csox

Csokoládé - eszem és mesélek!

BodriBon

2011. február 27. 14:21 - he

Bonbon és borkóstoló egyben. Valószínűleg én voltam az egyetlen, akit a bor helyett inkább a csokoládé érdekelt, aztán persze kiderült: a kettő együtt ütőképes páros tud ám lenni.

A tények a következők: A Dél-Dunántúli Borturisztikai Klaszter Bor és csokoládé elnevezésű sorozatában havonta mindig más pincészet boraihoz kínál csokoládé kísérőket. Az első bemutatón, február 22-én a szekszárdi Bodri Pincészet és Szőlőbirtok hat borát lehetett megkóstolni az érdeklődők, amelyekhez a siklósi Kakas Bonbon kézműves csokoládé műhely, azaz Tésenyi Andrea csokoládé-készítő hat bonbonját párosították.

Vagyis: 6-féle bor, 6 szem bonbon.

Az elején Bodri István és Tésenyi Andrea elmondták, a bor és csoki-kóstolásnak nincs bevett sorrendje, így a korty-harapás-korty-harapás mellett döntöttem.

Az első egy Sauvignon Blanc volt. Pörgettem a pohárban, szaglásztam... „érezhetőek a bor bodzás jegyei” - mondta Bodri István. Aha, gondoltam magamban, mintha bodzát is éreznék. Aztán haraptam. Ehhez a fehérborhoz egy bodzakrémmel töltött fehércsokis bonbont ettünk. Olyan volt, mintha a bodzás bonbon minden hasonló jegyet kiemelt volna a borból. Mintha feltettem volna egy bodzás napszemüveget, és megláttam volna, mennyi bodza van a világon. Egészen meglepő volt, ahogy a két markánsan gyümölcsös íz összejátszott. A fehércsoki éppen csak jelzésszerűen volt jelen, a töltelék pedig bodzakivonatos volt, növénydarabkák nélkül.

Meg kell jegyeznem már itt az elején: korábban már írtam Tésenyi Andrea bonbonjairól, de valami elképesztő, az alatt az év alatt, amióta komolyabban foglalkozik a csokikészítéssel, mennyit fejlődött! A bonbonhüvelyek leheletvékonyak („számomra a töltelék a lényeges, azt szerettük volna hangsúlyozni” - mondta Andrea), szép a csoki fénye, kagylószerűen törik (ahogy az a nagykönyvben meg van írva), a töltelékek pedig különlegesebbek, kifinomultabbak, mint a korai bonbonok voltak. De együnk-igyunk!

A második a Rozi Rosé nevű bor volt, amihez egy eperkrémmel töltött fehércsokoládés bonbont ettünk. Első szippantásra volt a bor illatában valami furcsa – aztán, persze GyZ rájött, minek az illatát érezzük: olyan volt, mint a frissen pucolt kivi illata. Aztán haraptam a bonbonból, és az „aha”-élmény megismétlődött: minden epres jegy – ami tényleg volt a borban – kiérződött. Sőt. Eszembe jutott egy torta, az az eperkrémes, amit azt hiszem, a 12. vagy 13. szülinapomra kaptam. Téboly, mi? Aztán az jutott eszembe: micsoda felnőtt módja lenne az ünneplésnek, ha ilyen rosét innánk ilyen bonbonnal: édes, alkoholos és együtt amolyan csajos-szülinap íze van.

A harmadik bonbon a rózsaborsos málnakrémmel töltött tejcsokoládés bonbon volt, a kadarkához. A tejcsoki édessége picit meglepett, de tök érdekes volt, hogy a bor fűszeres-paprikás jegyeit mennyire kiemelte a rózsabors. Mikor a csoki édessége elolvadt, a nyelvemen a bors és a bor „pattogott”. Ennek ellenére nekem ízben a legkevésbé ez a bor-bonbon pár állt egymással harmóniában.

De már mentünk is tovább.

A „Faluhely” nevű kékfrankos válogatáshoz meggyes krémmel töltött étcsokoládé bonbont kóstoltunk. Ezt már nagyon vártam, mert alapvetően étcsokipárti vagyok. Itt már magának a bonbonnak is megvolt a maga étcsokis illata. A magam részéről ebben persze hiányoltam a gyümölcshúst a bonbonból – bár azt hiszem, így alkohollal együtt akkor már kifejezetten a méltán népszerű konyakos meggyre emlékeztethetne. Szóval jó volt így.

Bikavér válogatás „Faluhely” - na, ez a bor teljesen levett a lábamról. Bodri István beszélt arról, hogy mit lehet bikavérnek nevezni egyáltalán és mi az, amit anno érthettek alatta. Ez a bor nekem nagyon ízlett, annak ellenére, hogy az alkohol kezdett a fejembe szállni. Chilis krémmel töltött étcsokoládés bonbon volt mellé. Andrea azt mondta, hogy a csili-csoki párosítás már nem számít újdonságnak – szerintem a Csokoládé című film után szaporodtak el az ilyen csokik Magyarországon. Ebben a triászban nem lehet csalódni, úgy gondolom.

És végül: az Optimus QV sáfrányos szilvakrémmel töltött étcsokoládé bonbonnal, aranyszínű mintával a tetején. A csúcs. Ha valaki egy nehéz eset alkoholbarát pasinak keres ajándékot, szerezzen be egy ilyen párosítást. A szilva és a sáfrány nagyon eltalált párosítás, az étcsoki mesés, valami miatt Indiát juttatja eszembe, főleg, hogy az alkohol is jelen volt – itt viszont szerintem fordítva: inkább a bor volt a kísérője a bonbonnak, mint kéz a kézben pár. De kell ez a kettő egyszerre, az tutti.

Hazavihettem egy doboznyi bonbont, és végigettem borok nélkül. Jók, nem mondom, hogy nem – mégis olyan, mint amilyen kihunyt filmcsillaggal járni: szép, szép, de valahogy már nem az igazi. A csillogás és az élmény a borhoz és a bonbonhoz egyszerre kötődik. Le a kalappal az előtt, aki ezt a párosítást kitalálta, ahogy az előtt a borász előtt is, aki ilyen párosításokba belevág.

A bonbonokat külön, ott a helyszínen kapni lehetett, de a Bodri borokhoz is úgy párosítják, hogy kifejezetten kóstoláshoz szolgálják fel. Szóval ott leszek a következőn is.

 

 

Bor és csokoládé rendezvénysorozat

Pécs, Vince utca

Beugró: 3000 Ft

Következő alkalom: márciusban

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csox.blog.hu/api/trackback/id/tr252694820

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.