Egyszervolt, hol nem volt, volt egyszer egy szimpatikus ifjú házaspár, akik boldogan éltek kies kis londoni otthonukban: a férj, Craig a Föld élelmezésének megoldásán dolgozott, Josephine, a feleség pedig környezetvédelemmel kapcsolatos cikkeket írt a Timesnak, hogy tudassa az emberekkel, milyen fontos is a bolygó megmentése. 1991-et írtunk, a két idealista fiatal életére még nem vetült a gazdasági válság árnyéka sem. Aztán az óvatlan Craig egyszer csak olyat tett, amit eddig soha: az asztalon hagyott egy megbontott tábla csokit. De nem akármilyen csoki volt ám ez, merthogy egy biofarmon termelt kakaóbabokból előállított tábla volt! Josephine egy darabig csak nézte, meg szagolgatta a csokit aztán gondolt egyet, és hamm, bekapott egy egész kockát.

De a csokikocka nem hagyta magát: naaagy, egyre nagyobb helyet foglalt el Josephine bendőjében, olyannyira, hogy eljutott egészen az agyáig, amiben a környezettudatos zöld és a csokira utaló fekete összekapcsolódott, el is nevezte a leendő cégüket Green and Black-nek. Aztán kitalálta, hogy mindenki másba is bele akar költözni, mert ilyet aztán mások még soha nem ettek!

A csokit Craig valahonnan külföldről hozta, ezért aztán gyorsan elutaztak mondjuk Belizére, leköltöztek oda, szervezkedtek, rendezkedtek, vállalkozássegítő kölcsönöket vettek fel, feltalálták a világ első organikus csokoládéját, és piacra dobták első csokijukat, Maya Goldot, aztán meg más csokikat is. Azt szerették volna, ha ezt a minőségi csokit eszi minden földlakó, és hogy ne csak úgy akármennyi jusson nekik, kitalálták, hogy az ő csokijaikban bizony nem fognak spórolni a kakaótartalommal. Sőt, a töltelékkel sem – a kandírozott gyömbéres csokijaikba is olyan nagy kandírozott gyömbérdarabkákat tesznek, hogy ne csak a gyömbérízt és a gyömbér szálacskáit lehessen érezni, hanem magát a szétomló friss, leveses gyömbérhúst is belül - hogy kívülről is szép és nagy legyen, gyémántoknak álcázták őket, amiket az egyébként is nagynak tűnő, két és félszer másfél centis csokikockákba úgy kell belegyömöszölni.

A naaagy mesés csokitáblákat organikus és strapabíró csomagolásba tekerték, és bár az igények és a kis cégük egyre nőtt és nőtt, ők odafigyeltek mindenkire: a gyárban, majd a gyáraikban dolgozó munkásokra, arra, hogy tegyenek fel recepteket a honlapjukra a szakácskönyvükből, sőt, hogy elmeséljék, hogyan kell kóstolni a csokit.

Így éltek boldogan és környezettudatosan, míg meg nem vette cégüket a Cadbury, aztán a Cadburyt meg a Krafts.

Craig és Josephine azóta egy világméretű multicég jólfésült és elismert kirakatterrorista sejtje lett, ami a Kanadától Új-Zélandig próbálja a zöld-fekete gondolat magvait szétszórni.

És/De a csokijuk finom.

Green & Black's

Organic

Dark Chocolate with inherent warmth from crystallised ginger

60%

Mielőtt még kitörne a húsvéti tojás- és nyúlvásárlás, csokifronton is (hamarosan jön a poszt az árakról), íme egy kis speciális előzetes: nyuszi hopp.

Vagy Nyuszi Hopp? Merthogy ez a neve annak a csokinak, amit extra pici áron lehet kapni. A csomagolásán egy nyakkendős, kékhajú nyuszipunk nyalja a szája szélét, kezében egy rumos-kakaós mártott szeletet tartogat.

