Nem túl és nem úgy tökéletesek, ahogy Lou Reed megírta, mégis igazi válságcsokikról írok most, a legjobb a lila.

Vagyis... adott egy gyár valahol Brazíliában (konkrétan Marília külvárosában, még konkrétabban egy kockaépületes gyártelepen), ahol elsősorban olyasmiket gyártanak, mint amilyenek a magyar négercsókok, vagyis pici ostyán cukros tojáshab, leöntve csokival. Na, most képzeljük el mindezt ostya nélkül, egy pici csoki-félébe tömörítve. A gyártó egyébként bonbonnak nevezi ezeket a 13 grammos csokikat, és a meghatározásuk szerint három ilyen csoki egy adag. Mellesleg a honlapjukon minden fontos összetevőt felsorolnak, , amit igazán elleshetnének a nagyobb édességgyártók is.

A négy fajta:

• a kókuszos (allcoco)

• az epres

• a szőlős

• és a sűrített tejes

Gyakorlott tömegcsokizó rögtön az Autós szeletre, az Eperjóra, meg a Milky wayre asszociálna. Pedig nem olyanok. Ha azt mondom, tömörített tojáshabkrémesek pálmazsírral kevert kakaóporral bevonva, az rosszabbul hangzik, mint amilyenek. Ha úgy kezelem őket, mintha fogyórágók lennének vagy tömegbonbonok, azt kell mondjam, hozzák a szintet.

A meglepetés a szőlős volt, merthogy szőlős csokit, főleg ilyen piciben és mazsola nélkül nem nagyon látni. Az íze leginkább egy kékszőlős pezsgőtabletta ízére emlékeztetett, ami azt hiszem, magnéziumos volt (elrágcsálva és feloldva is ugyanilyen íze volt, mint ennek a csokinak). A töltelék színe kellemesen lilás, és a legmarkásabban ennek volt utóíze is – egyértelműen mesterséges íz és szín, de hát a szőlő az ettől még szőlő. Az epresen kívül ennek volt még illata (aha, szőlős), és úgy éreztem, megérte kipróbálni.

A Milky Way-es analógián és a csokikák tömegén felbuzdulva kipróbáltam azt is, vajon a Bel-csokik úsznak-e a tejben? És hát persze, mind.

29 Ft-ba (hu-szon-ki-lenc fo-rin-tocs-ká-ba, igen!) kerül darabja.

Allcoco

Moranguete

Bela Uva

Bombom Leite Consensado

darabja 29 Ft a szociális boltban