„Titkos szenvedélye, melyet egykor rebarbarás narancslével irtottak ki, leküzdhetetlen vággyal tört fel benne, amikor sírógörcsöt kapott. Ismét rászokott a földevésre. Először szinte csak kíváncsiságból vette a szájába, bízva benne, hogy a föld kellemetlen íze lesz a legjobb ellenszer, amellyel legyőzheti a kísértést. És csakugyan, nem bírta lenyelni. De a növekvő sóvárgás egészen a hatalmába kerítette: addig próbálkozott, amíg lassan visszanyerte régi étvágyát, újra felfedezte a természetes ásványok ízét, és teljes odaadással élvezte a gyermekkori csemegét. Marokszám tömte zsebébe a földet, s amikor senki nem nézett oda, a harag és a boldogság elegyes érzésével csipegetett belőle, miközben bonyolult öltésekre tanította barátnőit, és olyan férfiakról beszélgetett velük, akik nem érdemelték meg azt az önfeláldozást, hogy valaki leegye miattuk a falról a meszet.” - de nem tudni, hogy Gabriel vajon tudta-e, amikor ezt írta, hogy a földevés valóban létező étkezési zavar, mégpedig a vashiány tipikus jele. A vashiány pedig egyes magyarázó könyvek szerint a férfi princípium huzamosabb hiánya. Nem hiába a Száz év magány-ban fordul elő ez a betegség.

És biztosan a sok, apró és egyenetlen mogyoródarab miatt érzem úgy, hogy a Milka Earth rászolgált a nevére. Pont, mint mikor az oviban az ember teletömi a száját a homokozó homokjával. Persze, annál sokkal-sokkal finomabb. Édes és közben ropog az ember foga alatt a sok apró karamellizált mogyoródarabka. A krém itt csak vivőanyag, a lényeg a sok apróságon van. Nem hittem volna, hogy lázba hozhat egy nem egész mogyorókat tartalmazó csoki, de ez megéri az árát. És nem is értem, miért nem volt eddig hasonló csoki – és miért nincs ennek egy állandó változata?

A „négy elemes” föld-víz-tűz-levegő Milka külön táblás sorozatból mégis ez és a chilis az, amit még kapni lehet. Óhatatlanul – de lehet, hogy ez a homokozó miatt van – ha ezt majszolja az ember, „lemegy” gyerekbe. Nem is csoda. „Mert mi van a földben? A holtak, az ősök, a gyökerek. Hangosan szólítani a földet annyi, mint a föld alatt lakókat hívni, visszaidézni mindazt, ami az embert múltjához, hazájához köti." - írja Aimé Césaire. Geográfusok szerint viszont komoly mérgeket is magunkhoz vehetünk így – szóval maradjunk a csokinál.