Ennyi alapján a csokit olyannak képzelhetjük, mint amilyen a sportszelet: csokis, rumos. Az illata rumos is nagyon, rögtön megcsapja az ember orrát, és nagyon úgy is néz ki, mint a sportszelet.

De harapjunk.

És igen, az íze elsőre éppen olyan, mint a sportszeletnek. Ha hagyjuk olvadni, észrevehetjük, mennyivel krémesebb, talán picit vajasabb, mint a retro sportszelet. Minden rendben is lenne, ha nem rágicsálnánk (ha lehet, ne rágicsáljuk), a csokiban ugyanis olyan pici szemcséket éreztem, hogy az a gyanúm támadt, hogy beejtettem egy homokozóba a máz rátétele előtt. Persze megettem az egészet, de közben megpróbáltam rájönni, miik lehetnek ezek a kis szemcsék – nyúlbogyó biztosa nem! Mivel a szavatosságról szóló felirat szerint október közepéig jó, arra jutottam, hogy csak kristálycukor lehetett. Azt hiszem, csak emiatt nem lesz a kedvencem.

Ami a nyuszi szájnyalogatását illeti: szerintem inkább szexi jelzés, mint a jó íz kifejezése, pedig a nyuszilányok nem csinálják szájjal.

Nyuszi Hopp

30 g

50 Ft a magyarszéki kisboltban

Kedvünk támadt Japánba utazni – mondta az egyik werkfilmben Luc Besson, a Wasabi című film kapcsán. Maga a wasabi egy zöld színű tormaféle, amin – a gugli képei szerint legalábbis – a legszebb az alsó levelei hátán lévő hamvaslila szín, a leghasznosabb pedig a zöld, bibircsókos gyökere, amit eredetileg cápabőrön kell lereszelni. Csípős, fertőtlenítő hatású, sőt, egy cikk szerint megvéd a bélráktól is. És persze, hogy van ilyen csoki.

Barcelonában gyártja egy olyannyira csokikkal foglalkozó cég, hogy gyártanak ott csokoládés sört (a honlapjukon a hmmm-t lehet hallani, ha az ember a habos szájra kattint), meg testápolót is. A honlap csupa-csupa flash, a szín- és formavilága engem a nyolcvanas évekből mutogatott magyar plakátokra emlékeztet, mégis valami elképesztő: a cég történeténél például egy mese olvasható, aminek konzekvenciája: a csoki azért van, hogy élvezd, ne hagyd, hogy a szörnyetegek felegyék előled az álmaid, még akkor sem, ha akkorák, mint egy kakaóbab.

Van is mindenféle csokijuk, rozmaringos, meg paprikás, bár a felsorolásban nem láttam a wasabisat, de az is az övék.

A csomagolás nagyon zöld, gondolom, mint a wasabi. A csoki maga 52%-os, ami elég jó (egyébként láttam a honlapon 92%-os kakaótartalmút is a honlapon, nehezen tudom elképzelni az ízét). A japán tormaféléből csak 2%-nyi van benne. Pici fekete, feliratmentes csokikockákból áll, és bevallom, semmi, de semmi wasabi íze nincs. Nem ettem még wasabit soha, és nagyon-nagyon koncentráltam, hogy most aztán megérezzem. A csoki maga remek volt, ütős, kakaódús, isteni. Volt benne egy-két pici furcsa szemcse, de semmi tormaszerűt nem éreztem: a brutál kakaótartalom lenyomta azt, ami wasabi lehetett benne.

Hát ez van, picit túllőttek a célon, ahogy a Jean Reno által alakított figurák általában: elérik a céljukat, csak közben letipornak mindenkit, mint extra kakaótartalom a wasabi ízesítést. A mentségükre csak az szolgál (ahogy Bud Spencernek vagy (uram bocsá) Steven Seagalnak is – ízlés dolga), hogy ha picit nagyképűen is, de stílusosan teszi ezt. Ezen a csokin pl. az szerepel kívülről: „Figyelmeztetés: 1. annak szükségét váltja ki, hogy minél többet és többet egyél belőle és ne osztd meg mással 2. a túlzás minden esetben káros, de a csokoládé esetében elkerülhetetlen is 3. titkos és elzárt helyen tartsd, hogy megmentsd a kis dézsmálóktól 4. a legjobb még azelőtt elfogyasztani, mielőtt eltűnne”

