Műkőhöz hasonlító talapzat, benne mézes-nugátos mandulaforgács édes tejcsokiba forgatva úgy, hogy maga a csoki zegzugos hegyláncot formáz. A csomagoláson a svájci zászló. Egyértelmű, hogy a csoki formája az Alpokra utal. Ismerős?

A gyártó viszont Mäderben van, ami Ausztria nyugati csücske, közel Svájchoz és Lichtensteinhez. Talán túl közel is...

A gyár online shopjában van mentás krémmel töltött étcsokis lapocska zöld-fekete csomagolásban, apró maci alakú gumicukorka többféle színben, és van macskanyelvük is...

Svájcot másolni menő – már amennyiben a csokiiparról van szó – de persze nem mindig marad megtorlás nélkül: most húsvétkor került ismét előtérbe az a „háború”, amit a Lindt&Srüngli indított egy szintén osztrák csokicég ellen, mert az nem átallott ugyanolyan csokinyuszikat piacra dobni húsvétkor, mint ők. Pedig a csokinyuszi (különösen aranyszínű csomagolásban) egyértelműen svájci eredetű – és ezt mindenki tudja. Mondhatni svájcikum.

S miközben Lindték pert nyertek, sőt, a rénszarvas levédetését fontolgatják, mások még mindig Svájcot másolják.

A Maderi gyár csokija például egyértelműen a Tobleronéra hasonlít. S bár az összetevők teljesen ugyanazok, azért akad egy-két különbség is.

Az osztrák csoki sokkal édesebb, mint a svájci, a mandula viszont kevésbé édes benne, és jóval kisebb arányban ragadnak az ember fogába a mézes-nugátos mandulaforgácsok – igaz, olybá tűnt, hogy jóval több is van benne.

A csoki formája is más: a hegygerincet imitálni hivatott Toblerone-háromszögekkel szemben az osztrák csokihegyek nem nőnek az égik, s a laposabb kivitel egy bonyolultabb hegylánccá áll össze.

Szerintem védhető az osztrák csoki, főleg a több mandula miatt, csak a svájci zászlót lesz nehéz kimagyarázni.

Köszönet Pearlnek a csokiért!

Feinste schweizer Milchschokolade mit Honig-Mandel-Nougat

100g