Tegyük fel, hogy a hamburgeradó nem egy újabb sarc, hanem valóban azért találták ki, hogy egészségesebbek legyünk. Akkor meg mi bajuk a csokival? Nem a kakaót csak nyomokban látott bevonókról beszélek, hanem azokról a csokoládékról, amiknek 40, vagy akár 60%-ának valóban van köze a kakaóbabhoz.

13+1 érv amellett, hogy miért jó a csoki:

1. Többfajta polifenol van benne, ami nincs más élelmiszerben nagy mennyiségben (emiatt genetikailag is elemezték, lásd Nature: The genome of Theobroma cacao). Jóval több van benne, mint a vörösborban, több, mint a zöldteában és több, mint az eperben, és több, mint a hagymában! (Lásd Kerti, lásd Katz:

Having Your (Dark Chocolate) Cake, and Eating It, Too!)

 2. A polifenolok miatt a csokifogyasztó nagy valószínűséggel elkerüli a szív- és érrendszeri betegségeket (ami Magyarországon az egyik vezető halálok).

3. Gyorsítja a „rossz” koleszterin kiürülését a vérben.

4. Stabilizálja a z érfalak rugalmasságát, ezzel megakadályozza az érszűkület kialakulását (ami szívinfarktus kialakulását is valószínűsíti).

5. Javítja a koszorúerek állapotát (Lásd: Corti, Kerti).

6. Antioxidáns és gyökfogó hatást fejt ki (lassítja az öregedést és csökkenti a rák kockázatát).

7. Csökkenti a vérnyomást (lásd Katz, Mittleman).

8. Már az illatától is immunoglobulin A szabadul fel, ami jó az immunrendszernek (lásd: Angela Clow)

9. Kedélyjavítónak tartják évszázadok óta

10. Afrodiziákumnak tartják évszázadok óta

11. Különleges növényből származik, aminek fennmaradásában segít a csokoládé miatt figyelem (lásd: Michael Moyer)

12. Humanitárius oldala is van: elmaradott vidékeken élőket lehet segíteni azzal, ha valaki fair trade csokit vesz (lásd például Atkinosie gyárát!)

13. A hazai csokoládégyártás kifejezetten jót tesz a nemzetgazdaságnak.

• +1 Bármivel próbáljuk helyettesíteni a kakaót, az csak ártalmasabb (szentjánoskenyér-őrlemény vagy színezékek pl.)

Addiktív, persze, hogy addiktív, ugyanúgy, mint a tévésorozatok, maga a tévézés, az alkohol, a kábítószerek, és még sorolhatnám. Egy minőségi csoki ára (amit nagy valószínűséggel nem is falunk be azonnal és egyszerre) annyi, hogy abból már legalább egy zacskó száraztésztára futja, amit az emberek összetúrózva-szallonázva vagy grízesen megesznek. Melyik a jobb?

Közben a világon több olyan elismert kutató van, aki a csokoládé kémiai és orvosi vizsgálatával foglalkozik, elég csak – ahogy most én tettem - rákeresni a komolyabb tudományos lapok tartalmára. Értem én, hogy az elhízás nagy baj, de a magam részéről a szerény keresetek, a túl sózott-cukrozott közétkeztetés és a stressz számlájára írnám ezt a jelenséget. Persze, ez csak az én véleményem.

Merthogy szerintem a csokoládé a mi barátunk. Tessék felírni a jók közé.

(Még csak) huszadika van, de nekem még van 500 euróm, meg két kéteurós pénzérmém is. Csokiból.

Hogy ki volt, aki először csokoládéból is öntött pénzérmét, azt nem sikerült kiderítenem. Az viszont biztos, hogy egy zseni volt.

A kakaóbabot – a történelmi leírásokból kiindulva – egykor fizetőeszközként is használták, bár mint tudjuk, az 1500-as években, s főleg az indiánokkal folytatott csere-
kereskedelemben
adtak-vettek az emberek üveggyöngyökért is dolgokat, úgyhogy ez önmagában nem érdem. A régi filmekben látható „beleharapok az aranyba, hogy igazi-e” inkább a fémtartalom ellenőrzésére szolgált, nem arra, hogy azt derítsék ki, hogy csokiból van-e. Nyilván a csokipénznek jóval kevesebbe kell a kifizetődő gyártáshoz kerülnie, mint a valódinak.

Az érmék – akárcsak a feng shuiban a kínai pénzek – szerencsét hoznak, vagy legalábbis erre utal, hogy Magyarországon leginkább szilveszter idején lehet kapni, kivéve persze a kis trafikokat. Egy „hivatalos” felhasználási módnak találtam nyomát a neten, kérdéses persze, mennyire megbízható. Egy anexy nevű posztoló azt írta, hogy a zsidó hanuka ünnepkor szokás csokipénzt adni a gyerekeknek: a gazdagabb családokban igazi pénzt kapnak, a szegényebbekben csokiérméket.