Chocolate negro con wasabi

xocoa

85 g

ajándék volt :)

Minden jó sorozatnak vége szakad egyszer. Van, hogy a harmadik részen kevésbé gyorsan alszom el, mint a legelsőn, de azért nem ez a jellemző. És lám, itt volt a Milka korábbi két limitált kiadása, az egyikben a dinnyés-robbanócukorkás, a másikban a limeos-robbanócukorkás fenomenális csokival. Már vártam, mivel rukkolnak ki ezek után.

Aztán elérkezett ennek az ideje is. Örültem, és gyorsan meg is vettem az ígéretesnek tűnő Milka Cocoa pleasure-t, az apró betűs felirata szerint a málna érintésével.

És helytálló, pontos ez a megfogalmazás, merthogy érintésről van itt szó, ami után a málna tovább is áll: az illata még málnás, az íze viszont éppen olyan, mintha a csoki öntőformáját elfelejtették volna elmosni a nyolcvanas években kapható tömény szobi málnaszörp után. De nem is. Rosszabb. Igen, kifejezetten szarnak éreztem. (Carlos szerint nem rossz, eltekintve attól, hogy olyan a szaga, mint egy szappannak.)

Persze, oké, ha aromát használnak valaminek az ízesítéséhez, és tudom, hogy lehet kapni folyékony füstöt is, meg hogy málnadzsemet lehet csinálni cukkiniből is, csak aroma kell hozzá, sőt, a kedvenc ásványvizem is ízesített és mégsem látszik rajta, de ez nekem sok volt.

A csomagoláson ugyan egy nagy kakaóbab látható, s erre utalna a „cocoa pleasure” felirat is, maga a csoki egyszerűen Milka tejcsoki, ami önmagában nem rossz, de semmi új nem adódik hozzá.

De legyünk igazságosak: a limitált hármasból kettőt még nem kóstoltam: a joghurtos-narancsos vagy a folyékony karamelles még javíthat. Ami pedig a málnásat illeti: „Mekkora műmájer a csoki, öcsém, a tehenes rucijában.”

Milka Cocoa pleasure

Cocoa filling with a Touch of Raspberry

25 g

269 Ft a neten

Nem olyan eredeti ez a J.K. Rolling, mint képzelnénk: a Harry Potterben szereplő mindenízű cukorkának ugyanis van előzménye, mégpedig egy amerikai cukorkagyártó, ami már 1898 óta gyártja a legkülönbözőbb ízű cukorkákat. Ez a Jelly Belly. A világhírű regény miatt állítólag létrehoztak egy ezerízű cukorka-sorozatot is, amiben egyebek közt a 'bébibüfi” íz is szerepel, úgyhogy leszámolok álombéli íztesztelő önkéntes munkámmal a Jelly Belly-gyárban, és lássuk, milyen a 10-es kiszerelés.

Nagyon fontos (főleg, ha mindig ugyanúgy esszük, sőt, eszünkbe sem jut a túrós tésztát sóssal vagy éppen édessel kipróbálni), hogy olvassuk el előbb, melyik színű cukorka milyen ízű. Ez nem a doboz külső borítóján, hanem a doboztető belsején látszik, és elég egyértelmű. A bab-alakú cukorkák színe ugyanis a legtöbb esetben kapcsolódik az ízhez valahogyan – a zöldalmaízű pl. almazöld, a mandarinízű világos narancssárga, de alapjában véve vannak és lehetnek olyanok, amiknek a színe nem áll összefüggésben a ízzel, és ezek veszélyesek lehetnek.

