Kétszeri fogyasztásra ajánlott.

Na, ez van ráírva a kekszes sportszeletre, amit vettem.

Persze akkor olvastam el, amikor már felfaltam az egészet. Merthogy nem két darabból áll, mondván, hogy kétszerre kell megenni, hanem egyetlenből, a közepén egy törésvonallal. És elgondolkoztam: hogy a fenébe jön ahhoz valaki, hogy ilyesmit írjon rá a csokira, amit meg(v)ettem. Egy olyan országban, ahol a muszájból felvett hitelek apróbetűs részei miatt törvényeket és szabályokat kell hozni, meg lobbizni, hogy megvédjék a hitelt felvevőt a saját felelőtlenségétől, vagy éppen attól a szégyentől, amit az államnak kéne éreznie azért, mert csak a BKV-vezetők álomfájdalomdíjai és a csúcsvezetők fizujai érnek annyit, hogy gond nélkül kijönnek a hó végéig.

Butus pici fogyasztó, védjük meg, nehogy elhájasodjon itt nekünk, aztán a végén még az államnak rá kell költenie azt a tb-t, amit befizetett.

Oké, az ajánlott beviteli érték kifejezetten jó ötlet – de vajon sok az olyan fogyasztó, aki végigszámolta, hogy az ő korával, súlyával, foglalkozásával, fizikai aktivitásával pontosan mennyi kalóriát vihet be naponta, s ezt összehasonlította a csokipapír apróbetűs részével?

Aligha.

Egyébként maga a csoki sem túl nagy szám: a megszokott trükkel a csokoládét felturbózzák egy kis plusz szénhidráttal, momentán keksszel. A keksz finom, a csoki szintén, de kb. annyi, mintha egy totál szétolvadt sportszeletet rákentünk volna egy kis kekszdarabra, jó vastagon. Az egyetlen szépsége a keresztmetszete, ami egy inverz alagútra emlékeztet. A rumos krémet ráadásul egy vékony tejcsoki kéreg veszi körül. Igazán szép. És tápláló. Kár, hogy hülyének néznek a gyártói.

Sport tuning keksszel felpörgetve

40 g

95 Ft a kisboltban