Nem, nem uborkás csoki, és nem is paradicsomos. És nem is bioterrorista támadás.
Inkább Attack.
Ideális azoknak, akik szeretik pl. a Balatonszeletet, de nem tetszik benne az, hogy vastag, vagy éppen azoknak, akik – akár a gyilkos fertőzéstől félve, akár a szépségért – fogyókúráznak. A kép kivételesen jó a csomagoláson, s az ember azt is kapja, amit vár: egy vékony ostyaszeletkékből álló nápolyit, amiben (éppen ebben) mogyorós a krém, és vékonyan van bevonva tejcsokival. Három normális harapás Balaton – picibben.
Mikor rákerestem a gyártóra, „attack”, „Slovakia”, már nem is lepett meg, hogy a melegekkel szembeni ottani agresszív fellépésekről szóló találatok voltak az elsők. Aztán persze megtaláltam a gyárat, valahogy nem lepett meg, hogy a Horalky-t is itt gyártják, sőt, egész repertoárjuk van a különféle ostyákból, érdemes körbenézni. Mondjuk, az sem meglepő, hogy a magyar nyelvű honlapjuk nem működik.
Igazából a neven gondolkodtam el: miféle név az egy csokinak, hogy támadás?
Talán arra biztat, hogy figyeljünk oda, miféle csokit eszünk? (mondjuk ez jó lenne, ahogy az uborkapiacot lenyomta a járvány híre, úgy egy mozgalom akár fel is emelhetné a keresletet bármilyen zöldség vagy bármilye gyümölcs... vagy, mondjuk a csoki iránti is, nem?) Vagy talán arra, hogy álljunk ki a jó dolgok mellett vehemensebben? Vajon mi a jobb, közép-kelet-európai módra punnyadtan semlegesnek lenni, vagy kiállni a jó dolgokért? (Akár a magyar csokigyártásért, akár a jó csokikért?) szerintem jó lenne.
És ahogy a kedvenc titokban csokit evő sorozathősöm mondaná:
Nagyon köszönöm.
Attack
mogyorós nápolyi
60 Ft a Tescoban