Mindnek van egy keskeny kis cukorbevonata, alatta pedig egy kissé zselés, mégsem ruganyos belseje – nem a zselés szaloncukorra kell gondolni, hanem pl. a maoamra vagy más rágicsálható „fogyórágókra”, mert nyúlósabb. Minden egyes cukorka babszem alakú, és mindegyiken ott szerepel a Jelly Belly felirat – ha látunk másmilyet, az hamisítvány!

A 10-es csomagomban tehát volt (és itt kifejezetten jogos a múlt idő, és hihetetlen, milyen gyorsan lesz múltidő minden cukorkabab):

mandarinos – nagyon mandarin, nagyon narancssárga

görögdinnye – ennek a külső cukorbevonata sötétzöld, belülről pedig sötétpiros, épphogy magok nincsenek benne, olyan az íze, mint egy szeletnyi túlérett görögdinnye-szeletnek Vince nap környékén, csak nem olyan leveses

„Juicy pear” - kívülről zöldessárga, rajta szürkészöld foltokkal, pont, mint egy vilmoskörte, és az is, ha nem hagyjuk olvadozni, a bevonat cukorkristályai ropognak a fogunk alatt, ami engem kicsit a vilmoskörte kásájára emlékeztetett

„Very cherry” - cseresznyés cukorka, a legjobban a cseresznyés pez cukorkákhoz hasonlítanám az ízét, azzal a kivétellel, hogy ez zselés, ugye...

Áfonya – kívül sötét, belül még sötétebb kék, a kandírozott áfonyára emlékeztet, de talán ez volt az egyetlen, ahol kicsit műnek éreztem az ízt

Fahéjas – vörös cukorral vonták be, ami elég megtévesztő, de amint az ember ráharap, egyértelmű, hogy mennyire sistergősen, mesésen fahéjas: képzeljetek el egy cukorral és fahéjjal vastagon megtöltött palacsintát, amiben a fahéj és a cukor összeolvad. Mesés.

Zöldalma – van egy zöldalmás gumicukor, annak az ízére emlékeztet, persze ez kevésbé műíz és kevésbé nyúlós

Medvecukros – vagyis licorice a borító szerint: éjfekete, kevésbé nyúlós, mint az igazi medvecukor, de éppen olyan íze van, nekem bejött

Kókuszos – fehérben, persze. Nem annyira édes, mint egy bounty, de valami émelyítően kókuszos.

Vajas popcorn – a legnagyobb kedvencem a sorozatból (a fahéjas, a medvecukros, a vilmoskörtés és a dinnyés mellett persze). A külseje fehér, pici sárga foltokkal, ami a vajat hivatott reprezentálni. És tényleg olyan az íze, mint egy vajas pattogatott kukoricaszemnek!!!

Idelinkelem az eredeti honlap 50 főízét: a pina coladától a dr. pepperen és a csokipudingoson keresztül a chilis mangósig. De van szülinapitorta ízű (sztm tejszínes-vajkrémes lehet) és mentás csokis is.

A vadabb ízek listáján a már emlegetett „bébibüfin” kívül szerepel még a konzerves kutyaeledel, a fogkrém, a százlábú, a penészes sajt és természetesen a hányás is.

Két éve van magyar forgalmazójuk és elvileg a dobozos kiszerelésen túl Amerikában úgy lehet vásárolni, hogy az ember kér pl. 10 deka vagy 10 szem rágógumi ízűt...

A jelly belly a Potter-könyveken kívül még nevezetes arról, hogy állítólag Ronald Reagan mindig tartott egy cukorbabokkal teli kancsót az asztalán, sőt, ezt küldte ajándékba a Challenger űrhajósainak, vagyis a zselés cukorkák már az űrt is megjárták. Ne következtessünk elhamarkodottan: fogyasztásuk sem Alzheimer kórt, sem űrszerencsétlenséget nem okoz, erősen ajánlott viszont társaságban fogyasztani, mert nem lehet abbahagyni, és még a legóvatosabb cukorkafogyasztó is képes bezabálni egy egész dobozzal.

The Original Goumet Jelly Bean

ajándék volt Viktortól, köszi!!! (: