Van, ami túlmegy minden határon.

Még akkor is, ha a korlátolt felelősségű társaság cím mögé rejti gondolatait egy olyan filozófus, aki a yale-i négyek bandájának ötödik tagja, aki nem tudott csak úgy általánosságban beszélni a szerelemről. És bár ősszel lesz öt éve, hogy elhunyt, mégis hadd képzeljem el most, hogy erre a kontinensre szabott és színezett öltönyében sétálgat a Király utcán.

És tudom, hogy amint meglátná a kirakatban, imádná ezt a csokit, ugyanis ez az osztrák csokigyár nem csak szimpatikus filozófiát állít minden egyes csokoládéja mögé (bio ÉS fairtrade együtt!), hanem magukkal az ízekkel dekonstruálja mindazt, amit eddig a táblás édességekről gondoltunk.

Merthogy van kandírozott vörösáfonyás-vargányás, diós vaddisznótepertős, kancatejes, kávés vadkenderes és még sorolhatnánk. Mintha egy őrültet bíztak volna meg ebben a zakkant osztrák faluban azzal, hogy ízeket agyaljon ki. Vagy éppen egy zsenit, akinek az a dolga, hogy rávilágítson, milyen pontokon különböződik el ez az íz-élmény attól, amit már magától értetődőnek veszünk.

Az első, korszakalkotó lépés egy szintén korszakalkotó ebéd után történt, amikor már maga az a tett is a határainkat feszegette, hogy megbontottuk ezt a csokit.

Viktornak köszönhető, aki annak ellenére, hogy óvatos duhajként egy akár megszokottnak tartható ízesítésű csokit választott, széttörte mindazt, amit eddig a csokikról hihettünk.

Maga a csoki mindössze egyetlen, vastag, békebeli rétegben fogja össze a tölteléket, ami nem túl édes, ám annál szemrevalóbb: apró pici, összemézezett zöldcitrom és citromreszelékből áll össze. Mintha összepréselték volna ezt az amúgy így is lédús citromos reszelék-féleséget.

És mikor azt írom: citrom, akkor ez pontosan az a savanykás, kesernyés íz, amit egy citromszelet adhat, semmi por vagy e-íz – az összes ízlelőbimbóm beleremegett. És mindössze a kb 4-5 milliméteres étcsokiréteg kompenzálja ezt az erőteljes citromízt.

Azok a Zotter-csokik, amiket eddig láttam, meglepően rövid szavatossági idővel rendelkeztek – ez nyilván egyrészt abból adódik, hogy nem tömik tele tartósítószerrel, másrészt amiatt lehet, hogy érzésem szerint ezek a táblacsokik az impozánsan vastag belső csomagolás ellenére viszonylag hamar kiszáradhatnak, ami felteszem, kicsit kopogóssá teheti a csokikat.

De az idő a legnagyobb korlát, amibe ütközhetünk: a zotter-gyártmányok meglepetést meglepetésre halmoznak, és legalább annyira zavarba ejtik az embert, mint tapasztalt állatorvos a macskát.