Gondolj, gondolj, gondolj – szokta mondogatni Micimackó. Müköggy, müköggy, müköggy – szokta mondogatni Uri Geller. Ha sikerül, akkor jön az ötlet, görbül a kanál, vagy éppen nyer a kosárcsapat. Ehhez persze nem árt, ha sok, nagyon sok koncentráció egyesített erővel zúdul a kedvező irányba – nem csak úgy, cseppenként. Például, sokkal hatásosabb és látványosabb, ha nem egyetlen, három centi átmérőjű, kávébabforgácsokkal megszórt étcsoki korongocskát majszolgatunk, hanem rögtön ötven áll a rendelkezésünkre.

Na, ugye!

A kávé és a koncentráció viszonyát azt hiszem, nem kell magyaráznom, és itt tényleg szép kis babforgácsokról van szó. Az étcsoki nagyon sötét, nagyon jó minőségű, a csomagolás szerint legalább 55%-ban tartalmaz kakaót. Látszani nem látszik, de ezek a korongocskák nem túl édesek, mégis élvezetesek. Szép sorban dőlnek egymásra az aranyszínű kis tartóikban, és olyan kis vékonyak, hogy az ember anélkül kezdi el enni, hogy belegondolna, hogy azért mégsem olyan leheletnyi, és hogy nahát, máris hogy befalt belőle, ó ha, egy egész sornyit. Mert a kis korongocskák egy kétsoros aranyszínű műanyag tartóba vannak becsomagolva. És ha már biztosak vagyunk abban, hogy a csoki minőségi, vessünk egy pillantást a csomagolására, amiről a neten egész ódákat találtam németül.

A dobozról nem csak a kicsit konzervatív, nekem 80-as éveket idéző bordó és a harmonikus színhasználat miatt egyértelmű, hogy nő keze is benne volt a tervezésben: a doboz felső részét úgy lehet kinyitni, hogy klasszul fel lehet hajtani a tetejét, hogy elegánsan lehessen megkínálni a korongokból másokat – és vissza is lehessen csukni. A másokkal való megosztásnak viszont keresztbe tesz, hogy a dobozka nem rejti papír alá azt, ami a lényege, így a csokikorongok folyton szem előtt vannak.

És nem hiába beszélek itt a csomagolásról – a csoki gyártója ugyanis tényleg egy nő, mégpedig Sabine Kober, aki eredetileg táskagyáros. A retikülök és a csoki mellett ez a negyvenes hölgy harcos és gyakorlatias feminista is, merthogy felismerte, hogy milyen nehéz a kisgyermekes anyukáknak munkát találni (esküszik arra, hogy az anyák sokkal jobb munkaerők, mint azt a férfiak gondolják), ezért a cégénél egy csomó nő dolgozik (összesen két pasi van, mindkettő informatikus). /Szabad legyen megjegyeznem , hogy ez igen dicséretes, de azért ilyen pasi-aránynál elég uncsi lehet ott dolgozni./ A cég honlapjáról (ami ugyanolyan vajszínű-bordó,mint a csoki csomagolása) az is kiderül, hogy Sabine ugyan se nem cukrász, se nem kertész, két éve mégis belevágott egy izgalmas projektbe: a csokit ehető virágszirmokkal (pl. orchideával vagy árvácskával) párosította. Engem mondjuk érdekelne a gránátalmás-narancsos csokija is.

Ahogy az összes többi csokija, úgy a „koncentráció” is kézzel készül, és azt hiszem, a fentieken és a csoki ízén túl még két dolog isteni benne: az egyik az, ahogyan a kávébabforgácsok ropognak, a másik pedig, amit elmulasztottam ennél a csokinál és a következő ilyennél pótolnom kell: minden korongnál erősen ugyanarra kell koncentrálni. Így, hogy napokig kitartott ez a csoki elsikkadt az a sok pozitív koncentrálós gondolat, amit pl. a kosárcsapatnak küldtem.

Koncentráció – Étcsokoládé korongok kávébabdarabokkal – csokoládépercek...

100 gr

Ajándék volt, de a weboldal szerint kb 6 euró egy tábla