„A Vogon faj egyike a legellenszenvesebbeknek a Galaxisban: nem kifejezetten gonoszak, de modortalanok, bürokratikusak; fontoskodóak és érzéketlenek. Ha italt akarsz kapni egy vogontól, legegyszerűbb, ha ledugod a torkán az ujjadat”. Nagyon rossz ötlet ezek alapján a vogon nevet adni egy csokoládénak – aztán rájöttem, hogy nem is vogon, hanem vagoon, amit nem tudom, hogy törökül mit jelent, mindenesetre a reklám alapján inkább a magyar vagon szóra asszociálnék.

Pedig maga a csoki design-ja a leginkább egy vogon ódára emlékeztet: a piros-sárga csomagoláson egy „tejes” feliratú csokivonatot lehet felfedezni, mogyorók és egy tejhullám társaságában, a csoki képével. Két szelet van benne, külön-külön, a szélein görögös mintával díszített áttetsző saray feliratú fóliába rejtve. Brrr... A gyártó honlapját szintén egy átmenetileg álruhában Törökországban tartózkodó vogon marketinges tervezte – külön felhívnám a figyelmet a nyelvválasztási lehetőség melletti rózsákra.

Ehhez képest a valódi belbecs, maga a csoki meglepetés. Szeletenként összesen öt pici, összefüggő kockából áll, amik voltaképpen tejcsokival bevont, étcsokival díszített üreges ostyalapok, az üregben pedig mogyoróízű tejcsokis töltelék van. De hogy a verses hasonlatnál maradjak: az én példányomon nem tökéletes a csokiborítás, néhol ugyanis felfeslett, továbbá a ciklusba foglalt mogyorókrémtartalom nem tölti ki a sors által rendelkezésére nyitott teret. Utóbbiról akkor győződtem meg, amikor az én példányomat felütöttem valahol, s a csoki két oldala között látni a hiányt. Ami viszont ott van, az klasszul fogyasztható, a minimalizmus és a klasszikus, ritmikus versforma ötvözete: középszerű, de élvezhető csoki, főleg, ha nem elemezgetünk, csak harapunk. Az ostyától ropogós, a krém pedig tényleg mogyorós – és mindezt szeletenként mindössze 35 Ft-ért, ami azért valóban művészet.

Vagoon

44 g

69 Ft a Tom Marketben