A 2 eurós érméről először azt hittem, rágógumi, és korábban vettem a Lidlben egy piros necchálóban. A papírpénzt utánzó eurót a tesóm hozta, a legjobbkor. Hiszen éppen ma dőlt el, hogy a devizahitelesek éppen mától, mikor rekord közelében tetőzik a svájci frank árfolyama, ezen az áron konzerválhatják a kölcsöneiket. Sajnos annyira nem élethűek ezek a pénzek, hogy bárki akárcsak egy pillanatra is bedőljön nekik, pedig van köztük olyan (a 2 eurós pl. ilyen volt), aminek nem csak a külsején van fej és írás, de magán a csokin is. Az 500 eurós felületén (ahogy a képen is látszik) nincs semmi. Vigyázni kell egyébként, ezek a csokipénzek elég sérülékenyek, könnyen olvadnak, és legtöbbször nem is túl jó minőségű a csoki, amiből készülnek. Kivéve ezt az 500 euróst. Meg kell hagyni, a csokija meglepetésemre éppen olyan, mint a macskanyelvé.

Bár lenne mód legálisan szélhámoskodni ezekkel a csokipénzekkel – a görög állam azonnal államosítana minden csokigyárat, és aztán már csak azt kellene megvárniuk, hogy elég hűvös legyen az idő ahhoz, hogy a hitelezőiknél ne olvadjon el a csoki.

Ja, és hogy eurókat lehet csokiformába öntve látni és svájci frankot nem? Hát... megsúgom: mert már ott sem csokiból van a kerítés...

500 eurós csokibankjegy

ismeretlen pécsi trafik 60 Ft
 

2 eurós csokiérme

Lidl kb 20 Ft/darab

Megvan az a reklám, mikor egy raszta feji a bárányfelhőt legelő zsiráfot?

Ez a Skittles magyar beharangozója. Külföldön úgy néz ki, elképesztően népszerű (érdemes megnézni a honlapjukat és a reklámjaikat, akár ezt is), 1974-ben alkották meg. Különböző alapszínűek a csomagolásai – és ezek különböző színű és ízű kis golyóbisokat rejtenek. Érdemes átböngészni az apró betűs feliratot, onnan ki lehet bogarászni, milyen ízűek vannak az adott csomagban. Klasszikusnak a piros alapszínű számít, ebben feketeribizli, alma, lime, narancs és eper szörppel ízesített cukorka van. Vastag cukormázzal van bevonva mindegyik, és minden van egy S felirat (nem Superman, és nem kis méret, hanem Skittles).

És az íze? Van egy olyan cukorral bevont gumicukor, amihez talán a legjobban hasonlít, majd mondom, ha eszembe jut a neve. A nagysága és a szándék alapján a Jelly Bellyhez hasonlítható (jut eszembe, náluk már működik a webshop!), azzal a kivétellel, hogy jóval olcsóbb, és ezek nem babok, hanem gömbök, és az ízük nagyon-nagyon-nagyon mű. Annyira édesek, hogy magát az ízt csak akkor érezni igazán, ha színek szerint szétválogatja egymás után kapunk be hármat. Viszont valami elképesztő, mennyire „eteti magát”, tényleg olyan, mint a gumicukor, nagyon nehéz abbahagyni.

A cukorbevonat alatt egy zselés réteg van, ezt ízesítik a szörppel, és a cukor roppan, a zselé meg – zselé.

Ez a cukor nem olyan, hogy csak a szádban olvad, nem a kezedben, mert melegben és kézben cipelve a cukorbevonat megolvadhat, az S elmaszatolódik. Mentségükre szóljon, hogy nem tetűváladékkal, hanem egy pálma nedvéből készülő anyaggal fényesítik a cukorkákat. És miben olvad a cukor még a kezünkön kívül? Alkoholban például. Találtam is egy menő koktélos oldalt, ahol a vodkát színezik meg vele: színek szerint szétválogatják a cukrokat, összerázzák az alkohollal, aztán állni hagyják, végül leszűrik belőle a cukrot. Persze ki kellett próbálnom. Fehér rumba tettem egy szem lime ízű nagyon zöldet, összerázta, és lám, mi lett belőle: a rum zöld lett, de nincs semmilyen plusz íze.

A túl sok ilyen alkohol fogyasztását mégsem ajánlom – hacsak nem akarjuk valóban a szivárványt kóstolni, de újra és visszafelé.

Skittles
160 Ft volt az újságárusnál

Nem, nem uborkás csoki, és nem is paradicsomos. És nem is bioterrorista támadás.

Inkább Attack.

Ideális azoknak, akik szeretik pl. a Balatonszeletet, de nem tetszik benne az, hogy vastag, vagy éppen azoknak, akik – akár a gyilkos fertőzéstől félve, akár a szépségért – fogyókúráznak. A kép kivételesen jó a csomagoláson, s az ember azt is kapja, amit vár: egy vékony ostyaszeletkékből álló nápolyit, amiben (éppen ebben) mogyorós a krém, és vékonyan van bevonva tejcsokival. Három normális harapás Balaton – picibben.

