Bonbon és borkóstoló egyben. Valószínűleg én voltam az egyetlen, akit a bor helyett inkább a csokoládé érdekelt, aztán persze kiderült: a kettő együtt ütőképes páros tud ám lenni.

A tények a következők: A Dél-Dunántúli Borturisztikai Klaszter Bor és csokoládé elnevezésű sorozatában havonta mindig más pincészet boraihoz kínál csokoládé kísérőket. Az első bemutatón, február 22-én a szekszárdi Bodri Pincészet és Szőlőbirtok hat borát lehetett megkóstolni az érdeklődők, amelyekhez a siklósi Kakas Bonbon kézműves csokoládé műhely, azaz Tésenyi Andrea csokoládé-készítő hat bonbonját párosították.

Vagyis: 6-féle bor, 6 szem bonbon.

Az elején Bodri István és Tésenyi Andrea elmondták, a bor és csoki-kóstolásnak nincs bevett sorrendje, így a korty-harapás-korty-harapás mellett döntöttem.

Az első egy Sauvignon Blanc volt. Pörgettem a pohárban, szaglásztam... „érezhetőek a bor bodzás jegyei” - mondta Bodri István. Aha, gondoltam magamban, mintha bodzát is éreznék. Aztán haraptam. Ehhez a fehérborhoz egy bodzakrémmel töltött fehércsokis bonbont ettünk. Olyan volt, mintha a bodzás bonbon minden hasonló jegyet kiemelt volna a borból. Mintha feltettem volna egy bodzás napszemüveget, és megláttam volna, mennyi bodza van a világon. Egészen meglepő volt, ahogy a két markánsan gyümölcsös íz összejátszott. A fehércsoki éppen csak jelzésszerűen volt jelen, a töltelék pedig bodzakivonatos volt, növénydarabkák nélkül.

Meg kell jegyeznem már itt az elején: korábban már írtam Tésenyi Andrea bonbonjairól, de valami elképesztő, az alatt az év alatt, amióta komolyabban foglalkozik a csokikészítéssel, mennyit fejlődött! A bonbonhüvelyek leheletvékonyak („számomra a töltelék a lényeges, azt szerettük volna hangsúlyozni” - mondta Andrea), szép a csoki fénye, kagylószerűen törik (ahogy az a nagykönyvben meg van írva), a töltelékek pedig különlegesebbek, kifinomultabbak, mint a korai bonbonok voltak. De együnk-igyunk!

A második a Rozi Rosé nevű bor volt, amihez egy eperkrémmel töltött fehércsokoládés bonbont ettünk. Első szippantásra volt a bor illatában valami furcsa – aztán, persze GyZ rájött, minek az illatát érezzük: olyan volt, mint a frissen pucolt kivi illata. Aztán haraptam a bonbonból, és az „aha”-élmény megismétlődött: minden epres jegy – ami tényleg volt a borban – kiérződött. Sőt. Eszembe jutott egy torta, az az eperkrémes, amit azt hiszem, a 12. vagy 13. szülinapomra kaptam. Téboly, mi? Aztán az jutott eszembe: micsoda felnőtt módja lenne az ünneplésnek, ha ilyen rosét innánk ilyen bonbonnal: édes, alkoholos és együtt amolyan csajos-szülinap íze van.

A harmadik bonbon a rózsaborsos málnakrémmel töltött tejcsokoládés bonbon volt, a kadarkához. A tejcsoki édessége picit meglepett, de tök érdekes volt, hogy a bor fűszeres-paprikás jegyeit mennyire kiemelte a rózsabors. Mikor a csoki édessége elolvadt, a nyelvemen a bors és a bor „pattogott”. Ennek ellenére nekem ízben a legkevésbé ez a bor-bonbon pár állt egymással harmóniában.

De már mentünk is tovább.

A „Faluhely” nevű kékfrankos válogatáshoz meggyes krémmel töltött étcsokoládé bonbont kóstoltunk. Ezt már nagyon vártam, mert alapvetően étcsokipárti vagyok. Itt már magának a bonbonnak is megvolt a maga étcsokis illata. A magam részéről ebben persze hiányoltam a gyümölcshúst a bonbonból – bár azt hiszem, így alkohollal együtt akkor már kifejezetten a méltán népszerű konyakos meggyre emlékeztethetne. Szóval jó volt így.

