Tudom, hogy késő, de direkt most írok erről. Egyrészt mert utólag még könnyebb okoskodni, másrészt mert idén még a tévében is szerepeltem, és azt mondtam: elő a szilikonos jégkockatartókat, és gyerünk, gyártson mindenki szaloncukrot magának, a saját ízlése szerint.
(Egyébként Robinak, az operatőrnek volt az az ötlete, hogy a fehércsokis csokihüvelybe (azért fehércsokis, mert ugye az nem jellemző a szaloncukrokban), szóval ne csak fügelekvárt tegyünk, hanem nutellát is. Egyszer már ettem egy csokis-fügés lekvárt, amit Horvátországból kaptam, az finom volt nagyon, és Robi ötlete is bevált.)
De nézzük, mikre kellett volna görbén nézni, és mit érte meg hazahozni a fa alá.
Színek szerint csoportosítottam az idei felhozatalt, és direkt nem néztem meg, melyik milyen ízű, mert ha úgy kell utánanéznem, hogy melyiknek milyen íze van, ott már baj van. A színben a pirosak voltak a legtöbben, a design elég változó, számomra az apró játékmacit ölelgető angyalka volt a negédes csúcspont a mintákat tekintve.
Azt hiszem, ha nekem kéne szaloncukor-csomagolást terveznem, akkor az vagy névre szóló lenne (lenne Öcsi, meg Papa, meg Anna, Balázs, stb.), vagy indoklásos: lenne „mert jó voltál”, meg „mert jó leszel”, meg „nem voltál jó, de szeretlek”, sőt! „nem voltam jó, de szeretlek” is. De legfőképp az lenne rajta: „Boldog 2014-es karácsonyt!”
De nézzük, mi volt idén a fánkon (köszönet érte, Carlos!)
Kékek.
Ha meglátunk egy kék csomagolású szaloncukrot, azt gondolhatnánk, hogy kókuszos, ami nem feltétlenül igaz. Viszont ha kifejezetten kókuszos szaloncukorra bukunk, akkor annak nagy valószínűséggel kék lesz a csomagolása.
A nagy rejtélyek egyike – a kék elég misztikus szín, talán a messzi távolságot próbálja kifejezni ez a szín itt, egyébként nem tudom mire vélni a szimbolikát.
A magyallal és harangocskákkal díszített inkább valami édes-krémes töltőanyagot tartalmaz szerintem, mintsem kókuszt, de nyomokban azért éreztem.
A csupa kék csomagolású kókuszos tisztára Bounty-utánérzés volt nekem, talán egy kanál cukorral kevesebbel. A szálacskákat is érezni, ami azért elég meggyőzővé teszi.
Az ezüst csíkos kék pedig ugyanilyen, csak nem éreztem a szálacskákat, és szerintem jóval édesebb az előzőnél.
És breaking news.
A nemkókuszos kékek!
A szárnyait gallérként viselő angyalkás szaloncukor szerintem édes, mint egy habkarika, és úgy vélem, nyomokban gesztenyés aromát tartalmaz.
A csíkos egy szaloncukorpapírba csomagolt bonbon, olyan mesés kávékrémmel, amit csak el lehet képzelni! A tejcsokija engem nem győzött meg, de a krémet élvezet belőle kinyalni, ez biztos.
A csillagos hajráfos viselő angyalkás borítójú almás-fahéjas. Nagyon fahéjas és nagyon almás. Akinek ez az íz a karácsonyhoz, vagy a télhez kapcsolódik, annak ez jó választás. A csoki nem érvényesül (pedig igazi csoki, nem bevonó). Egy bajom volt vele: nem éreztem, hogy fahéjas illata lenne, pedig a fahéjhoz az igenis hozzá tartozik. Talán ebből faltam be a legtöbbet. Fahéj,fahéj,fahéj, juhéj!!!!
Pirosak, vörösök, pinkek
A csillagos hajráfos angyalkás szilvás-fahéjas. Mint mondtam, imádom a fahéjat. Szilvával is. Úgyhogy ezt is imádtam, de azért az almás szerintem jobb.
A körgallérként szárnyakat viselő angyalkás csomagolásában egy tisztességgel elkészített banánkrémes bonbon van. Szerintem nem is rossz! Ugyanez a mintájú becsomagolt bonbon tojáslikőrös – de ezt kiköptem, mert egyszer csupa viszkető pötty lettem egy tojáslikőrös csoki miatt, úgyhogy inkább óvatos vagyok...
A sima ezüst csillagos rejtette a legnagyobb meglepetést: tisztára olyan, mint egy pici sportszelet, és ez szerintem jól van így! Ilyen rumos-kakaós ízű a körgalléros angyalkás is, aminek lilább a papírja, és az is, ami egy kifejezetten szép angyalkás csomagolású. Én a sima ezüst csillagosra szavaznék.
A piros alapon magyalággal és harangocskákkal díszített csomagolás -a kék kávékrémeshez hasonlóan – klassz karamellkrémet rejt. Szerintem kinyalogatni érdemes.
A gyömbéremberkével is díszített csomagolású belseje rózsaszínű. Mikor csak néhány fajta szaloncukor volt, éppen ezt a színt imádtam! De nem vagyok benne biztos, hogy ez itt málnás ízű volt. Azt hiszem, az volt.
Az ezüstmasnis citromos zselés, a díszesebb aranymintás narancsos zselés – klasszikus ízek. Zselésben viszont idén nálam a macikát ölelgető angyalkásé a pálma: ez ugyanis nincs se csokiba, se bevonóba fogatva, hanem egyszerűen csak egy jó nagy darab gumicukor, ami nem pattan vissza, nem túl kemény, éppen jó.