Mikor rákerestem a gyártóra, „attack”, „Slovakia”, már nem is lepett meg, hogy a melegekkel szembeni ottani agresszív fellépésekről szóló találatok voltak az elsők. Aztán persze megtaláltam a gyárat, valahogy nem lepett meg, hogy a Horalky-t is itt gyártják, sőt, egész repertoárjuk van a különféle ostyákból, érdemes körbenézni. Mondjuk, az sem meglepő, hogy a magyar nyelvű honlapjuk nem működik.

Igazából a neven gondolkodtam el: miféle név az egy csokinak, hogy támadás?

Talán arra biztat, hogy figyeljünk oda, miféle csokit eszünk? (mondjuk ez jó lenne, ahogy az uborkapiacot lenyomta a járvány híre, úgy egy mozgalom akár fel is emelhetné a keresletet bármilyen zöldség vagy bármilye gyümölcs... vagy, mondjuk a csoki iránti is, nem?) Vagy talán arra, hogy álljunk ki a jó dolgok mellett vehemensebben? Vajon mi a jobb, közép-kelet-európai módra punnyadtan semlegesnek lenni, vagy kiállni a jó dolgokért? (Akár a magyar csokigyártásért, akár a jó csokikért?) szerintem jó lenne.

És ahogy a kedvenc titokban csokit evő sorozathősöm mondaná:

Nagyon köszönöm.

Attack

mogyorós nápolyi

60 Ft a Tescoban

Mivel a királynő szülinapja április 21-én van, de „a hagyományokhoz híven” június 11-én ünneplik, és mivel világoskék-fekete szerelést választott az ünnepléshez (szerintem kifejezetten sápasztja), hadd emlékezzek meg egy olyan szülinapról, ami egy, az emlegetett hölgynél röpke 15 évvel fiatalabbé. Merthogy 70 éves. És Tibornak hívják.

A gyár honlapja szerint az alapító unokáját hívták Tibikének. Elég romantikus történet, de nem példátlan, főleg, ha igaz, hogy a legnagyobb magyar könyvkiadót és -áruházláncot a lányáról nevezte el a tulajdonos, vagy itt volt pár éve a „Ferinek nem” nápolyi szelet, amit állítólag azért neveztek el így, mert egy Ferenc nevű pasi túl sokat evett a gyártósorról (talán politikai okokból hagyták el később a nevet?).

A Bonbonetti mindenesetre kétféle csokival ünnepli a szülinapot – a csokiét, nem a gyáralapító unokájáét. Az egyik egy narancsos étcsoki, narancsdarabkákkal. A nem túl édesszájúaknak is ajánlom: meggyőzően magas kakaótartalom, szépen kiegészítve az édesen savanykás naranccsal. Finom.

A másik szülinapi meglepi a – taratatadam – dunakavicsos tejcsokoládé. És itt álljunk meg egy percre. Adott egy bevált termék, meg adott egy másik bevált termék. Hogy mi a fenének tartott ennyi ideig, míg a kettőt összetették?! Mert jó. Az összetört dunakavics éppen olyan ropogós, mintha magában ennénk, és érdekes módon az utóíze is dunakavicsos. A brutálisan sokszínű kavics színei sajnos vagy sem, de nem látszanak sem a tábla elején, sem a hátát, de ha megnézzük a törésvonalakat, ott már láthatunk mindenféle színfoszlányokat (vagyis a dunakavics masszív cukormázának darabkáit), és a földimogyorót. A tejcsoki egyfajta édes keretbe foglalja az egészet. Kár, hogy limitált.

A csomagolás külön érdekessége, hogy a papír belsejére a Tibi reklámjaiból nyomtattak hármat. Nekem ugyan a csoki a lényeg, de muszáj három kiragadott mondattal bemutatnom, mennyire magyar ez a csoki, vagyis mennyire követte a kor változásait, tehát tessék hátradőlni!

Nemcsak a mama kedvence

„A recept titkos, de tudjuk, hogy a sok kakaó az, ami olyan mennyeivé teszi.”

Szoknyában a mini, csokiban a tibi

„Ezzel egy új keletű pesti mondásra utal, amivel a szellemes és vidám munkáslányok ugratják a férfiakat a gyárak folyosóin: a világon egy fiú van, akivel igazán jól érzik magukat, ő tibi!”

Tibi, a kakaó szakértője

„A véremben van a pörgés, a lazítás, a szerelem és a boldogság. „ - mondja egy kakaóbab.- „Ezekre mindenkinek szüksége van és nem a neten vagy egy valóságshowban fogjátok megtalálni, hanem a kakaóban.”

Csak nekem tetszik jobban a régi? Talán nem.

És.. azt mondtam már, hogy ha egyszer benevezek a megasztár 9512-be, akkor az egyik előadott dalom az lesz, hogy „Boldog szülinapot”?

Tibi

limitált kiadás, étcsokoládés-narancsos

limitált kiadás dunakavicsos tejcsokoládé

360 Ft volt a Tescoban