Bikavér válogatás „Faluhely” - na, ez a bor teljesen levett a lábamról. Bodri István beszélt arról, hogy mit lehet bikavérnek nevezni egyáltalán és mi az, amit anno érthettek alatta. Ez a bor nekem nagyon ízlett, annak ellenére, hogy az alkohol kezdett a fejembe szállni. Chilis krémmel töltött étcsokoládés bonbon volt mellé. Andrea azt mondta, hogy a csili-csoki párosítás már nem számít újdonságnak – szerintem a Csokoládé című film után szaporodtak el az ilyen csokik Magyarországon. Ebben a triászban nem lehet csalódni, úgy gondolom.

És végül: az Optimus QV sáfrányos szilvakrémmel töltött étcsokoládé bonbonnal, aranyszínű mintával a tetején. A csúcs. Ha valaki egy nehéz eset alkoholbarát pasinak keres ajándékot, szerezzen be egy ilyen párosítást. A szilva és a sáfrány nagyon eltalált párosítás, az étcsoki mesés, valami miatt Indiát juttatja eszembe, főleg, hogy az alkohol is jelen volt – itt viszont szerintem fordítva: inkább a bor volt a kísérője a bonbonnak, mint kéz a kézben pár. De kell ez a kettő egyszerre, az tutti.

Hazavihettem egy doboznyi bonbont, és végigettem borok nélkül. Jók, nem mondom, hogy nem – mégis olyan, mint amilyen kihunyt filmcsillaggal járni: szép, szép, de valahogy már nem az igazi. A csillogás és az élmény a borhoz és a bonbonhoz egyszerre kötődik. Le a kalappal az előtt, aki ezt a párosítást kitalálta, ahogy az előtt a borász előtt is, aki ilyen párosításokba belevág.

A bonbonokat külön, ott a helyszínen kapni lehetett, de a Bodri borokhoz is úgy párosítják, hogy kifejezetten kóstoláshoz szolgálják fel. Szóval ott leszek a következőn is.

Bor és csokoládé rendezvénysorozat

Pécs, Vince utca

Beugró: 3000 Ft

Következő alkalom: márciusban

Baby Gaga néven anyatejes fagylaltot árulnak a londoni Covent Gardenben – olvasom egy honlapon, és ezt nem csak, hogy 100%-ban természetesnek, de 100%-ban hazainak is mondják az angolok (az anyatejet leedsi nők ajánlották fel az étteremnek, nem Lady Gaga). És ha már organikus, és ha már hazai, hát a legextrémebb, amit magyar, hazai ízfelhozatalban eddig láttam, az a mákos-meggyes túró rudi.

Hungarikum vagy sem, a túró rudit nagyon sokan szeretik, és elég nehéz ehhez hasonló édességet külföldön beszerezni. Mi nemrég tartottunk egy pöttyös fare well - partyt Dominikának, aki Londonba dobbantott több, mint egy kiló rudival.

A mákos-meggyes ízesítést ma láttam először, a csomagolása szerint limitált kiadás. Tudom, hogy csak pici részben csoki, de muszáj volt kipróbálnom. Az első meglepetés az volt, hogy maradtak az étcsokis bevonatnál, ami sztm jobb, mint a tejcsokis, még mákos-meggyes tölteléknél is. Maga a belbecs, vagyis a rózsaszínű alapon fekete pöttyös túró első pillantásra nem volt valami bizalomgerjesztő. Sőt, első harapásra csak azt éreztem, hogy ez egy megszokott túró rudi. Aztán bomlott ki a mák íze, és végül, mintegy utóízként a meggy (szerintem igazán lehetett volna belekeverni egy keveset a gyümölcs húsából is). Az első harapás után tényleg mákíz jön, erre jobb, ha felkészülünk – ahogy arra is, hogy annyira sok mák azért nincs benne, hogy fogat kelljen mossunk utána (legalábbis nekem nem lett pöttyös a fogam, pedig ugye a pöttyös az igazi...).

