„Az embereket nem hívják Ausztráliának, ugye, se Ugandának, se Ingusföldnek, se Perunak.” – és jó szívvel a csokoládékat sem, tenném hozzá a magam részéről Salman Rushdie eszmefuttatásához. Főleg, ha egy csokoládét úgy neveznek: Montenegró. 

A hosszú történelme dacára mindössze két éve önálló állam függetlenségének és függetlenedési kísérleteinek hátterébe most inkább nem gondolnék bele – maximum abba, milyen párhuzamokat lehetne vonni a sok, néha nem komplementer színt eggyé olvasztó utópisztikus Jugoszlávia fájdalmas felbomlása és annak családi élete közt, akitől ezt a fekete csomagolású csokoládészeletet ajándékba kaptam. 

A csokikocka kicsi, mint az ország, amiről elnevezték – bár ilyen alapon lehetne a piacon „Uránváros” vagy akár „uránvárosi piac” nevű desszertkocka is –, alig 4 cmX 2,5 cm. A vékony tejcsokoládé réteg alatt brutális csokikrém van, mégpedig jó sok apró mogyorós nugát darabkával. Az irodámban Anda Zsófival majszoltuk a csokit, ügyesen szétvagdosva, hogy Csoszának is maradjon egy kis kockányi fotóznivaló, egészen meglepődtünk mindketten, hogy vajon miért van az, hogy ennek az édes-csokis-mogyorós desszertnek a közepén egy brutálisan egyszerű ostyalap lapul. 

Aztán persze arra jutottunk, hogy kell az az ostyalap, mert valószínűleg túl krémes lenne egymagában ennyi csoki. Még akkor is brutális, ha darabkákban esszük, bár őszintén szólva elgondolkoztam azon, hogy ez a desszertkocka vajon beleférne-e egy darabban a legendásan pici számba (bizony, erről egyszer majdnem orvosi igazolást is kaptam!). Szerintem egyébként beférne.

Node. Az ostyalap mindkét oldala nagyon vastagon van bevonva a krémmel, ami csodás. A nugát kellemesen ropogós, kellemesen sok, és pont annyira édes az egész, mint amilyen édességet egy nehéz nap után elvárhat az ember lánya. Ami a bevonatot illeti: hát, meg sem éreztük. 

Vajon mi köze van a csokinak Montenegróhoz?

Vajon sok ott a mogyoró(snugát)?

Vagy az ostyába kellene valamiféle háttérinfót belelátni? 

Rushdie India névre hallgató hősnőjével szólva: „Nevada Smith, Indiana Jones, Tennessee Williams, Tennessee Ernie Ford: a lány gondolatban átkokat szórt rájuk, és mindegyiknek felmutatta a középső ujját.”