Ami pedig a célközönséget illeti, azt hiszem, a Snickers az egyetlen, ami nem titkoltan és legelsősorban a férfiakat pécézi ki. Mondjuk, hogy ez a mogyoró miatt van?!
De lássunk néhány reklámot! Rögtön itt van az, amit mostanában lehet látni a tévében: a rögbis jelenet, amiben a túl lassú játékos egy öreg nénivé változott, és csak a Snickers változtatja vissza pasivá. A szlogen kicsit suta magyarul, merthogy egy ugyanerre a kaptafára gyártott reklámból (itt a hisztis díváról kiderül, hogy csak egy éhes pasi) megtudhatjuk, hogy eredetileg kb. így hangzik: Amikor éhes vagy, nem vagy önmagad. (Jegyzem meg: ez tényleg igaz a legtöbb pasira: nem is lehet velük beszélni, ha éhesek.)
Aztán ott a Szupercsapatos Mister T. a tankjával és az aranyláncaival, amikor azt mondja a focistának: „Ha még egyszer hereverézésen kaplak, megismered az igazi kínt! (Snickers: Megállni tilos!)”. Egyébként ennek valaki „leforgatta” a Ryan közlegény megmentése című változatát is.
És hogy a "macsóságot" fokozzuk, idelinkelek néhány 80-as évekbe ívelő reklámot, az üvöltözőset és az éneklőset. Az angoloknál eredetileg Marathonnak hívták ezt a csokit, a retro trend jegyében egy mozgalom is indult, hogy nevezzék vissza – ezen a honlapon lehet látni 1976-os reklámokat is.
Ami mindettől eltekintve iszonyat érdekes ebben a csokiban, hogy nem tudnék egy másik terméket sem mondani, amiben az édes mellett a sós ilyen harmóniában megfér együtt, sőt, népszerű. A pirított földimogyoró persze, hogy édeskés, a csoki többi részéhez viszonyítva viszont nekem semlegesebb ízt ad, és ettől az lesz az érzésem, hogy kevésbé geil, mint pl. a Mars. Igaz, most, hogy utánaolvastam, találtam egy receptet, ami már nekem is sok lenne: az ún. Snickers salátát, amiben felkockázott Snickerst kevernek össze savanykás almával és az egészet befedik tejszínhabbal (amerikai konyha, persze). Az iszonyat magas tápértéke miatt (ezért kell rögbihez például) állítólag sok támadás is érte a céget, akik a „hogyan csökkentsük a Snickersben lévő kalóriák számát?” kérdésre úgy válaszoltak, hogy az eddig egy nagy szeletet kettő kisebbre vágták szét – innen már a fogyasztó dolga, mennyit eszik (ez kicsit hasonlít a sportszelet stratégiájához, nem?).
De a Snickersnek is vannak vadhajtásai, érdekes módon a Walt Disney pictures filmjeihez kapcsolódva: a fáma szerint a Shrek bemutatójára piacra dobtak egy limitált zöldre festett Snickers-sorozatot, az Indiana Jones utóbbi filmjét kókuszos ízű (!) Snickers-szel reklámozták be, sőt, volt egy energiaitalos guaranás változat is, amit a lengyelek és a szlovákok ehettek (Snickers 220 V).
Ha kitartunk amellett, hogy a Mars „mogyorótlan”, ergo valamiképpen nőies,a Snickers meg mogyorós és ezért való pasiknak, hát, Sigmund Freud biztosan röhögne. Nála jobban csak Jonathan Swift a Nyihahák földje miatt, merthogy a csokit egy Snickers nevű, díjnyertes lóról nevezték el.