És hogy ez így együtt milyen? Nekem bejön! Annyira nem egetrengetően, mint a Pöttyös Guru, de kifejezetten jónak tartom, ahogy azt is, hogy a mákos-meggyes hagyományos ízt a másik hagyományos édesített túróízzel összehozták. 100% magyar ötlet, duplán magyar sajátosság, és még ha E-kkel is van tele, közelebb hozták a magyar ízeket.

És nem hozták túlontúl közel, mint a Baby Gaga gyártói. Utóbbiról ugyanis nem a hagyományos étkezés, a „100%-ig angol” vagy a természetesség jut eszembe, hanem azok a buta viccek, mint hogy ha a kukoricaolaj kukoricából készül, akkor a babaolaj vajon miből?

Meggyes-mákos túró rudi

85 Ft az Intersparban

30 g

Csokiba forgatott robbanócukorka. Azt hiszem, ezzel majdnem mindent el is mondtam. Gagyinak tűnik, olyasminek, amit a lengyelpiacon vagy drága pénzért vett német tiniújságba tett ajándékként lehetett beszerezni anno. Hát most egy török csokigyárét találtam meg, szép magyar felirattal.

Az áll rajta, hogy csokoládé ízű pattogó cukor, de a csokiíz attól van, hogy az apró robbanós szemcséket csokiba forgatták. Alaposan megnéztem magamnak a csomagot, mielőtt elkértem – egy buszvégállomás egyik bodegájában vettem, sötétedés után, és az eladónéni felkapcsolta nekem a villanyt az édességek fölött, én meg csak bámultam befelé az üvegen. Aztán eldöntöttem, hogy sokfajta édessége közül ezt próbálom ki.

A zacskóban úgy néznek ki ezek a szemcsék, mint a kakaós tortadara (itt egy klassz tortarecept, robbanócukorral) vagy mint az egérkaka. Kb egy maroknyi van a zacskóban és annak ellenére, hogy a csomagoláson szereplő csokilikőrből semmit sem érezni, ez a cucc meglepően finom – szerintem minden robbanócukorka-rajongónak ajánlatos kipróbálni.

A csomagoláson látható illusztráció egy kissé túlzás, de tényleg elég jól robban/pattog. Kár, hogy a „robbanócukorkától felrobban a gyomrod” csak egy városi legenda.

Burstin Bits Csoki

Csokoládés pattogó cukor

7 g

50 Ft az uránvárosi buszvégállomáson

A csoki cukor nélkül olyan, mint… a sajtó szabadság nélkül? …az angol th a kidugott nyelv nélkül? … a fizetés emelés nélkül? …az élet szex nélkül? Szóval elviekben rossz. Jó hír a cukorbetegeknek: találtunk egy túlélési lehetőséget, egy majdnem tökéletes cukor nélküli csokit.

Ha találgatni lehetne, akkor is egyből mindenki tudná, hogy a (szerencsére) kisebbségben lévők speciális igényeit olyan cég tudja kiszolgálni, aminek megvan ehhez a megfelelő pénze (és/vagy csak erre a piacra szakosodott). Legtöbbször nem csak az íze, de az ára is reszkír ezeknek a termékeknek. Mindezek ellenére bíztam annyira Dominikában, hogy adjak a Ritter Sport joghurtos diabetikus csokijának egy esélyt – a pasija (aki cukorbeteg) szerint ugyanis ennél eddig még nem kóstolt jobbat, ráadásul olcsóbbat is alig.

Na, ennek a csokinak éppen olyan íze van, mint mikor egy fűszeresebb ebéd után fejtjük le a Kindertojásról a tejcsokit. Vagyis édes, csak kevésbé. Amitől féltem, az a több diabetikus termékeknél megszokott kesernyés utóíz – itt viszont csak a joghurtot érezni, amit e nemes cél érdekében szerintem kissé el is nagyoltak, merthogy ha picit kevesebb a csoki, szinte csak a töltelék maradna. És a csokiba nem tettek cukrot, az sima, 70%-os étcsoki, a jobb fajtából. A töltelék meg egyszerűen édesített joghurt. (És ettől az íztől az ember lelkiismerete is megnyugszik, ha pl. azért eszik diétás csokit, mert fogyni akar.)

