És a gond nem is a kevésbé tartalmas mogyoródarabkákkal, vagy a csokibevonattal, vagy a karamellel van. Egyrészt nekem nem jön be a felfújt tej – valószínű ebben van a csomagoláson is szereplő taragumi is, ami a tövises lepényfa magjának őrleménye és pont az ilyen gumiszerű szilárdságért felelős, nem, mintha a taragumival bajom lenne. A legnagyobb ellenérvem ez ellen az édesség ellen az, hogy nekem nem ízlik a tejkrémet kívülről körbevevő pici, sárgás bevonat. Fogalmam sincs, miből van ez, nyilván a kapcsolódást hivatott biztosítani az ostya és a tejkrém között, mégis szerintem olyan gumis íze van, ami furává teszi az egész szeletet.
Ami jó benne: a mogyoró és a karamell, ami nagyon, nagyon krémes. El tudok képzelni egy olyan fogyasztási módot, hogy az ember, oldalról leharapdálja a csokit, óvatosan kettényitja a szeletet, és egyszerűen kinyalja a belőle a karamellt (az állunkra vigyázzunk, ne legyen tejkrémes). Így nekem bejön – de árban is inkább a Pöttyös gurut veszem.
A végére pedig néhány reklám: a snowboardos, kiscsajos, a másik kiscsajos. Szó mi szó, elég sután lehet megoldani a szexista vonalat egy rakat tizenkétévessel. A név maga meg – azt egyébként is tudjuk, mit jelent.
Maxi King
130 Ft a Lidl-ben
