Amelyben Baskerville-i Vilmos
Aldo társasága nélkül besétál
az apátság egyik kertjébe
és csokit eszik
Zene: Kiss from a rose
Fotó: Csosza
Négyszög alakú, apró kertecske ez, a közepén egy lepecsételt szökőkúttal. Rendezett gyógynövényes ágyások mellett vezetett el utam, s miközben beszívtam jellegzetes, kesernyés-zöld illatukat, eszembe jutott, milyen kínos volt, amikor a cikóriát összekevertem a tökkel… A talpam alatt ropognak az ágyások közti ösvény zöldessárga kavicsszemcséi. A bazsalikom-bokrok mellett haladva szórakozottan letéptem egy levelet, és tűnődve elrágcsáltam: Vajon ki ölhette meg Aldemust? Az biztos, hogy nem öngyilkosság volt… Contra vim mortis non est medicamen in hortis.
A kesernyés íz az édeshez hozta meg a kedvem - a leültem egy padra a szökőkút mellett, és eszembe jutott, hogy Aldo nemrég egy titokzatos kis csomagot rejtett a zsebembe: szicíliai csokit. Heidi sicilia. Egy nő. És csokoládé a tengerentúlról - újra a töknél és a cikóriánál tartunk, dehát errare humanum est.
Megcsapta az orromat a tengeri szél fuvallata, és közben törtem egy kockát. Hmm. Akartam mondani: ecce csokoládé.
Vérnarancs van, de az ízét csak nyomokban érezni.
Pisztácia van, de az ízét csak nyomokban érezni.
Tejcsoki van, de az ízét…
A nyomok! Már tutti, hogy Jorge, aki primus inter pares, ő volt a gyilkos.
A felismerés keserű ízt hagyott a számban. Bazsalikomosat.
Lehetett volna másképpen is: lehetett volna a vérnarancsot minőségi étcsokiba mártani. Nagyobb darabokat szikkasztani meg belőle a szicíliai napon, vagy csak egyszerűen passzírozni a húsát, et vékony, roppanós étcsokiba tölteni. Variatio delectat - valaki végre gondolt erre a gyümölcsre!
Még ha a bazsalikomot kivéve nem is sikerült túl jól.
Sic transit gloria mundi.
Heidi sicilia
Tejcsokoládé pisztáciával, vérnaranccsal és bazsalikommal
80 g
ajándék volt