Az édes ízt egy maltit nevű szerrel érik el, amit nagyonis érdemes megjegyezni. Azt sikerült kideríteni, hogy kukorica-keményítőből vonják ki, és „hasznosításához az emberi anyagcsere nem igényel inzulint.” Azok alapján, amit a neten találtam,a maltit nem veszélyes, de ha sokat eszünk belőle, hasmenést okoz (pont mint a fenilanilin, ami a rágókban meg egyes gumicukrokban szokott lenni). Inulin is van benne, ami viszont „bontatlanul” végigvonul az ember szervezetén.

Szóval inkább csak kockánként javaslom, a csomagolás úgyis visszacsukható, s egyébként is arra tervezték Ritterék, hogy jól zsebre lehessen vágni. Egyébként ebből a sorozatból van nugátos és tejcsokis is.Ez a fajta az InterSparban a legolcsóbb, és ott is lehet kapni, 399 Ft-ért.

Ritter Sport diat mit erfrischender Joghurt-füllung

Diabetikus tejcsokoládé sovány joghurtkrémmel (42%) töltve, maltit (30%) és inulin (6,6%) édesítőszerrel

100 gramm

Az agyban és az orrban dől el, hogy minek milyen íze van. A tejberizses-szilvás Milkának például szerintem kifejezetten olyan tejberizses-szilvás, amit nagyon vastagon öntöttünk le tejcsokival.

Bevallom, olvastam nemrég a Heston Blumenthal könyvet, és annak ellenére, hogy azt a pasit egy kétlábon járó ízlelőbimbónak tartom, annak minden előnyével (kiérzi a mazsolából a termőhelyet) és hátrányával (kiérzi a kalauz leheletéből a fogszuvasodásért felelős baktériumok mennyiségét), szóval annak ellenére, hogy nem irigylem a barátnőjét (szerintem azt is íz szerint választja), igaza van. És emiatt az elmélet miatt érhető, ha a konyhájában bizonyos desszertek kísérőjeként pl. málnaillat is szerepel az étlapon.

De térjünk vissza a szilvás-Milkás táblához.

Tejberizses csokiról még nem hallottam. Tejkrémesről igen, rizsesről is. De mekkora ötlet már ez, hogy tejberizs-alapú csokit kreál egy gyár, nem? A sorozatból, ami lássuk be: kicsit későn érkezett a magyar boltokba, vannak másmilyen ízűek is (vaníliás és manduladarabos), nekem a szilvás tűnt a legextrémebbnek – és voltaképpen bejött.

A töltelék természetesen nem tejberizsből van, viszont vannak benne olyan talán rizsliszt (?) darabkák, amitől az embernek az az érzése támad, hogy a tejberizs apró szemcséit eszegeti.(Blumenthal is örülne, bár neki saját csokigyára van.) Megnéztem, bár nem túl látványosak ezek a pici lapocskák a tejszínes krémből. A szilvaíz ott van, szerintem nagyon szép látvány, amikor kettéharapunk egy kockát. A furcsa mégis az, hogy az egészben a legjobban a sok, a töltelékhez képest túl édes tejcsoki zavar. Annyira édes szerintem, hogy agyon is csapja az egész alapvetően jó ötletet.

Tudom, hogy van olyan, amikor a vastag csokiréteg titkolt funkciója az, hogy a dekoratív, de kevésbé ízletes sütit „eladja”. A nagyapám boldogult feleségének cukormentes almáspitéjét például gondolatban öntöttem le egy legalább másfél centi vastag csokiréteggel. A szilvás Milka esetében azonban mást ajánlok, ugyanis ezt szerintem éppen a sok édes csoki miatt a „szokásostól” eltérően kell enni.

Vagyis az első pár kocka után óvatosan körbeharapdáltam a csokikockát, ezután ettem meg a felső csokiréteget a töltelékkel együtt, amit próbáltam ügyesen leharapni vagy lenyalni a csokikocka talapzatáról – és az maradt külön, a végére.

Vajon milyen lehet ugyanez a töltelék étcsokival bevonva?

Milka Super-G

Alpesi tejcsokoládé tejszínes-rizses krémtöltelékkel és szilvás töltelékkel

260 Ft a környék legkisebb boltjában