boltból hozta nemtom, mennyiért, de találtam a neten: 340 Ft 30 gramm itt

Persze, hogy mondhatom.

De attól, hogy valami részben fedi az igazságot, még nem igazság. Beckkel szólva: Egy fecske nem csinál telet.

Szóval lehet, hogy imádom a Zotter-féle csokikat, és fair trade, meg innovatív, meg szép, meg finom, de a léc, ami nálam valójában már a sajtkrémesnél is rezgett (de a dióízű sajt miatt elnéző voltam), az most leesett.

Van ez a zelleres-szarvasgombás-portói boros csokijuk.

A csomagoláson egy pufók zöld zeller táncol. De ha két hétig vernek szöges ostorral, akkor sem jutott volna magamtól eszembe pusztán az ízéről, hogy zelleres. Ahogy azt legújabb ügyes hirdetésszervezőnk megfogalmazta, akkor zelleres, ha minden falatot úgy rágunk össze, hogy közben összekocogtatjuk a fogunkat – így néha ráakadhatunk egy-egy zelleres szálacskára. És tényleg, milyen íze is van pontosan a zellernek? - tette fel közben a kérdést valaki.

A másik csalódás a szarvasgomba. Oké, ez egy furcsa szerzet, mivel gomba, azt sem tudni, növény-e vagy állat, ráadásul a föld alól kell kitúrni meg minden. De a „fekete arany” ízét még az utóízben sem sikerült prezentálni. Miért, milyen íze van valójában a szarvasgombának? - tette fel a kérdést az, aki már a zellerről sem tudott.

És, jöjjön az utolsó előtti tétel: a portói bor.

No, igen, ez már igen! Sötétbordó zseléként van jelen, és ha rejtőzködik is bármilyen más íz a töltelékben, hát olyan elsöprően adja elő magát, hogy tényleg mindenkit levesz a lábáról. Ha sikerülne elvonatkoztatni a csoki megnevezésétől, most a portóis étcsokihoz írt ódám lenne itt.

Az étcsoki (szokás szerint) mesés.

Maga a csoki kívülről sötétbarna étcsokival van bevonva (most tűnt fel hogy a csoki aljába bele van nyomatva zotter felirat), belül felül a portói vörös zseléje, alul a barnás krém. A portói 11%-ban, a zeller 3%-ban, a szarvasgombaolaj pedig 0,1 %-ban van a csokiban.

Tehát: a portói boros étcsokoládé remek, s nyomokban még zellert, és a nyomok nyomaiban pedig szarvasgombát is tartalmazhat. És mindenkit arra biztatok, aki eddig a zelleres, meg hasonló feliratok miatt nem merte bevállalni, hogy megkóstolja ezt a csokit, hogy tegye meg nyugodtan – Zotterék is a széles nagyközönség szája íze szerint gyártják a csokijaikat, nem lesznek olyan marhák, hogy ne ezt tegyék.

Mondjuk, marhasült utáni desszertnek ajánlom.

„Zelleres-szarcvasgombás-portói boros étcsokoládé”

Zotter

990 Ft a Csoki Korzóban