És végül meglepi: a cirkadalmas fenyőmintás piros csomagolás egy darab csokibevonat nélküli vajkaramella-darabot rejt. Egyszerű, de kihagyhatatlan.
Aranyak
A szárnyait körgallérként viselő angyalkás vaníliakrémes – szerintem nem igazi a csoki a bevonat, és aroma a vanília is, de nekem elment.
A szép angyalkás valami iszonyat banános. Nagyon régen volt egy kicsit habosított banántöltelékes szelet, arra emlékeztet,csak ez tömörebb.
Az aranyos alapon táncoló mindenféle (köztük gyömbéremberkés) mintájú (mű)almáspite ízű. Nekem persze nem elég fahéjas, de tényleg almáspités.
Az ezüst harangos és az ezüst csillagos csomagolású azt hiszem, gesztenyés akart lenni.
Az arany szegélyű becsomagolt bonbon tojáslikőrös, így nem tudok véleményt mondani, a piros szegélyű pedig karamellkrémes.
Ezüstök, fehérek és szürkék
A macit ezúttal fehér alapon ölelgető angyalkás kávékrémes próbálkozás – azt hiszem, volt már jobb is.
A körgallérként szárnyas angyalkás ezüst alapon narancsos-vaníliás, nagyon érdekes íz, ettem belőle kettőt is. A teljesen sima ezüst papíros valamilyen konyakos alkoholt rejt, a külseje olyan, mint egy dianás cukoré, a belseje édesebb alkohol.
A fehér alapon körgalléros angyalossal próbálkoztam, próbálkoztam, de csak arra jutottam, hogy édes nagyon. Olyan rózsaszínesen édes.
A szürke alapon aranymintás hiperrózsaszínű, és hihetetlenül málnás (úgy érzem, nem igazi málnás, de málnás).
És végül, de nem utolsó sorban a klasszikus konzum szaloncukorból egy ezüstös példány: vaníliás, olyan, mint amire emlékeztem. Najó, puhább. És... számtalan vita forrása: most akkor volt anno az eredeti konzum szaloncukron csokibevonat vagy nem volt? Meg tudná ezt nekem valaki mondani?!
Khm.
Ez most 31 szaloncukor volt.
És majdnem mindből van még.
A legtöbb – csak jelzem, nem eltenni ám! - február végéig jó. Ha vízkeresztkor bontja valaki a fát, még van pár hete megenni a szaloncukrokat. Bár.. szóval szerintem, ha valaki már most nem esett neki a fának és legelte le róla a cukrokat, akkor az idénre eltaktikázta magát, és vagy túl sokat vett, vagy rosszat.
KI MILYEN ROSSZ SZALONCUKROT VETT AZ IDÉN?
És végül néhány tipp a szaloncukrok felhasználására:
bontsuk ki, és tegyük bonbonos dobozba, a szezonja után így jobban fogy
süssünk muffint és keverjük bele a szaloncukrokat a tésztába
ha BÚÉK-ot kívánni jönnek a rokongyerekek, bátran adjunk nekik belőle sokat
és ha nem sikerült mindet elpusztítani, vegyünk egy mély levegőt, és dobjuk ki. De most komolyan. Inkább ez, minthogy lejárt szaloncukrokat ajándékozzunk el vagy kerülgessünk. Elvileg a csokoládé hallucinációt okoz az egereknél, de más források szerint az elfekvő édesség úgy vonzza őket, mint a dió.
A csomagolást akár érdemes eltenni – ha saját magunk csinálunk 2014-ben szaloncukrot, még jól jöhet...
És ha már design: vessünk egy pillantást ezekre a mosolygó, jóságos arcokra! Érdekes, hogy van olyan, aki a Mikulás jóságát a szemüveggel próbálja érzékeltetni, ugyanakkor egyre több az olyan Mikulásfigura, aminek a csomagolásán elcsúszott a szájfesték, és emiatt olyan kirúzsozottnak tűnnek. Van zsákjukban minden jó: pirosalma elvétve, de már a mai felhozatalban is vannak különbséget – bár a legtöbb figura zsákjából plüssmaci kandikál ki.
És igen, mind tudjuk, hová vezet a Mikulás ünnepe manapság. A karácsonyhoz, amit a fogyasztó társadalom gyermekeiként inkább csak úgy kéne neveznünk: 2013.10.31(4889)_%20copy.jpg)
2013.10.31(4892)_%20copy.jpg)
2013.10.31(4884)_%20copy.jpg)
Vagyis... adott egy gyár valahol Brazíliában (konkrétan Marília külvárosában, még konkrétabban egy kockaépületes gyártelepen), ahol elsősorban olyasmiket gyártanak, mint amilyenek a magyar négercsókok, vagyis pici ostyán cukros tojáshab, leöntve csokival. Na, most képzeljük el mindezt ostya nélkül, egy pici csoki-félébe tömörítve. A gyártó egyébként bonbonnak nevezi ezeket a 13 grammos csokikat, és a meghatározásuk szerint három ilyen csoki egy adag. Mellesleg a honlapjukon 
A meglepetés a szőlős volt, merthogy szőlős csokit, főleg ilyen piciben és mazsola nélkül nem nagyon látni. Az íze leginkább egy kékszőlős pezsgőtabletta ízére emlékeztetett, ami azt hiszem, magnéziumos volt (elrágcsálva és feloldva is ugyanilyen íze volt, mint ennek a csokinak). A töltelék színe kellemesen lilás, és a legmarkásabban ennek volt utóíze is – egyértelműen mesterséges íz és szín, de hát a szőlő az ettől még szőlő. Az epresen kívül ennek volt még illata (aha, szőlős), és úgy éreztem, megérte kipróbálni.
